Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-225
Az országgyűlés képviselőházának 225. sárra már kész sertést, — mert a szállítás, különösen szekereken és rossz utakon a kövér sertéseknél bizonyos fokú rizikóval jár — ellenben ugyanakkor az »állatkereskedelmi szövetkezetek« szabadon vásárolhatnak. Ez okozza azután a helyi piacoon a zsírhiányt. A szövetkezetek összevásárolják a sertéseket faluhelyen, ugyanakkor a hentesek csak a vásáron, szerezhetik be a disznókat. Igen gyakori eset, hogy a törvényhatóságok és a városok a zsírellátás biztosítása miatt magánosoknál, vagy pedig házi kezelésben sertéshízlalással foglalkoznak. Itt nem egyszer megtörténik, hogy az eleség pontatlan kiutalása miatt — illetve a kiutalás pontosan megjön, hanem az áru nem érkezik meg — a sertések élelem nélkül maradván, a város vagy a törvényhatóság kénytelen azokat még nem kész állapotban levágatni. Ezért kérem a miniszter urat, adjon ki egy szigorú rendeletet, hogy a közélelmezési ellátásoknál ne csak papíron történjenek a kiutalások, hanem a termények a legsürgősebben és a legrövidebb úton meg is érkezzenek. T. Ház! Rá kell térnem a sovány és a kövér sertések árának megállapítására. Köztudomású, hogy a 35 kilogrammon aluli sertések ára nincs maximálva. Ez jelenleg körülbelül 3.60—4 pengő között mozog kilogrammonkint. Ezzel szemben a 35 kilogrammon felüli sertések ára 1.90 pengőben van maximálva. Ez azt jelenti, hogy a gazda kénytelen sertését 35 kilogrammon aluli súlyban eladni, mert ha tovább tartja, akkor csak körülbelül 70 kilogrammnál kapja meg érte azt az árat % amelyet a 35 kilogrammon aluli sertéseknél kap meg. (Baky László: Itt a bajok alapja!) Arra kérem tehát a miniszter urat, találja meg a módját annak, hogy ne osak a 35 kilogrammon felüli disznó ára legyen 1.90 pengőben maximálva, hanem ez lépcsőzetesen történjék, mert hiszen nemzetgazdasági szempontból is hátrányos az, hogy a gazda kénytelen 35 kilogrammon alul eladni a süldőjét, mert a 35 kilogrammos sertés — kivéve az expressz hizlalást — nem alkalmas hízóbaállításra. Ezekből lesznek az éretlen, nem hízóképes állatok. T. Ház! Rá kell térnem a fogyasztóközönség fegyelmezetlenségére is, amely időnkint egészen hisztérikus,, beteges tünetet mutat és am elv a rémhírterjesztéssel jár együtt. (Ügy van! Ügy van!) Egyesek elhíresztelik, hogy bizonyos árucikk kifogyóban van és nem lesz kapható: ekkor ezt az árucikket megrohanják és a fogyasztók áruhalmozást követnek el. Ezért kéreim a miniszter urat, vezesse be az általános jegyrendszert de csak úgy, hogy a jegy mögött mint a jó bankjegy mögött, meg is legyen az illető cikkben a fedezet. (Helyeslés. — Rajniss Ferenc: Ez a legelső!) Ma a cukor- és petróleumellátás jól meg van szervezve, míg a kenyér- és lisztelosztás terén adminisztrációs késedelmi hibák okoznak igen gyakran zavart. Legisúlyosabb a helyzet a hús- és zsírellátás terén. A vidéki városokban a hús- és zsirellátás egy idő óta megszűntnek mondható és ritka kivétel az olyan város, ahol a közönség rögtön, ácsorgás nélkül és biztosan megkapja a maga kis fejadagját. A marhalnís árának ugrásszerű emelkedését a spekuláció letörésével sok helyen sikerült megakadályozni egy egészen egyszerű rendelettel, amely szerint a marhát az utolsó vételtől számított három hónapon belül nem lehet újra eladni. Ez meggátolta a spekulációt, és ülése 19%i november 26-án, szerdán. 