Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-227
152 Az országgyűlés képviselőházának 227. zálódik. Végre arra is meg kell tanítani az embereket, hogyan kell trágyázni, ami a legprimitívebb kérdések egyike és mégis egészen el van hanyagolva. Az ipari és a mezőgazdasági fronton egyaránt óriási jelentősége volna tehát ennek az észszerű gazdálkodásnak, a racionalizálásnak. Ennek az elrendelése a tanácsadás, az intézkedéseknek kiadása, vagy ha kell, rendelet formájában való végrehajtása: ez az irányított gazdálkodás, nem pedig az, amit legutóbb a burgonyafronton láttunk, amikor valamilyen csodálatos ihlettől merítve, leszállították a burgonya árát másfél pengővel, mire a korábban szépen piacra kerülő burgonya egyszerre megint csak eltűnt. Erre el kellett rendelni a rekvirálást, de ez sem sikerült és anost ott tartunk, hogy a termelőnek megint szabad felhozni a burgonyát és közvetlen eladni a fogyasztónak. A fogyasztó, aki teheti, megveszi, de mégis dilemmában Van abban a tekintetben, hogy mennyit vehet, hogy nem követ-e el áruhalmozást, ha esetleg 3—4—5 métermázsa burgonyát vesz, mert hiszen van egy általános áruhalmozási tilalom, amelyet akkor lehet kivenni a skatulyából, amikor akarnak és akkor applikálnak, amikor akarják, talán épp arra, aki meri egyszerre egész évi burgonyaszükségletét beszerezni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: És fel kell jelenteni! — Szöllősi Jenő: És hazaárulás!) A rációról beszélteim és az ipari árak megszabásánál — még ezt a rövid kis kitérést méltóztassék megengedni - ugyanezzel a rációellenességgel találkozunk. Ez abban állott, hogy^ a termelési költségekhez lehetett hozzászámítani a bruttó-haszonkulcsot. Ez közben részben megváltozott, — erre is rá fogok majd térni — de eredetileg ez volt az ipari árszabás princípiuma. Ez azt jelenti, hogy az ugyanabban a szakmában ugyanazt az árut előállító két gyárnak különböző önköltségi ára lehetett és ezen különböző önköltségi árhoz hozzászámíthatott egy bizonyos százalékú bruttóhaszonkulesot, amely így Összegben kifejezve annál magasabb volt, minél nagyobb volt az önköltségi ár; tehát egyenesen ráció-ellenes volt ez az intézkedés. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy nincs kedvük racionalizálni és nem lehet olcsóbban termelni. Gazdasági kérdésekről beszélve, nem mulaszthatom el, hogy a zsidókérdést fel ne hoz; zam. Tavaly, amikor a kormány gazdasági felhatalmazását egy évvel meghosszabbító törvényjavaslatot tárgyaltuk, felszólaltam és rámutattam, hogy itt is szembe kell néznünk a tényekkel, azzal, hogy európai kérdés a zsidókérdés s európai megoldást fog nyerni és ma legalábbis úgylátszik, sőt a legnagyobb valószínűségek birodalmába tartozik, nogy a zsír dóságnak egy nagyarányú kitelepítésével és egy nemzeti államba való összetel építésével fog ez a folyamat véget érni. Ebbe a folyamatba, amely európai folyamat, a mi országunk is be. fog kapcsolódni, tehát itt is egy zsidó exodusra kell számítani, ennek megfelelően kell tehát gondoskodnunk és az előrelátó intézkedéseket kell végrehajtanunk. Kétségtelen, hogy a gazdasági életben, a kereskedelemben és az iparban a közép- és az alsó vonalon, de fent is a kulcs-pozíciókban, a tisztogatás dacára, nagyon sok az a terület, amely ennek az exodusnak hatása alá fog esni, tebát gondoskodni kell a helyek betöltéséről. És itt nem 10—20—30.000 középfokú állásról, középfokú helyről van szó a gazdasági