Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

Az országgyűlés képviselőházának 227. tömbben tudjuk alkotó elemként megtalálni. De amiként a magyar nép, mint mag körül kialaimlt ós létet nyert egy tágabb kör, amely a nemzetiségeket is velünk együtt egy nemzeti közösségbe foglalja össze, ugyanúgy a magyar nép nemzetiszocializmusa, a teljes tartalmú magyar népiszocializmus körül is ki kell építeni egy tágabb, bár tartalmilag talán kevésb'bé teljes, némileg különböző eszmekört, egy átfogóbb, egy tágabb értelemben vett magyar nemzetiszocializmust, amelynek egy sajátos kulturális vonása van, nevezetesen az, hogy a magasabb kultúra szintézisében keresi meg a nemzeti szocializmus összefogó kultúrelemeit. Az ugyanis lehetetlen, t. Ház, hogy Magyarország különböző népi kultúráit uniformizáljuk, hogy ezekből valami zagyva »cultura populáris hungariea«-t csináljunk. Ilyen kísérlettel nem is szabad próbálkoznunk. (Egy hang a baloldalon: Nem bizony!) Az itt élő nemzetiségek népi kultúrái csak fejlődjenek, viruljanak, ápolják természetes kapcsolatukat anyanépük kultúrájával, a természet örök törvényei úgyis gondoskodni fognak arról, hogy meglegyen a sajátos magyarországi, nagymagyar vagy kárpátmedencei — nevezzük, ahogyan tetszik — színezésük. Amit mi tehetünk és tennünk kell, az ezeknek a kultúráknak egymással való megismertetése, sajátos magyarországi közös vonásaiknak a kiemelése, e közös vonásoknak szintézisbe foglalása és felhasználása abból a célból, hogy magas kultúránk, bár a magyar népi kultúrára kell, hogy támaszkodjék, mégis a magyar népi mag mellett ezeknek a sajátos magyarországi színezésű egyéb népi kultúráknak a kárpátmedencei közös vonásait is felölelje, sőt ezeknek a magas kultúra reprezentatív megnyilatkozásaiban nemcsak vendégjogon, hanem a közös haza jogán teret adjon. (Úgy van! ügy van! — Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Nemcsak szimbolikus jelentősége volna annak, ha a Magyar Nemzeti Színházban egy-egy estén megszólalna a hazai nemzetiségek irodalmának ez a sajátos, ebből a magyar földbői feltörő hangja, ha nem is színdarabokban, de kultúrelőadásokban meghallanánk, hogy a Mecsekalja mezőinek, völgyeinek lágy hajlatát hogyan énekli meg az ott együttélő magyar és sváb népi ha meghallanánk, hogyan szólal meg a magyar és a román költőnek a nyelvén a Marosnak a zúgása, amint utat tör magának Erdély hegyei között (Zaj a középen. — Egy hang a középen:.Nem írjuk alá!) és ha reprezentatív nagy magyar kiállításokon meglátnék azokat a gömöri hegyeket, amint azokat lerajzolja a magyar és a szlovák festő keze. T. Ház! Nem szeretnék félreértést kelteni. Teljes mértékben a magyar népi kultúrára, a magyar faj körül az évezredek folyamán kialakult egynyelvű, magyar nyelvű, egységes művelődésű magyar nép kultúrájára kell felépíteni a mi magas kultúránkat is. De ha egy többnyelvű országot vezetni akarunk, akkor annak a magas kultúrának teret kell engednie és fel kell ölelnie magában az itt élő egyéb nemzetiségek kultúrmegnyilatkozásait is. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez természetes!) Csak erről van szó és nem egy hibrid-kultúráról. Ismétlem és hangsúlyozom: kizárólag egy magyar, erősen magyar kultúráról van itt szó, de ennek tudomásul kell vennie, — és tudómásul kell vennie éppen a nemzetvezetés érdekében, a magyar hivatás betöltése érdekében — hogy vannak itt más magyarországi népi kultúrák is, amelyeket nekünk meg kéli beKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ ÜL ülése 19 A1 november 28-án

