Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

4 Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése IUI novembßr 26-ám, szerdán. mondotta most nemrégen, hogy az állatkereskedők nélkiil a piaci rend elképzelhetetlen volna és a közellátást sohasem tudták .volna nélkülük megoldani; s ezért köszönet illeti meg őket minden alkalommal. Nekem meggyőződésem, hogy míg a kormány nem épít ki egy ilyen szervezetet, addig nem fog tudni eredményeket elérni és főképpen nem fognak rendelkezésére állni megnyugtató statisztikai adatok, ami azt hiszem, a miniszter úrnak talán legfájdalmasabb és legnagyobb gondja, mert hiszen ha nem tudjuk, hogy mink van, akkor nem is tudjuk azt elosztani. Ha egy ilyen szervezet volna, akkor mindig, naponkint és hetenkint ismernénk állat-, takarmány- és terménykészleteinket és akkor nem kellene egy külön nagy apparátussal, egy igazán sok pénzbe kerülő apparátussal, honvédelem igénye bevételével megállapítani, hogy milyen készleteink vannak. A sikertelenség másik oka: a hozzánemértésből származó hibás intézkedések. Itt van például a sertésforgaloim szabályozása, amiről már annyi szó volt és amiről talán az appropriáció alkalmával alkalmam lesz még beszélni. Most csak azt említem meg, hogy a miniszter úr hivatalbalépése után kiadott egy rendeletet, amelyben nemlétező piacokhoz kötötte a sertést. Ezt a rendeletet szerencsére nem hajtották végre és a minisztérium is visszavonta a következő rendelettel, amelynek a cíime is igen szép: »74O0/U&41. M. E. szánni rendelet a sertésforgalom szabályozásának és levágásának újabb szabályozásáról szóló 2760

/

l941. M. E. számú rendelet kiegészítése tárgyában kiadott 6920/1941. M. E. számú rendelet módosítása tárgyában.« (Derültség a szélsőbaloldalon. — Oláh György: Az egész Laky-dolog- benne van! — Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassanak érthető nyelven kiadni ezeket a rendeleteket és nem mindig más rendeletekre hivatkozni, mert a kis hentesnek, a kisgazdának is tudnia kell, hogy például pont ebben a rendeletben mi van, mivel ez éppen őt érdekli. (Nagy László: őskori jogásznyelv!) Az idő rövidségére való tekintettel nem foglalkozhatom bővebben a hízlalási szerződések kérdésével sem, csupán azt akarom megemlíteni

v hogy itt is bekövetkeztek azok a következmények, amelyekre még múlt évben rámutattaimi. Az első az, hogy egyenlőtlen a zsírellátás

