Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

Az országgyűlés képviselőházának 227. szolgálniuk. Ez biztosítja nekik a jogot arra, hogy népi kultúrájukat, nyelvüket megőrizzék, azt szabadon használhassák és művelhessek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ugyanakkor azonban, amikor az itt élő és a magyar állameszmét magukévá tevő idegen nemzetek szabadságjogait biztosítjuk, gondoskodnunk kell a leghathatósabban arról is, hogy a közöttük elszórtan élő magyarságot ne fenyegethesse a nemzettől való elvonásnak, a felszívódásnak a vészese. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon, a középen és a szélsőbaloläalon.) A kormánynak a feladata arról gondoskodni, hogy ennek a szórványmagyarságnak minden eszközzel való megerősítésével és azzal, hogy számolva a fiatalabb, primitívebb népek természetes nagyobb szaporaságával, megteremtse a társadalmi feltételeit annak,^ hogy a magyarság is teljes mértékben kifejthesse a benne rejlő életerőt és szaporodó képességet. (Ügy van! Ügy van!) Egészen különös feladat jut ennél a kérdésnél a családvédelemnek, mert hiszen a társadalmi lehetőségek megteremtésénél, a fizetések stb. megállapításánál mindenütt a családalapítás, a gyermekáldás eltarthatósága van előtérben, ezt kell biztosítani. Itt utalni szeretnék arra, hogy nem szabad a. meglévő szabályainkat éppen erre/való tekintettel túl műrevén kezelni. Az Országos Családvédelmi Alap egyik előírása, hogy négy gyermeknél kezdi a gondozást. Vannak helyek, különösen â^ mi szórvány területeinken, ahol ettől el kell térni, mert ott az első feladat a meglévőt megőrizni. (Ügy van! a középen.) Természetes, hogy igen helyes intézkedés ez ott azokon a magyar vidékeken, ahol akár erre, akár arra jut a gondoskodás, mindig magyar embert érint. Itt azonban, ahol ezek a részben izolált szórványok szaporaságban elveszítették versenyképességüket az őket körülölelő nemzetiségekkel szemben, ott az első, feladat ezeknek a megtartása, azután kiegészítése, felfrissítése és akkor térhetünk át majd a gyermek aránynak a fokozottabb figyelembevételére. (Helyeslés és taps a jobboldalon, a középen és a szélsőbaloldalon.) Nagy örömmel ' hallottuk tagnap este ; a pénzügyminiszter úrtól r annak bejelentését, fiögy a fizetések rendezésénél fokozattabban kívánják a családvédelmet figyelembe venni. Nekünk az a kérésünk, hogy ezen a téren olyan rendezést eszközöljenek, amely komoly családvédelmet jelent, (Ügy van! a középen.) amely elsősoiban a családalapítást teszi lehetővé, másodszor pedig a gyermekek eltartását és nevelését. Tudjuk, hogy ma is van bizonyos családi pótlék, gyermekpótlék, azonban ezt inkább csak szimbolikusnak szeretném nevezni. (Ügy van! Ügy van!) Ezek a 10 és 20 pengők, amelyeket ilyen címen folyósítanak, nagyon jól tudjuk, sem a feleség, sem gyermekek eltartására nem megfelelő összegek. (Szöllősi Jenő: Álnevük van.) A magyar élettér kitöltésére azonban nem elég a Kárpátok medencéjén belül élő magyarságot erősíteni, hanem múlhatatlanul szükség van azoknak a magyaroknak a visszahozatalára, akik a liberális korszak súlyos mulasztásai folytán nem tudtak itthon megélhetéshez jutni, hanem kénytelenek voltak azt külföldön keresni, akkor, amikor az akkori kormányzat elnézte minden idegen betelepedését, tudatosan segítette azt elő

