Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-227

Az országgyűlés képviselőházának 227. lyek alapján lehetett eltérni. Most augusztus­ban, amikor ,a mezőgazdasági árszint felemel­kedett és amikor az ipari árszint kialakí­tásáról is szó volt, egy generális intézkedés történt, amely úgy szól, hogy az iparvállalatok átkalkulálhatják az ő termelési költségeiket és amennyiben az 1939 augusztus 26-i helyzettel szemben _ bizonyos megállapított irányelvek szerint jogos termelési többköltségeik merül­nek fel, ezeket felár formájában érvényesíthe­tik. Hozzá kell tennem, hogy a haszonkulcsot most már ezek után a többletek után nem ér­vényesíthetik, tehát itt most már egy javított elv érvényesül, az úgynevezett Gewinstop elve. Ez a folyamat most október 31-én az anyaor­szágban lezárult, november 30-án zárul le Er­délyre vonatkozólag. így jön létre egy új ár­helyzet, amelyet a kormány elvileg felülvizs­gál, gyakorlatilag azonban képtelen lesz az ár­kormánybiztosság a maga szervezetével az egészet felülvizsgálni. Alig hogy ez a november 30-i állapotra le­rögzítődik, december elején — úgy hallom és a gazdasági miniszter úr megállapításai ezt megerősítik — következik a béreknek és fize­téseknek egy rendezése, amit azután nyomon fog követni az állami és közületi tisztviselők fizetésének további rendezése is. Ez, t. Ház, rendben^van, feltétlenül szükség van a bér­fronton ^s a fizetések frontján erre a rende­zésre. Mi magunk is sürgettük és teljes mérték­ben helyeseljük, de nyilvánvaló, t. Ház, hogy ebből kifolyólag megint elő fognak állni bi­zonyos termelési költségtöbbletek az iparban, s ennek következtében az ipari árf ronton — bármilyen szigorúan és bármilyen ügyesen csinálná is a kormány, — elő fog állni egy egészen természetes tendencia az árak növe­lésére, mert hiszen bizonyára^ lesznek jóhi­szemű esetek, amikor veszteségessé válnék a termelés, amit nem lehet célunk fenntartani. Erre azután mi következik? Máris hallottunk olyan hangokat az agrárérdekeket képviselő urak részéről, máris elégedetlenségüknek ad­nak kifejezést az eddigi ipari áremelések miatt, hát még akkor milyen elégedetlenség lesz azok miatt, amelyek ennek a béreméi és­nek a következtében fognak előállni. (Szöllősi Jenő: A pénzügyminiszter úr barátai nyu­godtak!) A miniszter úr azt mondja, hogy most ezen a bér- és fizetésemelési perióduson legyünk túl, akkor létre fog jönni egy egyen­súly, amelyet »Isten bizony, már igazán tar­tani fo<?ok«. Tavaly a kereskedelmi miniszter úr erről a helyről azt mondotta, hogy sike rült olyan helyzetet teremteni az árszabályo­zással, amelyben »az árak mind a termelést, mind a jövedelem elosztását kellő módon irányítják, > a feladat maga tehát most már az így kialakult árrendszer fenntartása«. (Zaj a szélsöbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Óriási!) Ez tavaly volt, szép Ígéret volt, el­oszlott, mint a tavalyi hó. Nagyon kívánom, szívből kívánom, hogy a gazdasági miniszter úrnak ezzel a mostani jóslásával és törekvé­sével több szerencséje legyen. T. Ház! Tudomásul kell vennünk azt is, hogy ez az árpolitika, bármily szépen fessen a pamron, a valóságban bizony nagyon eltor­zul- Tudomásul kell vennünk azt, hogy a leg­hallatlanabb méretű és hallatlan árdifferen­ciájú zugforgalom kezd kialakulni és ebben nemcsak a kormány hibás, ebben hibás a mi merész közönségünk, a mi közönségünk önzése és a közö=*séari érzés hiánya, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal oldalon.) De. ha az ember va­lakinek a szemére hányba, hogy árut halmoz. ülése. 