Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

6 Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 19&1 november 26-án, szerdán. a magyarság egészen mást eszik, mint a/, ott élő románság. Megtörtént eset az, hogy egy gazdaságban a hizóknak tengeridarát adlak. Egy román ezt meglátta és azt mondotta hogy miért nem adják a tengerit neki és a búzát a hívóknak*? Tudjuk azt, hogy a háborús állapot magával hozta a vagonhiányt, ennek ellenére még must is azt tapasztaljuk, hogy a kiutalásoknál ezt nem veszik fegyelembe, igen sokszor az ország egyik végéről a másikra küldik a terményeket és fordítva, ami a közélelmezés lassúságára és kárára történik. Az ínséges varmegyék az ország másik részéről rendesen nein búzát, hanem lisztet kapnak, ami először eiőidér.i, hogy a malomipar és a malomipari mun kasok kenyér nélkül maradnak, másodszor I»Pdig azt. hogy a liszt szállításához feltétlenül zsákok szükségesek, ebben pedig igen erős n hiány. Ezzel szemben a búza ömlesztve volna szállítható, a zsákok pedig a nagy igénybevételtől tönkremennek és így igen sok liszt a szállításnál kárbamegy. Ha búzát kapna a/< ínséges vármegye, akkor a korpa is ottmaradna az ínséges vármegyében amire az ott éló gardák állattartásához különösen nagy szükség van, miután az ínséges vármegyékben a sok esőzés miatt nemcsak a termés volt kevés, hanem a legelők is tönkrementek és a jószágaiba mány meglehetöen leromlott állapotba került be az őszi bekötéskor, ezeket pedig csak abrak takarmánnyal lehet abban a kondícióban meg tartani, hogy azok használhatók legyenek majd a tavaszi munkálatoknál. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem még azt is hogy a nagy malmok igen gyakran a rossz liszteszsákokat visszaküldik, nem fogadják el és a közellátási kormánybiztosságokkal megfizettetik az új liszteszsákok árát. Ha már a lisztkérdésnél tartunk, meg kell említenem, hogy különösen az ínséges vármegyékben, ahol sem burgonya, sem tengeri, de még paszuly sem termett, tehát ahol a népélelmezés legfőbb tényezői hiányoznak, ott bizony, a hét kilogramm fejadag nagyon kevés. Itt kéli megemlítenem, hogy az ínséges vármegyékben azt a kevés burgonyát is, ami termett, a közélelmezési kormánybiztosok tiltakozása dacára a METESz összevásárolta és elszállíttatta. Mi lesz ezeken a helyeken télen, mert hiszen a burgonyát téien szállítani a fagyok miatt lehetetlenség és így a tömegeknek ez^ a fontos népélelmezési cikke, amely még zsír nélkül is fogyasztható, teljesen hiányozni fog. A keleti és erdélyi részeken a tengeri a szeptember hónapban bekövetkezett fagyok miatt teljesen megfagyott és éretlen maradt. A kisemberek, miután kenyérsütés alkalmával nem tudnak a kenyerükhöz burgonyát adni, igyekeznek magukon segíteni és ezt az éretlen tengerit kemencékben próbálják szárítani. Ezt a tengerit, amely különben nagy részében, 70% nedvességet tartalmaz, malmi kísérletek után sem tudták semmi módon kiszárítani, élvezhetővé, népélelmezésre felhasználhatóvá tenni. A kisemberek kénytelenek azonban valami módon ezt élvezhetővé tenni és ezért kemencében próbálják szárítani. Ez előbb megfő, azután megsül és a végén megpörkölődik. Kénytelenek azonban, hogy családjuk gyomrát megtöltsék, ezt a keserű és élvezhetetlen megpörkölt tengerit megdaráltatni és a búzaliszthez hozzákeverve, a családnak enni adni. Fel kell hívnom a miniszter úr figyelmét az erdélyi és keleti részek egy másik fontos népélelmezési cikkére, az olajra. Ez a románságnak fontosabb, mint a disznózsír. Részben azért is, mert hiszen köztudomású az, hogy a románság nagyon sok böjtnapot tart, tehát ebből a szempontból is fontos neki az