; (Zaj.) Az Összes magyarokat haza kell telepíteni a Kárpátok medencéjén kívülről. Egy szólal meg kell emlékeznem Lukács KÉPVISELŐHÁZI MPLO XII. ülése 1941 november 28-án, pénteken. 179 képviselőtársamnak arról a megjegyzéséről, hogy milyen szomorú dolog a magyarságnak a földi ől való menekülése. Én azt hiszem, hogy ez a kérdés nem olyan tragikus és megoldásának előfeltétele bizonyos társadalmi kérdések megoldása és azután az, hogy odahassunk, hogy a föld azoknak a földszerető embereknek a kezébe kerüljön, akiknek ma még nem volt módjuk ehhez hozzájutni. Utalok itt a székely túlszaporodás veszélyességére és a volt csonkamagyarörszági, szatmári és csongrádi területekre. (Szöllősi Jenő: És a Csanádira!) Meg vagyok győződve arról, hogy ezen az úton, ez a földtől való menekülés a leg könnyebben megoldható lesz. Nagy örömmel hallgattuk a miniszterelnök úrnak a külügyi tárca költségvetési vitája keretében elhangzott expozéját. Annak minden mondatát aláírjuk és magunkévá tesszük. Különös súlyt helyezünk két kiemelkedő részére. Az egyikben azt fejtegette a miniszterelnök úr, hogy tudjuk, érezzük, milyen, örök hálával tartozunk a nagy német birodalom vezérének azért, hogy az Európát és így legközvetlenebbül minket is fenyegető bolsevizmus rémét elhárította azzal a győzelmes hadjárattal, amelyben a német hadsereg mellett honvédségünk is hűséggel és magyar önfeláldozással teljesítette kötelességét. A másikban pedig arra a tagadhatatlan helyzetre mutatott rá a miniszterelnök úr, amelyben délerdélyi testvéreink élnek és arra a módra, ahogyan minden elnyomó törekvést az odaáti államhatalom retorziónak kíván beállítani, és nem létező indokokra való hivatkozással (Ügy van! Ügy van!) igazolni szeretne olyan ténykedéseket, amelyek pedig csak a 22 év óta fajtánkkal szemben követett elnyomó és felmorzsoló politika felfokozottabb és eldurvultabb formái. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Ezt nem tűrhetjük tovább és kérjük a miniszterelnök és egyben külügyminiszter urat, hogy találja meg a legsürgősebb módját annak, hogy testvéreink elnyomása, zaklatása és mindenféle élettől, jogtól való tudatos elzárása azonnal megszűnjék. (Élénk helyeslés és taps a Ház mindenik oldalán. — Mester Miklós: A sajtó pedig ne hallgasson, hanem írjon róla! ;— Nagy László: A cenzúra engedje!) • . • :'••'-• Ez az állam, amelyet említettem, délerdélyi testvéreinket ma is még Trianon jogán tartja rabságban (Ügy van! Ügy van!) és tudjuk, hogy milyen módon és az 1914—-18-as nagy háborúban milyen magatartással szerezte meg ezt a jogot. (Egy hang a középen: Árulással!) Tudjuk, hiszen közvetlen közelből magunk is figyelhettük 22 éven át, hogy Trianon óta 1940 végéig az Európát megújító két nagy nemzettel szemben és a liberális-demokratabolsevista hatalmak mellett milyen magatartást tanúsított. (Ügy van! Ügy van!) Ez az állam eljátszotta még vélt jogát is

# az ezeréves birodalmunkból, a Kárpátok karéjában leghatározottabban kirajzolt ősi jussunkból kiszakított területre. (Ügy van! Ügy van!) Tudjuk, hogy egy év előtti felszabadulásunkat, hazatérésünket elsősorban a bécsi döntésnek köszönhetjük, a két nagy baráti állam igazságérzetének, a versaillesi és a trianoni jogtiprások eltörlésére irányuló eltökélt szándékának. A trianoni szégyenparancsból vannak azonban még áruló nyomok, Dél-Erdély a legkirívóbb és a legkiáltóbb. Mi bízunk benne, hogy a nagy nemzetek igazságérzete ezt is el fogja törölni. (Éljenzés és taps.) Meg kell itt emlékeznem egy kérdésről, amelyet megvitattunk a külügyi tárca tárgya-