Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

178 Az országgyűlés képviselőházának 227 nem tűrjük azt, hogy ebben az országban fel­fordulás legyen, de azt sem tűrjük, hogy a ma­gyar földből minket kiforgassanak. (Taps a szélsőbaloldalon.) Így nem lehet országot építeni. Bebizonyí­tottuk, hogy alkotmányos úton becsülettel, tiszta magyar szándékkal dolgozunk. Hangsú­lyoztam azt is, ami mai beszédemből is ki­csendül, hagy csak a magyar faj felemelésére irányuló törekvés vezet bennünket. Ezt senki kétségbe nem vonhatja, aki ismeri a mi műkö­désüniiet. Ugyanakkor így kezelni bennünket, mint legveszedelmesebb ellenségét a magyar­ságnak, nem lehet. Mi azért harcolunk, hogy a föld a magyar parasztságé legyen és hogy a zsidókérdés megoldása előremenjen. Sorainkban sokan vannak, akik ülnek és ültek azért, mert hitfelekezeti izgatást követtek el és annak vét­ség? miatt börtönbe kerültek. Nekünk jogunk van ezekben a kérdésekben bírálatot mondani és innen visszautasítani minden olyan elbá­nást, amit nem érdemlünk meg és ami egyene­sen a nemzet kárára történik. Vegyék tudomá­sul azt, hogy ebben az országban új életet kí­vánunk teremteni és ezeket az elszánt, becsüle­tes magyar tömegeket félretenni nem lehet. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt az országot újjáépíteni csak ezeknek a tömegeknek, csak ezeknek az erőknek összefogásával lehet, csak így lehet komoly eredményeket elérni. Kende­leteket kiadni, újabb tisztviselőket beállítani, újabb bürokráciát teremteni lehet, de ha hiány­ok Hozzá a nép hite és bizalma, akkor mindéi, hiábavaló és eredménytelenné válik. Éppen azért nem látom ebben a rendszer­ben és kormányzatban az újraépítés lehetőség gét. Hangsúlyozom újra, és itt is bizonyítani akarom, hogy Bárdossy miniszterelnök úr sze­mélyével szemben nem gyakorolhatok semmiféle kritikát, de az ellen a rendszer ellen, amely alatta hullámzik, s amely ezer kötöttségével a kérdéseket megoldani nem tudja, a legélesebb harcot folytatjuk. Mi leszögezzük, hogy nem­zetiszocializmust akarunk, magyar nemzeti­szocializmust az új nemzetiszocialista Európa­iján. Mivel úgy látom, hogy ez a parlament felsőházával együtt, amelyben tíz zsidó nagy­tőkés ül, nem kifejezője a nemzet akaratának, a koimány erejében pedig bízni nem tudok, áj választást és nemzetiszocializmust követe­lek. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Zeöld Imre jegyző: Gróf Teleki Béla. Elnök: Gróf Teleki Béla képviselő urat illeti a szó. Gr. Teleki Béla: T. Ház! Amikor a felha­talmazási javaslattal kapcsolatban pártom álláspontját kívánom kifejteni, úgy érzem, mindenekelőtt le kell szögeznem elvi álláspon­tunkat a legnagyobb kérdésekben, a magyar kül- és belpolitika és annak célkitűzéseit il­letőleg. A magyar politika, úgy a kül-, mint a belpo­litika, történelmi vezérgondolatokon nyugszik, Elsőszülöttségi jogunk, a Kárpátok medencé­jében önálló és független létünk és földrajzi fekvésünkből folyó vezető szerepünk Közép­Európában már önmagában véve is pontosan előírja nemzeti politikánk örökérvényű cél­kitűzéseit. Aki tehát nemzeti politikánk alap­tételének elfogadja ezeket a történelmi és örök­érvényű célkitűzéseket, annak politikai maga­Tartása eleve meg van határozva. Amiként vitathatatlan, hogy minden kül­politikát a nemzet lelki erőinek szervezett­ségei anyagi jóléte és belső egyensúlya, vagyis