Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-227
Az országgyűlés képviselőházának 227. ülése 10.' f l november 28-àn } pénteken. 161 nyitása azonban kötelességgel is jár. Á vezetőnek — ha ezt az igényét fenntartja — csakugyan vezetnie kell és a vezetetteket a maga követésére meg kel] nyernie. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Már most kérdezem, 1. Ház, elképzelhető-e az, hogy az európai nemzeti szocializmus korában a vezető hatalmi tényezők állam- és társadalomszervezési elveitől eltérő elveken felépülő magyar állami és társadalmi rendszer meg tudja nyerni, a maga vezetése számára azokat az itt élő egyéb népiségű csoportokat, nemzetiségeket, amelyeknek anyatömbjei az új Európa nemzeti szocialista jegyében igyekeznek kialakítani a maguk népi és nemzeti életét"? (Taps a szélsőbaloldolon. — Oláh György: TTgy van! Ez a lényeg!) Elképzelhető-e, hogy az új szociális Európától eltérő — csak azt mondom, hogy eltérő, nem mondom, hogy jobb vagy rosszabb — szociális helyzetet tartsunk fenn és ezt a szociális helyzetet elfogadtassuk nemzetiségeinkkel, amelyek odahaza, anyatömbjükben a nemzeti szocialista alapon próbálják a szociális helyzet&t kiegyensúlyozni? (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Kajiiiss Ferenc: Nem is fogadják el!) ElképzelhetŐ-e, hogy egy európai gazdasági kooperációba, amely az irányított gazdálkodás elvén épül fel, bele tudjunk illeszkedni egy rosszul fungáló etatista gazdálkodással? A legprimitívebb gazdasági megfontolás arra kell hogy vezessen bennünket, hogy az irányított gazdálkodásnak nélkülözhetetlen előfeltételeit, a társadalmi gazdasági munkának egységes szellemmel való megtöltését és hivatásrendi alapon való megszervezését, valamint az ennek előfeltételét jelentő és az irány állandóságát biztosító stabil és nem parlamentáris többségi elv változatainak kitett kormányzást megteremtsük. Elképzelhető-e, hogy a nagy euiópai gazdasági vérkeringésbe való bekapcsolódás nélkül a helső gazdasági vérkeringés meginduljon? Ennek az új Európának gazdaságpolitikájával szemben nem. lehet arra a túlhaladott _ álláspontra helyezkedni, hogy bent azt csinálunk, amit akarunk és mindössze annyi közünk van Európához, hogy feleslegeinket kivigyük és helyettük behozzuk azt, amire mint importárura szükségünk van. Itt európai tervezésről és szervezésről van szó és ezzel szemben nem lehet odaállítani egy autarchiára törekvő irányzatot, bármilyen kedvezően és szépen lehet ezt bizonyos honvédelmi szempontokkal alátámasztani. Hi; szén csak nem képzeljük, hogy ebben az új Európában mi honvédelmi szempontból akcióképes autarchiát tudunk teremteni és ez európai elképzeléseket f um igáivá esy külön magyar splendid isolation-be vonulhatunk vi3zsza? Akkor sem tudnók ezt megcsinálni, ha az új Európa ezt a, mi különcködésünket barátságos arccal nézné, mert hiszen hiányzik hozzá az anyagban, főleg ércekben való gazdaságunk és hiányzik hozzá a megfelelő társadalmi, gazdasági struktúránk, értve ez alatt az autarchiához szükséges ós óriási nagyszámú gazdasági posztok betöltéséhez megkívánt emberanyagot. Egy r ilyen kísérletből olyan színvonalesés, olyan életstaudardkülönbözet állana elő Európa többi részével szemben, hogy történelmileg félig-meddig gondolkozni tudó ember eleve kénytelen ezt tarthatatlannak és elviselhetetlennek minősíteni. Világos tehát, hogy az új gazdasági Európába való betagolódásunk nélkülözhetetlen és ez az irányított