Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

Í6Í Az országgyűlés képviselőházának 227. nem látom, engedjék meg, hogy a nemzetünk j sorsát féltő .aggodalomból eredő bizalmatlanságom folytán ne fogadjam el a javaslatot. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Mocsáry Kálmán jegyző: vitéz Lukács Béla! Elnök: vitéz Lukács Béla képviselő ura,t illeti a szó. vitéz Lukács Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nagy érdeklődéssel hallgattam Imrédy Béla igen t. képviselőtársam iménti felszólalását. Legyen szabad mindjárt .azokra az utolsó tételekre utalnom, amelyeket beszédének befejezéséül volt szíves elmondani. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) T, képviselőtársam arra hívta fel az ország közvéleményét és közelebbről a mi pártunkat, hogy végezzük kötelességünket s igye- j kezzünk az új Európába beilleszkedni. Méltóztassanak nekem megengedni, t. Képviselőház, hogy utaljak arra, hogy talán éppen most, ebben a percben érkezik meg Magyarország miniszterelnöke (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a Idjzépen.) ötnapos berlini tartózkodásáról, ahol — mint méltóztatnak tudni — az antibolsevista államok vezetői rendkívül fontos tanácskozásokat folytattak. Méltóztatnak tudomással bírni arról a hatalmas beszédről is, amelyet Berlinben miniszterelnökünk elmondott és valószínűleg méltóztatnak majd az ő szájából tudomásul venni azt a hatalmas szimpátiát is, amelyet személye és nemzetünk ott aratott. (Ügy van! jobb felől.) De legyen szabad t. képviselőtársam felszólalásának még egyéb passzusaira is válaszolnom. Azt mondotta t. képviselőtársain, hogy az egy esztendővel ezelőtti megajánlási j vitában elmondott beszédét most újból elmondhatná és nem kellene azon semmit sem változtatnia. Ha ez így volna, t. Képviselőház, akkor talán az elmúlt egy esztendő alatt semmi sem történt volna ebben az országban. (Felkiáltó sok a szélsőbaloldalon: Sok nem!) Egyelőre semmi egyébre nem akarok utalni, mint arra. hogy a mi pártunkra támaszkodó kormány a keresztény magyar exisztenciák tízezreinek adott komoly és meghatározott megélhetést (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) és ha semmi egyéb nem történt volna ebben az országban, csak annyi, hogy a magyar emberek tízezrei erőteljes exisztenciához jutottak, már akkor sem volna szabad megkockáztatni azt az állítást, hogy ebben az országban nem történt semmi. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol történt?) Igen t. képviselőtársam igen mélyérzésű szavakban foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy ebben az országban nincs elegendő megértés. Ezt a kijelentést beszédének második részében tette. (Bródy András: Bizalom!) Én ezeket a mély érzéssel elmondott szavakat a_ legnagyobb figyelemre méltattam, s ezekre majd beszédemnek későbbi részében fogok visszatérni. Ha azonban megértésről van szó, akkor viszont kérnem kell t. képviselőtársamat, hogy ne méltóztassék arra törekedni, hogy a kormány egyes tagjait szembe állítsa egymással, mint ahogy beszédében tette. (Zaj a szélsőbaloldalion.) Ha ugyanis a megértés a kormány tagjai között sem volna meg, akkor valóban hogyan kívánhatnék ezt a megértést a nemzet szélesebb rétegeitől? (Mozgás. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nehéz volna!) T. képviselőtársam illése lO-íl noveynher 28-án, pénteken, ugyanis azt méltóztatott mnodani. hogy a földmívelésügyi miniszter és a kereskedelemügyi miniszter szemben áll egymással, mert például az egyik azt mondja, hogy az erdélyi vasút építését és a munka végzését a földmunkák akadályozzák, a másik pedig azt mondja, hogy az alagút építése az akadály. Meg kell állapítanom, hogy akár az egyik, akár a másik dologról van szó, mind a kettő földmunkát jelent, nincs tehát ellentét a két miniszter álláspontja és nyilatkozata között. (Egy hang jobbfelőlÉs i2 kilométert nem lehet felfújni!) Azt méltóztatott mondani, hogy a miniszterelnök úr ez év őszén pártunkban az úgynevezett szezonnyitó pártgyűlésen Széchenyit idézve, azt mondotta: »rend, értelem és egy kis nélkülözés szükséges a mai időkben«. A miniszterelnök úrnak ezt az idézetét, t. képviselőtársam úgy értelmezte, mintha ez lenne a miniszterelnök úr politikai programmja. Ezzel szemben bátor vagyok arra utalni, hogy a miniszterelnök úr pártunkban ezt az idézetet éppen a közellátási: kérdésekkel kapcsolatban felmerült ügyekre és nehézségekre vonatkoztatta. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) És semmiesetre sem kívánt ezzel az idézettel politikai program mot adni. (Ügy van! jobbfelől.) Kifogásolta igen t. képviselőtársam, hogy a kormány nem indított meg néprüházati akciót, (vitéz Imrédy Béla: Nem kellő időben!) Itt bátor vagyok utalni a közellátásügyi miniszter úrnak két nappal ezelőtt elmondott beszédére, amelyben részletesen felvázolta azt a programmot, amelyet a népruházati akció keretében meg akar valósítani. De egy lépéssel még tovább is ment képviselőtársam, — és ezt minden tiszteletem mellett is köteles vagyok itt leszögezni — s méltóztatott megkritizálni a kormánynak azt a tervét, hogy egy általános árszínvonal kialakítása mellett a fizetéseket és a béreket is rendezni kívánja; már előre is súlyos kritikával méltóztatott illetni ezt az intézkedést, holott az erre vonatkozó rendelet még meg sem jelent, (vitéz Imrédy Béla: A rendszerről beszéltem! — Zaj.) hiszen a pénzügyminiszter úr tegnap elmondott beszédében csak ennek az évnek f olyamára, tehát a hátralévő egy hónapra ígérte ezt. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kunder Antal: Ügy látszik, még egyszer el kell mondani ezt a beszédet, hogy megértsék! Nehéz is egyes dolgokat megérteni! — Folytonos zaj.) Kifogás tárgyává tette igen t. képviselőtársam azt is, hogy a házhelyakció céljára és a családi házak építési céljaira kevés a költségvetési fedezet a földmívelésügyi tárca költségvetésében. Legyen szabad ezzel kapcsolatban arra utalnom, — bizonyára elkerülte t. képviselőtársam figyelmét — hogy a belügyi tárca költségvetésében a Nép- és Családvédelmi Alap hatalmas összeggel, 80 millió pengővel szerepel, amelyből jelentékeny számú milliók használhatók fel erre a célra. (Tóth János közbeszól. — Zaj.) Elnök: Tóth János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. vítéz Lukács Béla: T. képviselőtársam méltóztatott felénk intézni azokat a szavait, amelyekben lelkiismeretvizsgálódásra hívott fel bennünket. Azt hiszem, hogy ezt a lelkiismeretvizsgálódást nemcsak ezen az oldalon, hanem a t. Ház minden oldalán el kell végezni. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Mi ezt a lelkiismeretvizsgálódást állandóan végezzük is magunkon « ennek folyománya- és következményeképpen