v mert a városok tőkeerejük szerint kötik a bérhízlalási szerződéseket és így van olyan város, ahol bőven van zsír jegy nélkül is, viszont van olyan város is, ahol jegyet adnak ugyan ki, de nem adnak rá zsírt, pedig ez volna az alapja a közellátásnak, hogy tudniillik mindenhol mindenkinek egyforma adag jusson. A másik következménye ezeknek a bérhízlalási szerződéseknek az, amiben már súlyos felelősség terheli a kormányzatot, hogy jóváhagytak olyan bérhízlalási szerződéseket, amelyekben már nem is burkoltnak nevezhető árkLiátszások foglaltatnak: a 35 fcg-on aluii süldőknek vagyT5 kg-on aluli súlynak külön kifizetése folytán sokkal magasabb áron cserélnek .gazdát a íbérhízlalt sertések, mint a maximalis ár és ha körülbelül 2 pengő körüli árat kap, aki bérhízlalási szerződést köt jóváhagyassál, akkor nem lehet megbüntetni a kisgazdát, aki 172 fillér helyett 178 fillérért adja a sertés kilóját. Ügy tudom, hogy a miniszter ur nagyon helyesen át akar térni a központi bérhizlalásra. Itt felmutatom az ezekre vonatkozó ismertetőt és blanketta! amelyet a gazdáknak megküldték. Ennek egyik oldalát a gazda tölti ki, a másikat pedig: a közvetítő kereskedő. Ezen 25 főkérdés van. így például pontos telekkönyvi adatokat kérnek, bekebelezést, kíváncsiak az illető katonai viszonyaira,' a lakbérre, a szobaszámra, az adóhátralékra, a vagyonbecsértékre. Ezek szerint kap egy métermázsa árpát hizlalásra. (Gr. Pálffy József: Már régen megváltozott ez! Egészen más a blanketta!) Ezzel szemben itt van például a kezemben egy német bérhízlalási szerződés, amelyen nincs más, mint az illető neve, továbbá, hogy hány sertést hizlal és mikor szállít. Ha ilyen nehezen fog nálunk ez a dolog menni, akkor senkinek sem lesz kedve a bérhizlalásra. Tudom, hogy van újabb konstrukció is, amely azonban még nem végleges, de erről^ más alkalommal fogok beszélni. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra is, hogy a sertéshizlalás és juhtenyésztés tönkretétele után most már veszélyben van egész állattenyésztésünk. Takarmányhiány van és nem enyhíti a helyzetet az sem, hogy vásárlási engedélyeket adnak ki az egész vonalon, például a főispán 10 fillérért ad vásárlási engedélyt egy mázsa csöves tengerire, vagy az alispán és a jegyző is ad vásárlási engedélyt, de sehol nem kapni semmit, mert amit kiutaltak, az sehol nincs meg, vagy máshová utalták már ki, vagy tovább folyik a felesleges fuvaroztatás is, amelyben részt vesz a Hombár is, a takarmányt j utalják és fuvaroztatják ide-oda. Erre vonatkozólag csak annyit akarok most mondani, hogy ha például nekem Győr megyében kiutalnak a baranyavármegyei cukorgyárból répaszeletet, erre nekem 40Ö pengő fuvarköltségein van, ami nyilvánvalóan nem fedezi azt a tejárat, amelyet ennek alapján kikalkulálnak. Minden megyében másként rendezték ezeket a kérdéseket, mindenütt más és más a fejadag. Az egyik városban van zsírjegy, a másikban nincs zsír jegy; van olyan város, ahol a vásárlási könyvbe írják be a kenyérvásárlást is. Egyes vármegyékben bevezették a zsír jegyet és miután nem változtatták meg a vágások számát a községekben és minden héten más és más súlyban kerülnek levágásra a sertések, ennekf oly tán a zsír fejadagja az egyik héten 8 deka, a másik héten 20 deka. (Böres János: Két-három hétig pedig semmi!) Elnök: Börcs János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Németh Andor: Tessék most már elképzeli]: & jegyző helyzetét, aki kénytelen 8 dekára kiállítani a jegyet, s a másik helyen 20 dekára állítják ki a zsírfejadagot, A harmadak körülmény e téren az, hogy a zsidóságot még mindig nem sikerült kikapcsolni. Ma is ott van vagy mint Strohmann, vagy pedig* anélkül. Erről, sajnos, most nem tudok bővebben beszélni, majd esetleg szóvá teszem az appropriáció vitájában. A negyedik legfőbb kérdés a közellátás terén a kölcsönös bizalom hiánya. A svájci szövetségi tanácsban nemrégiben mondotta egy képviselő, hogy a közellátás rendezése a hatóság és a közönség között fennálló bizalom kérdése. A háborús gazdálkodás csak akkor lehet sikeres, ha a népben az a meggyőződés él, hogy azt, amink van, mindenki részére igazságosan osztják szét. Hogy nálunk ilyen súlyos zavarok vannak és annyira hajlamosak az emberek a maximális árak túllépésére és az árufelhulmozásra, ennek legfőképpen az az oka, hogy nem látják az igazságos elosztást, nem látják a