gazdálkodás természeténél fogva csak olyan rendszerben lehetséges, amelyben ugyanennek az irányított gazdálkodásnak az említett nélkülözhetetlen velejárói megvannak, ahol tehát hivatásrendileg meg van szervezve a társadalom, erős és állandópult a központi hatalom és egységes szellem hatja át a tervezést és végrehajtást egyaránt. (úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Az európai nemzetiszocializmus nem olyan rendszer, amelyből ki lehet mazsolázni azt, ami nekünk kellemes, a többit pedig elhagyni. Ez szervesen összefüggő rendszer és bármely tartalmi elemén kezdjük el felgöngyölíteni, öszszefüggő láncot kapunk. Tessék elgondolni, itt van az irányított gazdálkodás gondolata maga. amelynek helyességét a kormány is elismeri, azért kezdem ezzel. Az irányított gazdálkodásból következik a hivatásrendi alapon megszervezett társadalom, következik — hogy funkcióképes legyen — ennek egységes szellemmel való megtöltése, tehát az egységes nevelés, következik az erős és állandósult központi hatalom, amely megint a tekintély és a bizalom kölcsönösségén, tehát a szociális igazságon épülhet csak fel. Szociális igazság munkaállam nélkül el nem képzelhető, a munkaálla/mot viszont nem lehet természetes összetartó kapcsok nélkül, a vérségi kapcsolatok hangsúlyozása, a családi gondolat előtérbe állítása nélkül megvalósítani. Végül az egész európai kooperáció nem egy amorf tömegnek •egy gazdasági falanszterbe való beleszorítása, hanem tagolt, hierarchikus felépítés, mint az egész nemzetiszocializmus, tehát a nemzetek egyenrangúságán épül fel, amelyeket közös, egyetértő gazdasági munkába kapcsol. (Élénk taps a szélsőbaloldalon.í T. Ház! Ez egységes rendszer, amelyből nem lehet egyes részeket kiszakítani. Azt hiszem, valamennyien látjuk, hogy ennek az eszmekörnek, ennek a rendszernek nincs egyetlen megtámadható pontja, amelyet a magyar közösség szempontjából elfogadhatatlannak kellene minősíteni. Csak a természetes adottságokat és a történelmi tanulságokat kell figyelembe vennünk, nemcsak nekünk, hanem mindazoknak is, akik ennek az új Európának elrendezésében és jó felépítésében érdekelve vannak, (Úgy van! jobbfelől.) Ez a felismerés nemcsak, hogy nem áll szemben a magyar hivatástudattal, hanem merem állítani, hogy a mindnyájunk szívébe beleégetett, beleevődött magyar hivatástudatot csak ezen az úton tudjuk gyakorlati tényezővé emelni. (Élénk taps a szélsŐbaloldalon.) T. Ház! Most még egy ellenvetésre kell válaszolnom és ez az ellenvetés nagyon kézen fekvő. Ez az ellenvetés azt mondja, hogy ellentét áll fenn a népi elv és a történelmi elv között. Nekem tehát meg kell kísérelnem ezt az ellentétet feloldani ós megmutatni nemcsak azt, hogy nincs más út számunkra^ hanem azt is, hogy a magyar hivatást teljesíteni úgy, amint történelmi jelentésében előttünk áll, a Kárpátok medencéjében élő népek életét vezetni, irányítani, összefogásukat megvalósítani lehetséges és csak ezen az úton lehetséges. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Az ellenvetésre, hogy tudniillik a népi elv és a történelmi elv között ellentámadás áll fenn, egy kérdéssel felelnék. Vájjon, ha nem térnénk át a nemzetiszocializmus útjára, — értve alatta az európai nemzetiszocializmust és ezt soha ne tessék összetévesztem a német nemzetiszocializmussal, — akkor könnyebb lenne-e majd magyar népünk számára azt az erőt és belső egyensúlyt biztosítani, hogy vezetni tudjon? Éppen fordítva áll: ha nem va-