7 meggátolta azt, hogy a marhák néha egy hét leforgása alatt három kézbe is kerüljenek, ami természetesen mindig árdrágítással járt együtt. T. Képviselőház! Rá kell térnem itt a kormányzatnak egy múltbeli súlyos hibájára a bórellátással kapcsolatban. Köztudomású, hiszen a kormány részéről már több alkalommal elhangzott, hogy a bőrellátás, illetőleg a cipőellátás terén nagy nehézségek vannak és lesznek. Ha e>gy pesti utcán végigmegyünk, a cipőüzletekben bőven látunk mind női mind férfi utcai cipőket gumitalppal, fatalppal és különböző műanyagokkal. (Rajniss Ferenc: Csak drágábban!) Ezzel szemben nem történt gondoskodás a falusi lakosság cipő-, bakancs-, illetve csizmaellátásáról. Ez még a múlt hibája, mert hiszen már egy esztendővel ezelőtt tudtuk, hogy nemi lesz bőrtalpú cipó és csizma, tehát gondoskodni kellett volna valamilyen pótanyagról, ha máskép nem, úgy mint Hollandiában, itt is be kellett volna vezetni a facipőt. Egyes járásokban és megyékben kísérleteznek is ezzel, de már november végén vagyunk, és ha osak most rendelik meg, kérdéses, hogy ilyen fatalnú cipők gyártására egyáltalában be vannak-e valahol rendezkedve. A miniszter úr kijelentette, hogy 250.000 pár • bakancs, illetve csizma fog a mezőgazdaság rendelkezésére állni, ez azonban olyan minimális mennyiség, hogy jóformán számba sem jöhet. (Rajniss Ferenc: Jól megijesztette az ombereket!) Mi, akik mezőgazdasággal foglalkozunk és kommencióban adjuk a mezőgazdasági cselédeknek azt a bizonyos egypár csizmát, amelyet évtizedek óta adunk, nagyon jól tudjuk, hogy az az egypár csizma csak abban az^ esetben elegendő egy esztendőre, ha ehhez még egy talpalást is kap az az ember, hiszen nem aszfalton, hanem néha térdig sárban jár és akár esik, akár fúj a szél, szolgálata van. Ez nemcsak a eselédemberekre, hanem a kisgazdákra is vonatkozik és vonatkozik a munkásságra is. Eddig azon sírtunk és azt kértük a kormányzattól, hogy teremtsen munkaalkalmat a gazdasági munkásoknak. Erdélyi viszonylatban munkaalkalom ma bőven van. Ott vannak az útépítések, a csatornázások, a vasútépítések. Most azonban az a baj, — mint a jelentések is mondják — hogy már nagyon sok embert fagyott lábbal voltak kénytelenek beszállítani kórházakba. Ezek munkaképtelenekké váltak legalább is egy időre, mert pénzük nem lévén, kénytelenek mezítláb is elindulni, hogy maguknak és családjuknak kenyeret keressenek. Ha a gazda csizmát akar beszerezni, kap csizmát a városban, el is készítik neki, csakhogy maximális áron bizony nem kapja, úgyhogy ma egy pár csizma körülbelül 120 pengőbe kerül, természetesen »feketén«, de akinek módja van rá, azt is megveszi, mert hiszen mezítláb nem járhat. Szóvá kell tennem az árrögzítést, különösen ipari vonalon, Textiliákban — különösen azokban, amelyek a kisembereknek, a falusi embereknek szükségletét fedezik — teljesen a szatócsok szabad prédájára vannak kiszolgáltatva a kisemberek. Az egészen olcsó kartonárukat. 1 a falusi szatócsok olyan áron adják, amilyenért ők akarják. (Rajniss Ferenc: Ez szörnyű!) Amellett udvariatlanok, durvák a v ev őkhöz, ami együtt jár az áruhiánnyal, ezen tehát föltétlenül változtatni kell. Mindezek után meg kell jegyeznem, hogy