f olaj. De igen sok vidéken a magyarság is élvezettel fogyasztotta jó időben az olajat és most, amikor valóban nagy zsírhiány van, természetesen még nagyobb mértékben fogyasztja. Ezért Erdélyben és a keleti részeken majdnem minden községben van egy olajütő malom, mely napraforgóból és egyéb olajos magvakból olajat présel. Tudomásunkra jutott, hogy a kormány ezektől a malmoktól egyes vármegyékben meg akarja vonni a működési engedélyt, ez pedig keletmagyarországi viszonylatban nagy sérelmet és károsodást fog okozni. Tudom azt, hogy ezek a kis malmok körülbelül 20%-kai kevesebb olajat ütnek ki és ez mint olaj nemzetgazdasági szempontból természetesen elvész, de félő, hogy ha a kisemberek nem tudják kiüttetni olajukat a malomban, házilag fogják ezt csinálni és akkor lényegesen nagyobb lesz a veszteség, mert hiszen zsákokban és kendőkben fográk ezt kiütni és így esetleg 53%-os veszteség fog előállani. Tudomásunkra jutott az is, hogy a miniszter úr foglalkozik azzal a gondolattal, hogy az erdélyi részekről, ahol a kisolajmalmokat üzemben hagyja, az olajmag-pogácsákat a Dunántúl kívánja extraháltatni és a Dunántúl felállított olajütőkbe akarja vitetni. Már pedig ez a pogácsa nem bírja meg ezt a szállítási költséget és még az a veszély is fenyegeti az erdélyi és keletmagyarországi részek gaz dáit, hogyha az olajpogácsa el fog onnét jönni a Dunántúlra, az onnét soha többé vissza nem kerül, ami az állattartó gazdáknak nagy kárt jelent. Rá kell térnem a közélelmezés legsúlyosabb gondjára, a sertészsírkérdésre. Kijött egy rendelet, amely szabályozza, hogy minden leölt sertés után 3 kilogramm disznózsírt kell a sertés levágása után a gazdának átadni. Ez igen sérelmes. Nálunk az a szokás, hogy a kisember a tavasz, vagy a nyár folyamán anyagi erejének megfelelően, egy, e?etleg két kis malacot vesz és azt beállítja hízóba. Régebben addig hizlalta és ez ma is így van, ameddig élelmet tudott adni malacának, vagy pedig tekintettel arra, hogy a sertéspestis elleni védekezés olyan drága, hogy nem tudja malacát szimultánoztatni, amikor beáll az a pillanat, hogy a sertés nem eszik, megijed, hogy a ki* malackája meg fog dögleni s ezért gyorsan leszúrja. Ez egészen természetes nála, mert hiszen ha megdöglik a disznó, az egész esztendei zsirozója hiányozni fog. így a rendelkezés ellenére, amely azt mondia, hogy 100 kilogrammon aluli sertést levágni nem szabad, kiteszi magát annak is, hogy törvénybe ütközően jár el, de félti a kis malacát, hogy megdöglik, tehát leöli. Ha most ebből az esetleg 80 kilogrammos malacból le kell adnia neki 3 kilogramm zsírt, ez háztartásának felborulását vonja maga után. Ezért kérem a miniszter urat, változtassa meg a rendeletet akár olyan módon, hogy a kisemberek első disznójukból nem tartoznak leadni 3 kilogrammot, akár pedig úgy, hogy csak a UK) kilogrammon felüli sertés után kelljen leadnia ezt a 3 kilót, avagy pedig csak akkor, ha már megállapították, hogy a család fejadagja biztosítva van. T. Ház! A fennálló rendelkezések értelmében a hentesek csak a piacon vásárolhatnak. A gazda pedig nem hajtja be szívesen a vá-