életben, amelynek jó betöltéséről gondoskodnunk kell, mert ülése 1941 november 28-án, pénteken. ha nem gondoskodunk, akkor vagy az következik be, hogy primitívvé válik gazdasági életünk, vagy pedig az, hogy a Balkánról, vagy máshonnan jövő munkaerők fogják a mutatkozó vákuumot betölteni. Ezért előbb említett beszédemben sürgettem az átképzés nagyarányú megindítását, de nem hallok róla semmit. Ugyanakkor azonban felvetettem egy másik kérdést is, amely nagyon sok tekintetben kapcsolatos ezzel, az ipari tőke átrétegződését, hogy t. i. a sok helyen még zsidó kéziben levő ipari tőkét át kellene vezetni keresztény kézbe. Ugyanakkor ott van a földreform, melynek során nemcsak zsidó, hanem keresztény elemek is nagy készpénzösszegekhez foignak jutni, amelyeket a gazdasági életben elhelyezhetnek. Itt önként kínálkozik valami kapcsolási lehetőség. (Meskó Zoltán: Ügy van!) De továbbmegyek. Itt van a zsidók földbirtokának és a zsidók vagyonának likvidálása, likviddé tétele, amiről Rajniss képviselő úr beszélt, de legutóbb más képviselőtársunk is felvetette azt a gondolatot, hogy nem lehet engedni azt, hogy a kisajátítások és végkielégítések folytán zsidó kézre kerülő óriási Öszszegek kontrollálatlanul bolyongjanak a magyar gazdasági életben. (Rajniss Ferenc: Ezen nem lehet változtatni? Lehetetlen!) Elnök: Rajniss képviselő urat kérem, legyen szíves csendben maradni. vitéz Imrédy Béla: Itt van azután megint az ipari tőkeellátás, a kereskedelmi tőkeellátás problémája és itt megint van egy kapcsolási lehetőség. Ezt a négy problémát vetettem fel és kettőt-kettőt kapcsoltam össze, de össze lehet kapcsolni valamennyit is egy nagyobb megoldás keretében. Ezek az irányított gazdálkodás problémái, igen t. Ház és nem az, — bocsánatot kérek, hogy ezt a groteszk dolgot én is előhozom — hogy az árkormánybiztosság azon tűnődik, hogy a városligeti angolparki hippodromban mennyibe kerüljön a lovaglás. (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Négy fillér, vagy hat fillér legyen!") T. Ház! A gazdasági és pénzügyminiszter árnak a költségvetési vitát bevezető felszólalásából és tegnapi felszólalásából is, értesültünk arról, hogy az ár- és bérfronton a kormánynak mi az elgondolása. Már jó egy esztendeje sürgetjük ezekről a padokról egy szerves árprofil kiképzését, azt, hogy az ár- és bérfront egymáshoz hangolva, a mezőgazdasági és ipari szektorban egymással kapcsolatba hozzuk és egyensúlyi helyzetet alakítsunk ki. Elvileg a kormány is rátért erre az útra, bejelentette, hogy ebben az irányban halad, még Laky miniszter úr, a lemondott közellátási miniszter úr is (Egy hang a szélsőbaloldalon: Megbukott miniszter!) ebben az irányban nyilatkozott egy alkalommal. Már most mi történt 1 ? Ezt az alapjában véve jó és helyes goudolatof a kormány részletekben valósítja meg. 1941 májusában kialakítja a mezőgazdasági árfrontot egy 30 pengős búzaár alapulvételével. Ennek voltak egyes hibái, mint például a csövestengeri árának megállapítása és más^ ilyen elcsúszások is, de végeredményben mégis teljes törekvés volt, amely nemcsak jó szándékról, hanem bizonyos megvalósítási készségről is tanúskodott. Erre három hónap múlva következik az ipari fronton egy mozgás. 1941 augusztus elején egy úgynevezett Gyosz.-konstrukció jön létre, ami azt jelenti, hogy az ipari árak terén új helyzet keletkezett. Az ipari árakra alapjában véve érvényben volt az 1939 augusztus 26-i árak rögzítése, ettől csak egyedi engedés
