Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának 225. nyugalmi állapotot, hanem szakszerűtlenséget, folytonos változtatásokat, végrehajthatatlan rendelkezéseket tapasztalnak és azt látják, hogy az járt jól a múltban, aki nem tartotta be ezeket a rendelkezéseket. (Ügy van! a szélsőbal oldalon.) Tessék csak visszaemlékezni arra. amikor a véglegesnek kijelentett búzaárakon felül 2.50 pengő prémiumot fizettek. Vagy, előhoztunk^ itt egy esetet — természetesen eredmény nélkül — amikor az egyik főispán úr a rekvirálások után az új búzára megállapított árat beígérte a régi búzára, vagyis 6 pengő prémiumot adott annak, aki rejtegetett. (Baky László: Érdemes volt rejtegetni!) A folytonos árváltoztatás sem fokozza a bizalmat. A győri piacon például 3.40 pengőről egyik napról a másikra leszállították a kacsa árát 2 pengőre, azután felemelték 2.40, majd 2.60 pengőre. Ugyanez történt a kukoricával, amely két héten át vigan jött a piacra és a burgonyával is, amikor egyszerűen leszállították az árát, pedig ezt sokkal előbb kelleti volna megcsinálni, még mielőtt a piacra kerül. T. Ház! Ma cenzúra van és ez a cenzúra gazdasági kérdésekben, főleg közellátási kérdésekben ügyel arra, hogy mindent csak a legrózsásabb színben legyen szabad ecsetelni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De akkor vi gyázni kell arra is, hogy az irányított sajtó ne csapja be mindig a közönséget. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van a »Pest«-nek 194í). | március 6-iki száma. Az áll benne, hogy cukor van, jegy nem lesz. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Rövidesen rá jött a jegy. Vagy itt f vau az Új Barázda című, Bárczay Ferenc képviselőtársam szerkesztésében megjelenő kisgazda lap, amely augusztus 24-én a kormány működéséről azt mondja, hogy megoldotta a zsírellátás kérdését. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt írja (olvassa): »Sikerült biztosítani a lakosság számára azt a zsírmennyiséget, amelynek kiszolgáltatása feltétlenül szükséges.« »Egységes mezőgazdasági árrendszert állapítottak meg, amely egyaránt biztosítja a termelői és fogyasztói érdekeket«. »Előkészítette a kormány az új ipari árrendszert és megszüntette a vásárlási lázat.« (Zaj a szélsőbaloldalon.) Vagy itt van a cipőkérdés, amely a legéletbevágóbb probléma a falusi ember számára, aki csizmavalutában gondolkodik, s aki nek három-négy mázsa búzát kell ma egy pár csizmáért adnia,, de folyton azt olvassa az újságban, hogy jön a sertésbőrcipő, vagy a típuscipő és nem jön semmi, vagy ha jön is, olyan csekély mértékben, hogy azzal a közönség igényét kielégíteni nem lehet. Vagy például, amikor június végén közzétették az új gabonaárakat, akkor is azt írta az egész sajtó, hogy most azután egyensúlyba jöttek a mezőgazdasági árak az ipari árakkal s két napra rá felemelték a fuvart, utána mindennek az ára emelkedett, az olajtól kezdve az adóig. Egyensúlyról tehát ma már beszélni sem lehet, mert tisztán ráfizetéses termelés folyik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ilyen árpolitika mellett nem is fogja, tudni a miniszter úr a maximált árak túllépését megakadályozni, csak akkor, ha nagy árkorrekció fog bekövetkezni. Mert tessék elhinni, ha hazaárulónak bélyegezzük azt, aki az árakat túllépi, akkor hazaárulás az is, ha olyan árpolitikát folytatunk, amely tönkreteszi a termelést. (Ügy van! Ügy van! taps a szélsőbaloldalon. —- vitéz Lipcsey Márton: Túlzásba azért nem kell menni! — Zaj a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A miniszter úr első megnyilatkozásakor, amikor a közellátási hivatal tisztviselői illése 19 Ul november 26-án, szerdán* 6 karát üdvözölte, tett egy kijelentést, amelyet a lapok vastag betűkkel közöltek, hogy Magyarországon élelmezési »zempontból nincs baj és nem is lesz. Ennek a kijelentésnek első részéhez sok szó fér, mert hiszen baj éppen elég volt és van is és tessék elhinni, hogy nincs jó lélektani hatással, ha a közönség, amely saját bőrén érzi a hiányokat, folyton azt olvassa az újságban, hogy itt minden van és nincs baj. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) így nagyon nehéz hitet és bizalmat kelteni. (Nagy László: Lázít!) Sokkal helyesebb tehát feltárni a való helyzetet és idejében életbeléptetni a szükséges korlátozásokat. Ami pedig a kijelentésnek második részét illeti, hogy nem lesz baj, ezt a magunk részéről is őszintén kívánjuk, de el is várjuk, mert szerintünk a baj nem abban van, hogy valami nincs, hanem akkor van baj, ha az a kevés is, ami van, egyenlőtlenül jut el a közönséghez. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek oka pedig a rossz szervezés és a rossz konstrukciók, és a miniszter úr csak akkor fogja a kitűzött célokat elérni, ha meghallgatja és bevonja maga mellé a munkába a különféle szakmák szakembereit is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőhaloldalon.) És ha majd a közönség újra látni fogja, hogy az elosztás igazságos és az országnak minden egyes polgára egyforma mértékben viseli el a hiányokat és az elkerülhetetlen nélkülözésekét, akkor majd ki lehet alakítani azt a közhangulatot is, amely megbélyegzi a rejtegetőket. Egészen bizonyos, hogy akkor sokkal kevesebb rendőri intézkedésre is lesz szükség, viszont akkor aztán a legkeményebben le lehet sújtani arra, aki még akkor is vét a közösség ellen. Amíg azonban hiányzik ezeknek az előfeltétele, a szervezettség s a szakemberek közreműködése és amíg nincs igazságos elosztás, addig nem is alakulhat ki a szükséges bizalom. Ezért én a költségvetést pártom nevében nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Mocsáry Ödön jegyző: Ember Géza! Elnök: Ember Géza képviselő urat illeti a szo. Ember Géza: T. Ház! Elérkeztünk a közélelmezés, a háborús g-azdálkodás legfőbb irányításával megbízott minisztérium költségvetésének tárgyalásához. A minisztérium felállítását különösen két szempont, a katasztrofálisan rossz termés, azután a háborús gazdálkodás tette szükségessé. Feladata az, hogy meglévő készleteinkkel a háborús viszonyoknak megfelelően gazdálkodjék, azokat igazságosan elossza, mert az elégedetlenség mindig az üres gyomorral kezdődik, A költségvetéshez nem sok hozzászólnívalóm vau, idle engedje meg a miniszter űr, hogy a közellátás terén mutatkozó néhány ferde helyzetre felhívjam a figyelmet. Nem akarok a múlt hibáiról beszélni, mert felszólalásomnak nem céja az elégedetlenség növelése, hanem inkább az eltüntetése. (Helyeslés a balközépen.) Szerintem ma minden magyar embernek hazafias kötelessége a kedélyek megnyugtatása és minden tudásnak a közszolgálatba való állítása Ezért fel kell hívnom a miniszter úr figyelmét arra, hogy országunk mai területén a közélelmezés szükséglete nem egységes, nemcsak országos viszonylatban, de még országrészenként sem, mert a dunántúli magyarnak az élelme egészen más, mint az erdélyié, Erdélyben pediíx