Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-227
Az országgyűlés képviselőházának 227. zetiszocializmus súlypontja a munkástömegek felemelésének oldalán volt. A már-már pusztulásba vesző milliónyi munkanélkülinek az életbe való visszaállítása volt ott a leggyakorlatibb, a legelső feladat. Nálunk ^ nem az ipari munkásság' visszaállítása, életbeállítása a. legfőbb feladat, a magyar nemzetiszocialista mozgalom súlypontja a magyar föld és a magyar parasztság kérdéseinek megoldásán van. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbalcldalon.) iín voltam az első, — minden hivalkodás nélkül kívánom ezt megemlíteni — aki innen hangsúlyoztam, hogy a földkérdés rendezése elsősorban faj védelmi és honvédelmi feladat (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és innen tiltakoztam mindig", amint ma is tiltakozom az ellen, hogy egyszerű termelési kérdéssé degradálják. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A magyar föld nemcsak arravaló, hogy a barázdákból búzakalász nőjön, hanem hogy a magyar fajta oda gyökerezzék. (Úgy van! a szelsőbaloldalon.) Ne felejtsük el, azé az ország, akié a föld. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Itt meg a zsidóké!) Ma még jobban meg tudjuk érteni ezeket a követeléseket, hiszen egy szörnyű múlt ál] mögöttünk, az 1918—19-es összeomlás, amikor ezeréves hazánknak legszebb ágait törték le és mivel a föld nem a magyarság, a magyar fajta kezén, nem a magyar parasztság talpa alatt volt, az elszakított területeken idegeneknek jutott osztályrészül és nem magyar érdekeket szolgált. Másfélmillió ember távozása és az elszakított részeken 7 millió hold felosztása a mi nagy tragédiánk. Amikor ehhez tetemre hívom a háború előtti liberális korszakot, akkor kiáltanom kell a jelenlegi rendszer vezetői felé: van-e tudomásuk arról, hogy a földkérdés megoldásával egy órát sem késlekedhetünk a hazatért részeken, egy órát sem késlekedhetünk az elrabolt birtokok visszajuttatása terén ? (Helyeslés és taps a r szélsőbaloldalon.) De nem olyan visszajuttatásra gondolok, amilyenről szomorít tapasztalatokat szereztünk, hanem arra, hogy az idegeneknek, a hazaárulóknak juttatott magyar föld birtokába a magyar parasztságot kell beiktatnunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Csaik szomorúan lehet ezekről beszámolni és jó volna, ha itt volna előttem szólott képviselőtársam, a Mép. elnöke és hallaná a problémákat. Nem a tollkereskedelem arizálásáró] van itt szó, az is fontos, örülünk neki, megtapsoljuk, de ezekről a létkérdésekről, a magyarság sorskérdéseiről van szó. És kérdezem én, vájjon ki felelős azért és mi az oika annak, hogy nem halad előre ennek a nagy kérdésnek a megoldása. A legelsőnek hazatért Felvidéken egy teljesen elhibázott, helytelenül fogalmazott birtokrendezés folytán még ma is, három évvel később is, ott tartunk, hogy abirtokkérdés rendezetlen, illetve olyan módon rendeződik, hogy arra nem érdemes embereknek juttatják vissza a földet, ahelyett, hogy a magyar végeket védő magyar parasztságnak juttatnák. A délvidéki földkérdésben — amire előttem szólott képviselőtársam figyelmeztetett — őszintén megmondom a valóságot, amit ott látT tunk, összesen 270.000 katasztrális hold plyan föld tért haza, amelyet az idegen impérium alatt nem magyar érdekek szolgálatára, nem magyaroknak osztottak ki. Nem magyaroknak, hanem idegen célokért küzdő csetuikekülése 19 ki november 28-án, pénteken. 173 nek osztották ki a földeket. Nagyon helyes, talán az egyetlen helyes fogalmazás az, amit itt hallottunk, hogy minden elvett földet vissza kell juttatni a magyar államnak, amely azt» továbbjuttatja a magyar parasztságnak, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem a hercegeknek!) Kérdezem, mi az oka annak, hogy eddigelé mindössze 13.000 család jutott véglegesen otthonhoz és a 270.000 holdból alig 10—15%-nak a sorsát intézték el és ma is teljes bizonyságtalanságban hevernek ott százezer holdak, rendezetlenül? Innen hívom fel a kormányzat figyelmét arra, — nem tudom, milyen eredménnyel, talán ismét majd csak egy év múlva fogjuk a szörnyű tényeket konstatálni és szomorkodni felettük —- hogy az erdélyi földkérdésben is azonnali és sürgős intézkedést kérünk. (Mester Miklós: Hol a miniszter?) • ; Lehet, hogy talán még' nem is ismertük egészen az erdélyi kérdést, de egyet tudtunk, mindjárt^tudtuk és hirdettük azt, hogy az idegen impérium alatt Erdélyben nem magyaroknak juttatott földeket az államnak joga * van visszavenni és a magyarság között kiosztani. {Ügy van! Úgy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Ha írunk erről, a cenzúra dobja!) Nagyon jól tudjuk azt,.hogy a testvérnépekkel becsületesen, tiszta szándékkal kell bánni, (Mester Miklós: Szociális igazságot akarunk!) de én olvastam erről a kérdésről egy olyan angol statisztikát, — hiszen hivatalos statisztika vajmi kevés jelent meg — amelyben az van megírva, hogy Erdélyben és egész Romániában a földreform során a románok javára számarányuknál jóval nagyobbmennyiségű földet osztottak szét, mint a magyaroknak, (Mester Miklós: Nem szociális szempontok szerint, hanem soviniszta alapon!) tehát nem szociális szempontokat követtek, hanem, magától értetődően, egy^ feltörő, mindent megszerezni akaró nép falánkságával a magyarok elől az ősi földet idegeneknek, románoknak juttatták. Nem kétséges, hogy amikor ez a terület magyar impérium alá került. — és reméljük, hogy további igényeink és követeléseink is érvényesülnek — akkor a magyar földet a magyar népnek kell hogy viszsza juttassuk. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, erdélyi képviselőtársaimat nem kell erre figyelmeztetni, hiszen a vezetőjük kitűnően ismeri ezeket a kérdéseket, de a magyar föld és a magyar nép sorsáért aggódva mégis felhívom a figyelmet arra, hogy ezen a téren is valami komoly, gyors és radikális megoldást alkalmazzunk. Nekeim egyszer azt mondotta valaki, hogy ha a születés pillanatában, mondjuk egy hét alatt nem intézünk el egy ilyen ügyet, évek múlva már nem lehet megoldani. Ebben a kérdésben nagyon sürgősen kell intézkedni és a magyarságot ősi jussába visszajuttatni. Nem foglalkozom tovább a földkérdésnek ezzel a részével, bár hangsúlyozom, hogy a Délvidéken, a Felvidéken és Erdélyben kétmil lió hold földről van szó. Roppant nagy tétel ez, különösen ha arra gondolunk, hogy 2 millió holdon a magyarság erősödhetik meg a végeken. Amikor a földkérdésről beszélünk, akkor a csonka ország területén felmerülő földkérdésről is be kell röviden számolnunk. Szomorúan kell megállapítanom. — és ezt nyugodtan me rem mondani, mert 10 év óta harcolok ebben a kérdésben és minden mozzanatát ismerem — 24* '<}