Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

Az országgyűlés képviselőházának 227\ ülése i9/fí november 28-Án, pénteken. 1.77 A csonka országban lévő nagybirtokosok­tól igénybe vehető három millió hold föld ér­téke — megjegyzem és nyiltan leszögezem, ne­hogy félreértés essék, ebben 550.000 hold egy­házi birtok is benne van s nekünk clZ cl felfo­gásunk, hogy az egyházi vagyon célvagyon lé­vén, nemcsak földben, hanem más értékekben is konzerváltassék — (Egy hang a szélsőbalol­dalon: Iparban/) mondom a nagybirtok és hit­bizomány összesen 3 millió igénybe vehető holdjának értéke minden instrukciójával együtt — nagyon magasan számítom át, hadd menjen át a keresztény tőke teljes egészében, csorbí­tatlanul esetleg még támogatással is, ebben benne vagyunk — 5 milliárd, amivel szemben áll, a zsidó földeket levonva, 10 milliárd pen­gőnyi zsidóvagyon. Hiszen csak a pesti ház­nagyon értéke 3 milliárd pengő. Ebbe az óriási vagyonkomplexusba áthelyezhető az egész keresztény nagytőke. Mi akadálya van annak — tegnap is utaltam rá — hogy a zsi­dóság nagy jövedelmét ilyenformán a nemzet és az állam vegye át. Ez a minimlili s előfelté­tele annak, hogy az új Európába valóban szervesen bele kapcsolódhassunk. Vagy talán azt képzeli a kormány, hogy enélkül beillesz­kedhetünk az új Európába? Itt kell visszauta­sítanom a zsidókérdésben hangoztatott egé­szen tarthatatlan álláspontot, amelyet most már többször is hallottunk a költségvetési vita során; akik mondták, precízen mondták, de mást értettek alatta, ahogy pedig a közvéle­mény, főleg a zsidóság átvette és amit ő érzett alatta, az egyenesen tragikum. Közismert dolog, hogy amikor a Galíciából. Romániából és Szerbiából beszökdösött zsidó nem magyar állampolgárok eltávolítása volt folyamatban! és amikor ez lehetővé vált húszezret vagy nem tudom hányat tettünk át a határon, akkor a német közigazgatás megindulásakor jött az in­tézkedés, amely ezt a sorompót Leeresztette és most úgy állítják be a dolgot , — a belügymi­niszter úr is azt mondotta, hogy Németor­szág megtiltotta a zsidók odavaló további ki­szállítását. Ez országszerte úgy hallatszik, hogy a mi nemzeti szocialista szövetségesünk nem kívánja a zsidókérdést megoldani. A fogalmazás precíz, de ahogy az ország érti, kétségbeejtő. Igenis tudomásul kell vennünk, hogy e kérdés gyöke­res megoldása nélkül nem lehet az új Európába beilleszkednünk. Ezzel tisztában kell lennünk. Talán megkérdezhetnek a kormányzatot, hogy ki akadályozza meg ezeknek a nagy kérdések­nek a megoldását. Nem vitás ugyanis, hogy az egész magyar társadalom egyetért ebben, sőt tovább megyek, képviselőtársaim is, itt ennek a Háznak minden becsületes magyar keresztény tagja egyetért abban, hogy ezt a kérdést sür­gősen meg kell oldanunk. Kérdezem ezek után, mi az oka annak, hogy ez a kérdés egy lépés­sel sem tud előbbre menni? Azt hiszem, és az a véleményem, hogy a zsidókérdés megoldásában — meg kell mondanom őszintén, ahogyan a földkérdésben is megmondtam — nagyon nagy erőtényezők és egész politikai felépítettségünk az okai annak, hogy ezt a kérdést megoldani nem sikerült éspedig mint ahogy néhány nap­pal előbb mondottuk, azért, mert a magyar tör­vényhozás felsőházában tíz zsidó felsőházi tag ül; ezek nem is a kicsinyek közül valók, hanem olyanok, mint Chorin, Vida, Buday Goldberger Leó, Weisz Fülöp és társai. Ezek mögött nem néhány ember áll, hanem az egész nagytőke 12 milliárdos vagyonával. Csodálkozunk-e tehát azon, hogy amikor ilyen képviseletük, ilyen legfelsőbb befolyásuk van a törvényhozás ma­gas Házában, akkor a kérdést radikálisan az ő terhükre és a magyar fajta javára megoldani nem tudjuk? Ez teljesen lehetetlen. Így adód­nak azok az okok, amelyekről mi itt beszéltünk, hogy egy nemzeti szocialista átépítés, egy nem­zeti szocialista új állam felépítése a liberális, kapitalista és feudális rendszer lebontásának lehetetlensége miatt Magyarországon még nem indulhat meg. Az ország közvéleménye, de hangsúlyozom, hogy kivéve egy kis réteget, a képviselőház tagjai is pártkülönbség nélkül el­vileg nagy mértekben egyetértenek ebben a do­logban. Nem hiszem, hogyha bármelyiket is megkérdeznők, ne azt mondaná, hogy természe­tes, hiszen ez magyar népi érdek. Amikor azon­ban megoldásról van szó, akkor megtorpan és visszahull az egész. Érthető, mert hiszen a kö­töttségek igen erősek és a törvényhozás legfel­sőbb nazáig, a legfelsőbb pontokig eljutnaK, Nagyon rövid a hátralevő időm és még csak annyit kívánok elmondani, hogy ezekutan vi­lágos előttünk, hogy ez a rendszer a mi nagy kérdéseinket megoldani nem tudja. Akkor, ami­kor felvetjük a felelősség kérdése mellett az okok kiderítését és eltávolítását, meg kell mondanunk azt, hogy a politikai kérdések te­rén borzalmas állapotok vannak Magyarorszá­gon. Ma Magyarországon szociáldemokrata szervezetek vannak, pedig mindenki előtt vilá­gos az, hogy a szociáldemokrácia nem más, mint a parlamentáris rendszerben politikailag harcoló párt a kommunizmus végcéljáért. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az alaptétel, és ugyanakkor magyar honvédek küzdenek a bol­sevizmus megtöréséért. Ezt megérteni józan magyar ember nem tudja. (Ügy van! a szélső­baloldalon.) Ugyanakkor meg kell azt is kérdeznünk, hogy ki kívánja a kérdés megoldásának el­halasztását? Valamennyien egyetértünk: a ma­gyar nép nem kívánja .Tovább megyek, szö­vetségeseink sern kívánják. Akkor csak ellen­ségeink kívánhatják. Itt tiszta vizet kell tölteni a pohárba. Ez nagyon súlyos kérdés. Még fog­juk érni, hogy Moszkva elesik, hogy nem lesz már bolsevizmus, de Magyarországon egy kom­munizmusért harcoló párt még itt ül padso­rainkban, a magyar törvényhozásban. Ugyanakkor szomorúan kell megállapíta­nunk azt is, hogy minket, akik a nemzetiszocia­lista gondolatért, egy új becsületes közösségi gondolatért s az újraéledő Magyarországért harcolunk, a belügyminiszter úr egyetlen ellen­ségének tart ebben az országban. Ezt innen kell visszautasítanunk, mint pártunkkal szem­ben elkövetett sértést. Egy képviselőtársam néhány súlyos esetet ismertetett. Ezzel kapcsolatosan csak annyit mondok, hogy pontosan ugyanolyan erővel védték meg Barcsay főispán urat is, aki ma nincs a helyén. A kérdésekben legyünk óvato­sak. Tíz jegyzőkönyvet helyeztek le a zöldasz­talra az ő védelmében és ma kisül, hogy mi­lyen fajvédelmi politikát folytatoitt, teljesen kiszolgálta a zsidókat az ország legnagyobb vármegyéjében. Nem szükséges, hogy mi ilyen kiokatásokat kapjunk, és nem lehet egyegy al­kalmat megragadni, ebből kifolyólag általáno­sítani és felénk kiáltani azt, hogy a Nyilas­keresztes Párt »az országot ily módon akarja debtruálni, másszóval ezzel a célkitűzéssel akarja az országot forradalmasítani«. (Felkiál­tások a szélsőbaloldalon: Szégyelje magát!) Kikérjük magunknak, mi nem akarunk forra­dalmat, de vegyék tudomásul azt, hogy ebbe u földbe mi, magyarok gyökerezünk bele. (vitéz Lipcsey Márton: Ügy van! Mi, magyarok) Mi

Next

/
Oldalképek
Tartalom