Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

Az országgyűlés képviselőházának 227. ülése 19 hl november 28-án

s pénteken, 155 nál fogva nem gazdálkodhatnak racionálisan a nagybirtokon. Nem akarok arra a mondjuk, inkább patetikus érvre utalni, hogy láttunk már egy óceánjárón olyan zenekart, amely az elsüllyedés pillanatáig játszott (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion.) és el tudjuk képzelni azt, hogy a magyar nemzet megkívánhatja attól, akinek kezén van a föld, hogy ezzel a földdel, ha à földnek valóban szerelmese, úgy bánjon, lígy gondozza, iigy ápolja, úgy hozza ki belőle a terményt, ahogyan az a legjobban lehetséges, tekintet nélkül arra, hogy vele egyéuileg mi történik. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps a szélsöbaloldaion.) De nem akarok még eddig sem elmenni. Meg lehet találni a gazdasági megoldás módját is, elvégre vannak művelési módszerek -— ilyen például maga a trágyázás, amely négy évenként szokott ismétlődni jó gazdaságban, tehát több évre érezteti hatását és más metódusok is: alagcsövozések, komplikáltabb befektetések, stb. Tessék egy olyan rendszert felállítani, hogy a nagybirtok ezeket a befektetéseket, vagy több évben visszatérő tőkefelhasználásokat nyilvántartásba vétethesse a gazdasági felügyelőségeknél és ott megállapíttassék az, hogy hány év alatt amortizálódnak. Ha korábban sajátítják ki a birtokot, mielőtt az amortizáció letelik, akkor van neki egy követelése, amely követelést érvényesíteni lehet vagy az állammal szemben, vagy esetleg bele lehet kalkulálni a föld árába. Tudom, hogy ezzel szemben azt m lel lehet vetni, hogy ha egy üzemegységet megbontunk, egy részt kihasítunk, akkor az üzemterv maga is felborulhat ezen. Vannak nehézségek kétségtelenül, de a gondolatot érdemes legalább is megfontolni és nagyon kérem a kormányt, hogy a kérdéssel foglalkozzék és próbálja me^ azt az ellenérvet, amelyet a földbirtökreform ellen fel szoktak hozni, legalább egy ilyen célszerű szervezéssel erőtleníteni. Nem szívesen leszünk ilyen javaslatot, mert a tapasztalatunk nem jó. Azokat a, gondolatokat, melyeket felvetettünk — és köztük van nem egy egészséges ötlet is. ilyen például egy egyensúlyban lévő árprofil kérdése — azonban az igen t. kormány gyakran félmegoldások vagy gyenge, rossz megoldások formájában hozza szőnyegre. És ez a legnagyobb baj, mert majdnem jobb egy jó ötletet meg nem valósítani, mint rosszul r megvalósítani, ezt ugyanis ki kell javítani és ez a kijavítási művelet bizonyos pszihológiai bizalmatlanság'íral találkozik, hiszen a jó gondolattal szemben is bizalmatlanok lesznek az emberek akkor, ha roszszul haitiák végre. r (Egy hang a szélsőbaloldalon: Néha ez a cél!) Nem időzöm tovább a gazdasági kérdéseknél, bár nagyon gyümölcsöző és érdemes dolog- volna azokkal foglalkozni, de időm lassan lejár. Elismerem, hogy az a teljesítmény, amelv penzüo-yi téren áll mögöttünk, egészen tiszteletreméltó. De egyre jobban előtérbe nyomul egy megoldatlan probléma, ez pedig a felesleges vásárlóerő lefölözésének a problémája. És itt felhívom az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmét arra, hogy ez a probléma is elsősorban gazdasági probléma és ehhez is elsősorban az áru oldalán kell közeledni. A vásárlóerőt, amely kétségtelenül fp^fisleges mennyiségben áll rendelkezésre, előbb sterilizálni kell. azaz lehetetlenné kell fpnni. hoe-y káros irányban _ érvényesüljön. Ennek elsősorban az a módja, ho^'y olyan árukat állítsunk elő, amelyeknek a halmozása KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XII. a fogyasztó részéről nem kívánatos. Tessék tehát az anyagokból tömegcikkeket, így munkásingeket és hasonló nívójú tömeg;prodoktuimokat előállítani és arra felhasználni, mert ezekből a cikkekből a magasabb vásárló erejű réteg nem fog felhalmozni. Ha pedig továbbadás céljából halmoz fel valaki, akkor megfelelő közvetítő szervezettel, rendőri intézkedésekkel és a termelő és fogyasztó közé beállított és kereskedelmileg megszervezett egykezekkel elejét lehet Venni az áruhalmozásának. A másik kérdés, amely ezután következik — és ez vezet majd át bennünket az általános politikába — ezeknek a sterilizált, de rendelkezésre álló heverő tőkéknek és vásárlóerőknek az állami finanszírozás csatornáiba való terelése. Ez azután már nem tisztán gazdasági feladat, hanem bizalmi kérdés^ is lévén, az általános politika körébe tartozik. Éppen ezért legyen szabad most az általános politikáról is néhány szót ejtenem • Mi a rendszert erős bírálat tárgyává teszszük gazdasági téren, de ugyanúgy megtehető ez az általános politika és a közigazgatás terén is. Baky László képviselőtársunk hozott elő példákat a közigazgatás gyakorlati menetéről a vidéken, falun. A falusi közigazgatás abban az állapotban van, amelyet hovatovább már csak a csőd szavával lehet helyesen jellemezni. Elismerem, hogy az ország megnagyobbodása rendkívül nehéz feladatok elé állította éppen a belügyminisztériumot, az általános közigazgatást, mert óriási tömegű új munkaerő beállítására volt szükség és nagyon jól tudjuk, hogy vannak községek, amelyekben azelőtt a főjegyző mellett három segédjegyző is volt, most pedig* nincs senki, mert mind a három segédjegyző vagy valaanely felvidéki, gömöri községben, vagy Erdélyben teljesít önálló jegyzői szolgálatot. Hála Istennek, hogy így van. De a községek keze ma teljesen gúzsba lévén kötve anyagilag, a hiányzó munkaerők pótlására legfeljebb csak havi 80 pengővel dotált tisztviselőket tarthatnák. Méltóztassanak elképzelni, hogy havi 80 pengő^ ért milyen kvalitású munkát lehet kifejteni. Ha pedig tovább akar menni a község az anyagi dotálásban, erre már belügyminiszteri jóváhagyásra van szüksége, ami természetszerűleg hosszú időbe telik. A papiroshalmazról, amely megfullasztja a magángazdaság! életet éppúgy, mint a közigazgatást, nem is kell beszélnem.^ A legnagyobb áldozata ennek a kimutatási láznak, ennek a kimutatási áradatnak a falusi jegyző. Én azt hiszem, hosy a mennyországban a magyar jegyzőket valami egészen külön díszhely fogja várni (Derültség.), mert ezek a szegény emberek először is elszenvedik az elégedetlenség ^ első hullámait, azután a felsőbb közigazgatás idegességének ostora is raituk csattan, e mellett reggeltől késő estig töltik ki azokat a kimutatásokat, amelyeket én, aki intelligens embernek tartom magamat, bizony naffyon nehezen tudnám kitölteni. (SzölFsi Jenő: Csak kapásból tölti kii) T. Ház! Mi áll ebből elő? Egy teljesen-hűvös, hideg bizalmatlanság. Ne tessék összetéveszteni a dolgokat, nem ugyanaz ,a helyzet, mint 1918-ban volt, amikor az úr, a nadrásros ember ellen nagy volt bennük a gyűlölet. M^a, a falusi kisember s a jegyző és tanító között nincs meg ez az antagonizmus, mert nagyon jól tudja, hogy az a nadrágos ember épp olyan vesződő szegény ember, mint maga; és nincs 22