19 H november 28-án } pénteken. 153 ilyen választ kap: ja, ha tud'nám, hogy meg­kapom azt, amire szükségem van, bármilyen kevés is legyen, ha igazságosan osztják szét. akkor belenyugszom és nem fogok árut hal­mozni. Mi egyéb ez, mint a tökéletes bizal­matlanságnak a jele. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon. —- Maróthy Károly: A. vetőmaggal is megjárták falun! Nagyon megjárták! — Zaj. — Az elnök csenget.) Ez a bizalmatlanság onnan ered, hogy a gazdasági életben nincs egységes koncepció és az egész államvezetés ben nincs egységes szellemiség, amely irányítana és amely összeforrasztaná a nemzetet a bizalomnak és az igazi tekin­télynek az elvi alapján. (Ügy van! Ügy van! a s?élf>őbcloldaJonJ T. Ház! A földreform kérdéséről is kell be­szélnem. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Az nincs is!) A házhely­akcióra kibocsátották a végrehajtási utasítást. Az eredmény az, hogy a telepítési alap költ­ségvetésében előirányzat van 12,000 házhelyre. (Maróthy Károly: Hallatlan!) Körülbelül 80.000-re teszem egy esztendőben Magyarorszá­gon a városon kívüli házasságkötések számát. Mfnnví tij exisztencia, új család keletkezik (Maróthy Károly: És mennyi réginek nincs!), ehhez képest hatezer és egynéhányszáz magvar községben 12.000 házhelyre tenni előirányzást, bocsásson meg a t. Ház, nem egészen komoly ak^'ó. (Maróthy Károly: Egymillió volna szükséges!) Ott van a felvidéki föl db irtokreform reví­ziója. Erről más képviselőtársaim fognak bő­vebben beszélni, de kétségtelen tény, hogy egyébként igen érdemes és nagynevű törté­nelmi családok a holdak ezreit kapják visz­sza. (Ügy van! Üay van! a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Például Baranyában!) Ott van az a képtelen eset, amelyet Piiikovlch képvi­selőtársam említett az interpellációjában, a Bős község esete, amikor hatszáz egynéhány holdat, amelyet már három esztendőn keresztül a visszacsatolás után kisemberek bírtak bér­ben, három esztendő múlva visszaadták annak a tulajdonoscsaládnak, amely 1908 óta zsidó­nak adta oda ezt a bérletet és amely az egész idő alatt egyáltalán nem vett részt a felvidéki magyarság harcaiban. Én magam, araikor meg­hallottam az esetet, annak ellenére, hogy infor­málva voltam a hátteréről, írtam egv levelet a földmívelésügyi miniszter úrnak, felhívtam rá a figyelmét, hosry tarthatatlan az a hely­zet, mert ennek a községnek és ennek a vidék­nek a nyugalmát teljesen felkavarja. Választ kaptam rá, amelyben megmagyarázták^nekem, hogy mik voltak az indokai annak az intézke­désnek, amit nem akarok most megismételni, mert az interpellációban mindezek elhangzot­tak. Üjból írtam a földmívelésügyi miniszter úrnak és jeleztem, hogy bár elismerem, hogy vannak az intézkedésnek indokai, ezek az; indo­kok nem kielégítők, s ennek következtében a parlament nyilvánossága előtt szóvá fogjuk tenni az ügyet. Erre mi történik 1 ? Erre az in­tézkedést, amelyet velem szemben írásban meg­indokoltak, félig visszacsinálták. (Zaj a szélső­baloldalon.) Ha már egyszer egy képviselőnek és egy ellenzéki párt vezetőiének a közben­járása ellenére kitartanak az eredeti intézke­dés mellett, akkor az interpellációval w "való fe­nyegetés hatása alatt ne térjenek el tőle, mert különben azt a látszatot keltik, hogy olyan intézkedés volt, amely a parlament nyilvános­ságának reflektorfényét nem bírja ki. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) —­Szöllősi Jenő; 50%-os kényszeregyességet esi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom