Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

112 Az országgyűlés képviselőházának 227. a legnagyobb sérelem az, hogy a trianoni határ szociális elmaradottságunk láthatatlan, de annál nagyobb, fájóbb határa maradt. (Ügy van'. Úgy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt ne tessék elfelejteni, amikor a szociális kérdésekről beszélünk. Mert nagyon szép az, hogy a Népes Családvédelmi Alapnak adott jelentős öszszégekkel egy-egy faluban most házakat építünk vagy elesett embereket teszünk exisztenciákká, de rettenetes felelősséggel jár az, hogy azoknak a sokgyermekes családoknak, amelyekről az előbb beszéltem, orvosi vagy szülési ellátása változatlanul megoldatlan és a kormányzat ezen a téren nem tudott átfogó, tervszerű megoldásokat adni. Sőt itt is ugyanazok a furcsaságok tapasztalhatók, mint amilyeneket a mai nap folyamán Imrédy képviselőtársam is hangsúlyozott, a biztosítás terén ugyanis az tapasztalható, hogy minden minisztérium érdekelve van valamilyen biztosításban. Mindegyik! A belügyminisztérium az Oti.-ban, a földmívelésügyi miniszter az Omibi.-ban, a pénzügyminisztérium a bányavállalati pénztáraknál és így tovább. Majdnem minden minisztérium érdekelve van egy biztosításban, az eredmény pedig az, hogy nem egy ; egységes, átfogó, nagy népbiztosításnak, szociális biztosításnak az áldásai jelentkeznek, hanem a legfurcsább, elképzelhetetlen eseteket láthatjuk, amilyenekről már számtalanszor beszámoltunk. Ezek nem is idetartoznak, ezért részletekbe nem megyek bele, csak röviden rámutatok arra, hogy az Oti. önkormányzata még mindig szociáldemokrata zsidókkal van tele, orvoskérdése nincsen megoldva, az öregségi biztosításnál pedig az a helyzet, hogy egy lehetetlen intézkedéssel csak a legalább 20 embert foglalkoztató gyárakban vagy üzemekben élvezhetik a biztosítást, azon alul már nem. A magyar tömegekben lehetetlen érzéseket és főleg szörnyű vágyat ébreszt ez, hogy ők is élvezzék ezeket a tényleg járó segítéseket. Es még egyre hívom fel a kormányzat figyelmét, arra, hogy amikor a havi 5 pengők megszavazásáról voít szó, akkor én innen ezekről a padokról azt mondottam, — és a legnagyobb ellenvéleményre találtam a másik oldalon — hogy: Kérem, ne szabjuk mi ezt pengőhöz és — én akkor ezt, bevallom, egy kicsit élesen, túlhevesen^ mondottam — ne borravalót adjunk, hanem állapítsuk meg azt, hogy egy mezőgazdasági munkást vagy cselédet évi keresetének milyen része illet meg öreg napjaira; ha 18 mázsa az alapbére, mondjuk meg, hogy 6—8 mázsa — annyi, amennyi -*• illeti meg*, de mondjuk meg, hogy milyen rész illeti meg. Nemsokára rá — most nemrégen — olvastam, Bulgáriában bevezették az Öregségi biztosítást hat métermázsa búzának megfelelő Összeg erejéig, nálunk pedig 60 pengőben, a^az két métermázsa búzában van ez megállapítva, aminek gyakorlati érteke ma vajmi kevés. Havi öt pengőkkel ez nincsen elintézve! (Matolcsy Tamás: Borravalónak is kevés!) Tehát ezért említem meg, hogy mi akkor is az átfogó, nagy, szerves rendezést sürgettük, mert az a meggyőződésünk, hogy szociálpolitikát nem az egyeseknek, nem az egyes elesetteknek megsegítése, hanem csak az egész dolgozó magyar társadalom egységes kezelése által lehet megvalósítani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) T. Ház! A családvédelemnek, a fajvédelemnek másik alaptétele és kérdése a lakáskérdés, a