Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-227
Az országgyűlés képviselőházának 227. lyek alapján lehetett eltérni. Most augusztusban, amikor ,a mezőgazdasági árszint felemelkedett és amikor az ipari árszint kialakításáról is szó volt, egy generális intézkedés történt, amely úgy szól, hogy az iparvállalatok átkalkulálhatják az ő termelési költségeiket és amennyiben az 1939 augusztus 26-i helyzettel szemben _ bizonyos megállapított irányelvek szerint jogos termelési többköltségeik merülnek fel, ezeket felár formájában érvényesíthetik. Hozzá kell tennem, hogy a haszonkulcsot most már ezek után a többletek után nem érvényesíthetik, tehát itt most már egy javított elv érvényesül, az úgynevezett Gewinstop elve. Ez a folyamat most október 31-én az anyaországban lezárult, november 30-án zárul le Erdélyre vonatkozólag. így jön létre egy új árhelyzet, amelyet a kormány elvileg felülvizsgál, gyakorlatilag azonban képtelen lesz az árkormánybiztosság a maga szervezetével az egészet felülvizsgálni. Alig hogy ez a november 30-i állapotra lerögzítődik, december elején — úgy hallom és a gazdasági miniszter úr megállapításai ezt megerősítik — következik a béreknek és fizetéseknek egy rendezése, amit azután nyomon fog követni az állami és közületi tisztviselők fizetésének további rendezése is. Ez, t. Ház, rendben^van, feltétlenül szükség van a bérfronton ^s a fizetések frontján erre a rendezésre. Mi magunk is sürgettük és teljes mértékben helyeseljük, de nyilvánvaló, t. Ház, hogy ebből kifolyólag megint elő fognak állni bizonyos termelési költségtöbbletek az iparban, s ennek következtében az ipari árf ronton — bármilyen szigorúan és bármilyen ügyesen csinálná is a kormány, — elő fog állni egy egészen természetes tendencia az árak növelésére, mert hiszen bizonyára^ lesznek jóhiszemű esetek, amikor veszteségessé válnék a termelés, amit nem lehet célunk fenntartani. Erre azután mi következik? Máris hallottunk olyan hangokat az agrárérdekeket képviselő urak részéről, máris elégedetlenségüknek adnak kifejezést az eddigi ipari áremelések miatt, hát még akkor milyen elégedetlenség lesz azok miatt, amelyek ennek a béreméi ésnek a következtében fognak előállni. (Szöllősi Jenő: A pénzügyminiszter úr barátai nyugodtak!) A miniszter úr azt mondja, hogy most ezen a bér- és fizetésemelési perióduson legyünk túl, akkor létre fog jönni egy egyensúly, amelyet »Isten bizony, már igazán tartani fo<?ok«. Tavaly a kereskedelmi miniszter úr erről a helyről azt mondotta, hogy sike rült olyan helyzetet teremteni az árszabályozással, amelyben »az árak mind a termelést, mind a jövedelem elosztását kellő módon irányítják, > a feladat maga tehát most már az így kialakult árrendszer fenntartása«. (Zaj a szélsöbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Óriási!) Ez tavaly volt, szép Ígéret volt, eloszlott, mint a tavalyi hó. Nagyon kívánom, szívből kívánom, hogy a gazdasági miniszter úrnak ezzel a mostani jóslásával és törekvésével több szerencséje legyen. T. Ház! Tudomásul kell vennünk azt is, hogy ez az árpolitika, bármily szépen fessen a pamron, a valóságban bizony nagyon eltorzul- Tudomásul kell vennünk azt, hogy a leghallatlanabb méretű és hallatlan árdifferenciájú zugforgalom kezd kialakulni és ebben nemcsak a kormány hibás, ebben hibás a mi merész közönségünk, a mi közönségünk önzése és a közö=*séari érzés hiánya, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal oldalon.) De. ha az ember valakinek a szemére hányba, hogy árut halmoz. ülése. 19 H november 28-án } pénteken. 153 ilyen választ kap: ja, ha tud'nám, hogy megkapom azt, amire szükségem van, bármilyen kevés is legyen, ha igazságosan osztják szét. akkor belenyugszom és nem fogok árut halmozni. Mi egyéb ez, mint a tökéletes bizalmatlanságnak a jele. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. —- Maróthy Károly: A. vetőmaggal is megjárták falun! Nagyon megjárták! — Zaj. — Az elnök csenget.) Ez a bizalmatlanság onnan ered, hogy a gazdasági életben nincs egységes koncepció és az egész államvezetés ben nincs egységes szellemiség, amely irányítana és amely összeforrasztaná a nemzetet a bizalomnak és az igazi tekintélynek az elvi alapján. (Ügy van! Ügy van! a s?élf>őbcloldaJonJ T. Ház! A földreform kérdéséről is kell beszélnem. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Az nincs is!) A házhelyakcióra kibocsátották a végrehajtási utasítást. Az eredmény az, hogy a telepítési alap költségvetésében előirányzat van 12,000 házhelyre. (Maróthy Károly: Hallatlan!) Körülbelül 80.000-re teszem egy esztendőben Magyarországon a városon kívüli házasságkötések számát. Mfnnví tij exisztencia, új család keletkezik (Maróthy Károly: És mennyi réginek nincs!), ehhez képest hatezer és egynéhányszáz magvar községben 12.000 házhelyre tenni előirányzást, bocsásson meg a t. Ház, nem egészen komoly ak^'ó. (Maróthy Károly: Egymillió volna szükséges!) Ott van a felvidéki föl db irtokreform revíziója. Erről más képviselőtársaim fognak bővebben beszélni, de kétségtelen tény, hogy egyébként igen érdemes és nagynevű történelmi családok a holdak ezreit kapják viszsza. (Ügy van! Üay van! a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Például Baranyában!) Ott van az a képtelen eset, amelyet Piiikovlch képviselőtársam említett az interpellációjában, a Bős község esete, amikor hatszáz egynéhány holdat, amelyet már három esztendőn keresztül a visszacsatolás után kisemberek bírtak bérben, három esztendő múlva visszaadták annak a tulajdonoscsaládnak, amely 1908 óta zsidónak adta oda ezt a bérletet és amely az egész idő alatt egyáltalán nem vett részt a felvidéki magyarság harcaiban. Én magam, araikor meghallottam az esetet, annak ellenére, hogy informálva voltam a hátteréről, írtam egv levelet a földmívelésügyi miniszter úrnak, felhívtam rá a figyelmét, hosry tarthatatlan az a helyzet, mert ennek a községnek és ennek a vidéknek a nyugalmát teljesen felkavarja. Választ kaptam rá, amelyben megmagyarázták^nekem, hogy mik voltak az indokai annak az intézkedésnek, amit nem akarok most megismételni, mert az interpellációban mindezek elhangzottak. Üjból írtam a földmívelésügyi miniszter úrnak és jeleztem, hogy bár elismerem, hogy vannak az intézkedésnek indokai, ezek az; indokok nem kielégítők, s ennek következtében a parlament nyilvánossága előtt szóvá fogjuk tenni az ügyet. Erre mi történik 1 ? Erre az intézkedést, amelyet velem szemben írásban megindokoltak, félig visszacsinálták. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha már egyszer egy képviselőnek és egy ellenzéki párt vezetőiének a közbenjárása ellenére kitartanak az eredeti intézkedés mellett, akkor az interpellációval w "való fenyegetés hatása alatt ne térjenek el tőle, mert különben azt a látszatot keltik, hogy olyan intézkedés volt, amely a parlament nyilvánosságának reflektorfényét nem bírja ki. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) —Szöllősi Jenő; 50%-os kényszeregyességet esi-
