Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-227
W6 Àz országgyűlés képviselőházának 2$ f. nyü" .gyakorlati kihatását magam is láttam. A Némeiországba kikerült 3ü.0oü magyar munkás a szervezetlenség miatt a legienetetlenebb helyzetekbe jutott, mert a német Arbeilsirontszervezettél szemben nem találtuk meg azt a munkásszervezetet, amellyel ezt a kérdést a magyar munkás. javára megoldhatjiuk. Emlékszem arra is, hogy amikor a szociáldemokrata pártnak — ez politikai kérdés — a feloszlatását követelte itt pártunk, erre kormányparti képviselőink közül néhányan azt monaották: hogyan lesz megoldva a szociáldemokrata párt szervezeteiben lévő nagy munkásintázmények ügye? Hát, ez a magyar munkásság kérdeséneK intézményes elintézése, hogy az a szociáldemokrata pártinál van zsidó vezetés mellett, Ez, azt hiszem, a legvilágosabb bizonyíték amellett, hogy a munkáskérdés terén vajmi kevés történt, legfeljebb annyi, — amire Imrédy Béla képviselőtársam már utalt — hogy a rendszerek teljes káosza közben most egy ilyen munkáskamara felállításának gondolatával foglalkoznak. Ez 1941ben — azt hiszem — olyan szerény teljesítmény, hogy nem tudom elegendőnek (ás helyesnek tartani. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Matolcsy Mátyás: Kérek még 20 perces meghosszab bítást. Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a meghoszszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Ezekután, hogy a gazdasági és szociális problémákat röviden áttekintettem, rá kell térnem egy nagy problémára, a tervgazdálkodás problémájára. Megdöbbenve látom, hogy a kormányzat oldalán ilyenirányú elgondolás néhol sem mutatkozik. Mert tervgazdálkodáson a valóságban nem azt értjük, hogy itt a legfurcsább etatizmus nőjjön ki, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) hanem tervgazdálkodáson mi azt értjük, hogy a megállapítandó nemzeti jövedelemnek évente tőkévé váló részét és az é feletti diszponálást a ' kormányzat hatalmánál fogva olyan irányokba tereli, ahol a problémák megoldását a legfontosabbnak és a legsürgősebbnek tartja. Ez sem újság, ezt a Német Birodalomban is így csinálják. A Német Birodalomban odáig ment a takarékoskodás, hogy a nemzeti jövedelemnek még soha nem látott mértékig, 30—32 százalékáig tőkévé váló részéből új iparokat, új utakat és hadi felszerelést teremtettek meg néhány év leforgása alatt, ma pedig készülnek a nagy tervek az új Európa kiépítésére. Ott van a mezőgazdaság nagy újjászervezésének a terve 88 milliárd márka értékben. Pontosan meg van határozva, hogy minden egyes problémára mennyit kell engedélyezni. Ott van a lakásépítés nagy terve 30—40 milliárdos értékben, továbbá ott vannak az iparfejlesztésnek a kérdései. Ezekből a tervekből annyit valósítanak meg évről-évre, amennyit a problémák sürgető kényszere előír. Ez a tervgazdálkodás, t. Ház, természetesen egészséges árrendszerrel és munkabérekkel. Magyarországon én még soha nem hallottam sem a pénzügyminiszter úrtól, sem a csúcsminiszter úrtól, hogy az ország hétmilliárdos- nemzeti jövedelméből nem egy 30 százalékos, hanem egy ennél sokkal kisebb, 8—10 százalékos tétel tőkévé válik, vagy azzá tehető, hogy itt van egy hétszázmillió pengőt érő érték, amellyel épíf teni lehet, amelyet gazdaságosan fel lehetne osztani. Es itt válaszolok a pénzügyminiszter úr tegnapi nagyon érdemtelen támadására. Én ülése 19 hl november 28-án } pénteken. nem az erdélyi százmilliós kölcsön összegét helytelenítem, hanem azt a teljesen elavult pénzügyi politikai módszert, amelyet követnek. Bn azt mondom, tessék kihasítani ebből a rendelkezésre álló értékkvantumból egy összeget és tessék megmondani, mit, mennyit, hová kívánnak adni és azt ne kölcsön adják, hanem teljes egészében a feleslegesek elvételével. Ezekután, minden e nagy tervgazdálkodásnak tőke oldaláról (beszéltem, rá kell térnem röviden a zsidókérdés problémájára. Leszögezem, hogy arra a kérdésemre, amelyet tegnap is határozottan feltettem a pénzügyminiszter úrnak itt a Házban és néhány hónappal ezelőtt a 42-es bizottságban is, hogy miképpen milyen tervek alapján kívánja a Magyarország zsidóságának kezén lévő 12 milliárd pengőnyi vagyonnak a magyarság, a magyar nemzet építésébe való állítását, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sehogy!) választ nem kaptunk. De nemcsak én beszéltem erről, hanem Teleki Mihály képviselőtársam is felemlítette ezt és Ő sem kapott választ. Majd megkérdezzük^ megvan-e elégedve képviselőtársam ezzel a válasszal. (Maróthy Károly: Ez a tervgazdálkodás!) Nekem az a véleményem, hogy amikor új, nemzeti szocialista Európáról beszélünk, az abba való beilleszkedésünknek magától értetődőleg alaptétele a zsidóság kikapcsolása, a zsidó vagyonnak a nemzet életébe való állítása. (Ügy van! Ügy van a szélsőbaloldalon.) Helyes, a kereskedelem terén olyan eredményeket érnek el, mint ahogy előttem szólott képviselőtársam elmondotta. Itt újra csak Teleki Mihály képviselőtársam felszólalására utalok, aki tegnap nagy megdöbbenéssel hangsúlyozta, hogy a gabonakereskedelem már évekkel ezelőtt hosszú küzdelem után kereszténnyé vált, most pedig fényképeket látott, amelyek pajeszos zsidókat tüntetnek fel. mint Hombár - bizományosokat Magyarországon. (Maróthy Károly: Jól átállították!) Nem akarok általánosítani, de rá, kell mutatnom arra, hogy azokban az eredményekben, amelyekre t. képviselőtársam rámutatott, bizonyára szintén vannak olyan dolgok, amelyekről lehetne beszélni, például a baromfikereskedelemnek teljes kereszténnyé állítása — az a bizonyos nagykőrösi hűtőház és Hangya esete közismert dolog, nem érdemes velük foglalkozni —'. nem tudta százszázalékosan megoldani a kérdést, ahogyan mi szeretnők. Le is szögezem álláspontunkat, hogy nem Aladárokkal és nyugalmazott magasrangú katonatisztekkel kell a kérdést megoldani, hanem lényegében a tőkének a magyarság szolgálatába állításával és új kereskedelmi és ipari társadalom kiépítésével. Az elmúlt időkben a kulcspozició kérdését vetették bele a vitába. Az volt az elképzelés, hogy 40—100 kulcspozíciót leállítanak és ekként el van intézve a kérdés. Hát legyünk tisztában azzal, hogy a pozíciókat megkapták az Aladárok és^ a kulcsokat változatlanul megtartották a zsidók. (Derültség és- taps a szélsőbaloldalon.) Neveket tudnék felsorolni, de azt hiszem, ez szükségtelen, mert valamennyien ismerjük ezt a kérdést részleteiben. Éppen ezért, mert a megoldás tárgyi részét hangsúlyozom, fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy itt van a nagy alkalom a földkérdésnek a rendezésére. Emlékezzünk vissza, éveken keresztül azt a választ kaptuk, amikor a földkérdés komoly és sürgős megoldását kívántuk, hogy nincs rá pénz.