házhelykérdés. Szomorúan kell meg; állapítanom, hogy előttem szólott képviseiőillése 19 Uí november 2B-án, pénteken. társam ezen a kérdésen nagyon könnyedén siklott keresztül. Én itt figyelmeztetni fogom a kormányzatot arra, hogy 1939-ben a rettenetes vajúdások között, szörnyű politikai harc árán kikényszerített úgynevezett kishaszonbérleti törvény javaslatának indokolásában maga a kormányzat elismerte és oda hivatalosan beírta, hogy 85.000 házhelyet igényelnek a csonka ország községei. (Maróthy Károly: Mennyivel többet!) Tudom, hogy azóta Böuczos államtitkár úr úgy nyilatkozott az egyik lapban, hogy 200.000 házra van szükség. így tudom, olvastam. (Maróthy Károly: Sokkal többre!) Ezzel szemben ebben az évben megépítettünk — úgy tudom — 5200 és egynéhány házat és a költségvetésbe 12.000 házhely megszerzésére állítottak be fedezetet. Ha ehhez hozzáveszem azt, hogy Magyarországon az újonnan alakuló, az újonnan induló családok száma a parasztság körében — hála Istennek — évente több mint 8000 és ha tudom azt is. hogy ezeknek majdnem mindegyike egy ki csiny szobára vagy egy rettenetes kis kuckóra szorul új életének indulásán, akkor azt kell mondanom, hogy ez a méret és ez a megoldás messze elmarad amellett, (Maróthy Károly: Színtiszta csőd!) amit a magyarság fejlődése és fajtánk megerősítése megkövetelne. (Matolcsy Tamás: Tehetetlenség!) _ Magának az alapnak, a bázisnak, a föld iiek megszerzése oldalán is a legfurcsább és legellentmondóbb jelentéseket hallottuk. A miniszter úr kissé dadogva nem pontosan fogalmazta meg, hogy 2000 vagy pedi,

e 4000 ház hely... Elnök: Kérem a képviselő urat, ne hasz náljon olyan kifejezéseket, amelyek bántók a miniszter úrra nézve, (vitéz Lipcsey Márton: De nem is helytálló! Hogy jön hozzá?) Matolcsy Mátyás: Nem kell izgulni, ke rem. (vitéz Lipcsey Márton közbeszól. — Mozgás és zaj.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urak ne igyekezzenek egymást megnyugtatással tovább izgatni. (Derültség.) Matolcsy Mátyás: Bocsánatot kérek, ha sértő módon hangzott volna ez, de valóban úgy történt, hogy a miniszter úr két ízben elakadt ennek a számnak a kimondásánál és ma sem tudom pontosan, hogy 20C0 vagy 400U házhely elintézését jelentette-e be. Ezt tisztelettel jelzem. De akár 2000, akár 4000 házhelyet intéztek el tavasz óta, amióta a rendeletet kiadták, amikor a 85.000 vagy 200.000 házhelyre gondolok, azt kell mondanom, hogy olyan ki csiny, olyan egészen nevetséges lépésekkel haladunk, hogy ez valóban kétségbeejtő. Itt azután be kell számolnom arról is, bogy a házhelykérdésben nemcsak az adminisztrációban van a hiba, hanem le kell szögeznem azt is, hogy a falvak legnagyobb részében megkontreminálták a házhely akciói. Ez magyarul azt jelenti, hogy a legfurcsább kibúvókkal igyekeznek a magyarságot a házhely igényléstől elütni, (Ügy van! Ügy van! o szélsőbaloldalon.) már pedig, azt hiszem, hogy addis' itt beszélni sem lehet fajvédelemről, a magyarság megerősítéséről, amíg ezeket a kérdéseket véglegesen nem rendezik. (Maróthy Károly: Sajnos, ez így van!) T. Ház! Ezután térek rá arra, ami nemzetiszocialista törekvéseinknek a tengelyében áll. Nagyon helyesen fejezte ki Imrédy Béla azt. hogy a magyar nemzetiszocializmusnak máshol van a, súlypontja, mint. a német nemzetiszocializmusnak vagy az olasz fasizmusnak, Mindenki tudja azt, hogy a német nem-