ülése 19Ul november 28-án, pénteken. a belpolitikai tényezők támasztanak alá, úgy érvényben van az a törvény is, hogy külpoli­tikánknak ezt az alapkérdését a minden korra és mindenkire egyaránt kötelező nemzeti po­litikai célkitűzésekkel kell hogy meghatároz­zák. Meg vagyunk győződve róla, hogy a ten­gelyhatalmakkal való föltétlen és őszinte együttműködésünk legfőbb követelménye az, hogy amíg fenntartás nélkül teljes súlyunkkal támogatjuk a baráti hatalmak világpolitikáját, addig a belpolitikában féltő gonddal óvjuk mear a magyar szellemiséget, sajátos eszméin­ket, egyéni életfelfogásunkat, vagyis magyar módra rendezkedjünk be. Haladjunk a kor szo­ciális és gazdasági megszervezése iránti kö­vetelményeknek megfelelően, mert ezáltal tudjuk szilárdabbá tenni országunkat és így tudjuk leghathatósabban alátámasztani azt a külpolitikát, amelyet szövetségi viszonyunk és legbelsőbb meggyőződésünk ír elő. (Úgy van! a jobboldalon.) Nem kétséges, hogy a magyarság sajátos politikai szellemiséggel bír, hogy a magyar földön csak magyar módra lehet új életet te­remteni, hogy vannak sajátos magyar politi­kai követelmények, amelyek szem előtt tartá­sára már az is kényszerít, hogy népünk és or­szágunk erőinek fokozása csak egy tudatosan magyar politika által lehetséges. (Taps a jobb­oldalon, a középen és a balközépen.) T. Ház! Amikor a magyar nemzeti gondo­lat maradéktalan érvényesítését követeljük, nem feledkezünk meg arról, hogy itt ezen a földön velünk együtt más nemzetek fiai is él­nek. Mi a leghatározottabban a szentistváni gondolat alapján állunk, azonban meggyőző­désünk, hogy a szentistváni gondolat helyes értelmezése nem az, hogy ha ezt az országot egy tágas keretnek tekintjük, ahol egymás mellett > élünk és ahol a primitívebb népeknek a természetesen nagyobb szaporaságon alapuló feszítő ereje jobban érvényesül és ennek alap­ján kívánnak nagyobb részt az állami ügyekbe való beleszólásba, hanem igenis akkor értel­mezzük helyesen ezt a gondolatot, ha a veze­tést minden téren és minden vonalon a ma­gyarságnak biztosítjuk (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és a velünk együttélő ide­gen népeket is a magyar nemzeti gondolat szempontjából ítéljük meg. A magyarországi németség helyzetét nem­csak nemzetközi megállapodás szabályozza, amit mint minden megállapodást becsületbeli kötelességünk őszintén és a legbecsületesebben A^égrehajtani, hanem ezen messze túlmenően, tudatában kell lennünk annak, hogy az itt élő németség megfelelő beillesztése és beilleszke­dése a magyar állam keletébe a német-magyar jó viszony záloga (Ügy van! a középen.) és hi­vatva van a két állam jóviszonyát egyre ben­sőségesebbé tenni. Ezt indokolja történelmi múltjuk is, amelynek folyamán ez a németség a szentistváni elgondolás szerint a mezőgaz­dasági és az ipari kultúra terén példát muta­tott és ma is elölj ár szervezettségben és gaz­dasági kultúrában. Utalok itt a háromszék­ímegyei mezőgazdaság különös fejlettségére, amelyről köztudomású, hogy annak egy tekin­télyes részét a közeli Bareaság szász hatása teszi ki. Természetes, hogy az idegen népek velünk élésének alapfeltétele, hogy a magyar állam­eszmét tökéletesen magukévá tegyék és őszin­tén annak szolgálatába álljanak. (Ügy van! a jobboldalon.) Az itt élő többi népeknek is a magyar áUam érdekeit kell tevékenységükkel

Next

/
Oldalképek
Tartalom