} ^pénteken. 163 i csülnünk, amelyeknek nekünk hangot és teret 1 kell engednünk a magas kultúra szintézisében (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Ez a szentistváni gondolat!) Még egy gondolatot vagyok bátor a rendelkezésemre álló néhány rövid perc alatt megemlíteni (Halljuk! Halljuk!), és ez, t. Ház, az, hogy ha vezetni akarunk, akkor a vezetés alapkövetelményeit be kell tartanunk. Vezetni annyit tesz, mint irányt mutatni; annyit tesz. mint közös célokat kitűzni, közös feladatokat meglátni és (megvalósításuk módszereit megtalálni. T. Ház, minden közösség, minden együttes szétomlik, ha aktivitása megszűnik. Mindnyájan, akik tisztek voltunk kint a világháborúban, nagyon jól tudjuk, hogy amikor csend volt a fronton, amikor a lövészárokban ültünk, vagypedig a front mögött retablíroztunk valahol valamelyik falubán. akkor milyen hamar kiütköztek egyuéhány tagból álló tisztikaron belül is az ellentétek; a különbözőségek. De amikor akcióra lendültünk; amikor megindult a harci cselekmények menete, rövidesen kivirágzott a bajtársiasság, így van ez minden közösségben (Ügy van! a szélsőbaloldalon.). Akció ad csak életet olyan közösségeknek, amelyekben vannak, sajnos, széthúzó elemek is. Tudomásul kell vennünk azt a szomorú körülményt, hogy a magyar népiség nem tölti be teljesen a Kárpátmedencét, ezt tudnunk kell (Zaj a középen.) és segítenünk kell rajta. (Zaj és mozgás jobbfelőlj De t. Ház, tudomásul kell venni azt is, hogy a népi elemnek, a népi kultúrának, az egynyelvnek a nagy összetartó ereje nem érvényesül ebben a magyar államban, sőt ellenkezőleg, vannak bizonyos széthúzó törekvések. Ezeket nekünk ellensúlyoznunk kell (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) és éppen ezért a magyar nemzeti szocializmusnak a gazdasági és szociális vonásokra, a szervezési elemekre kell helyeznie a fősúlyt, mert ezek az összetartó, ezek a közös elemek. Ha mi vezetni akarunk, t. Ház, akkor nekünk itt egy gazdasági és szociális szempontból kiegyensúlyozott minta-Magyarországot kell teremtenünk (Ügy van! Ügy van! helyeslés és taps a szélsőjobboldalon), tehát fokozottabb kötelességünk a nemzeti szocializmusnak ezeket a tartalmi elemeit megerősíteni és ezeket a tartalmi elemeit kimunkálni; fokozottabb kötelességünk, — amit megint hangsúlyozok minden félreértéssel és szándékos félremagyarázással szemben — hogy a magyar népi magot, magyar népünket, magyar fajtánkat kell elsősorban minden eszközzel megerősítenünk (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) azért, hogy vezetni tudjon. De ha vezetni akarunk, akkor nem élhetünk különböző életformában attól az Európától, amely a nemzeti szocializmus alapjára helyezkedik; akkor nekünk ki kell termelnünk a magyar népi magra épített sajátos magyar nemzeti szocializmusunkat. (Élénk helyeslés

r és taps a szélsőbáloldalon.) Befejezem beszédemet. Lépjen rá a t. túloldal erre az útra, de lépjen rá igazán őszinte, becsületes magyar lélekkel, minden fenntartás nélkül s akkor meg lehet róla győződve, h'tgy a kritika hangja a mi oldalunkon el fog halkulni, a kritikát lassankint az elismerés hangja fogja felváltani s akkor megteremtődik az előfeltétele egy nagy kézfogásnak. Nem felkín álkozás ez, mert nekünk mindegy, hogy ki csinálja meg, csak az a fontos, hogy őszintén és becsületesen történjék s mi akkor ebben szívesen segítünk. Amíg azonban ezt a túloldalon 23