Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

. ülése 19Ul november 2?'-én, csütörtökön. 156 Az országgyűlés hepviselöházmi&k 226 T. Ház! Egészen röviden, egy pár pere alatt kívánok még szólni a következő témáról, hogy az utánam következőtől he vegyem el a szót. Kaptam, egy memorandumot, a sokgyermekes fővárosi tisztviselők emlékiratát, amely sürgeti a közalkalmazotti családi pótlék rendezését, a közalkalmazotti családi lakbér és nevelési pótlék rendszeresítését. Méltóztassék megengedni, hogy ebből az emlékiratból egy-két gondolatot felolvassak. (Olvassa): »A múltban történt fizetésemelések helyett mennyivel igazságosabb, szociálisabb, hathatósabb segítség lett volna a családi pótlék komoly rendezése, vagy a családtagonkinti drágasági segély. A köztisztviselői fizetésemelésekkel a nőtlen ,és gyermektelen tisztviselők javára valósággal megadóztattak bennünket, nagy családokat, nem csupán a. fizetésemelés miatt kivetett fogyasztási adókkal, amelyeket a felemelt árakkal fizetünk, de azáltal is, hogy a fizetésemelés a jövedelemeloszlási arányt még jobban azok javára« — tehát a kevés gyermekesek vagy nőtlenek javára — »billentette.« Példát is hoz fel az emlékirat. Például egy hatgyermekesi apának, aki 30 pengő fizetésemelést kapott, tehát gyermekekként 350 pengő jut, fizetésének értéke 50 pengővel csökkent, mert a fizetésemelést kísérő drágulást személyenkint legalább havi 10 pengővel kellett megfizetnie, tehát 8 tagnál ez már 80 pengőt tesz ki. Kiszámítják a memorandumában, hogy kaptak ugyan 30 pengő fizetésemelést, ezzel szemben azonban 80 pengővel drágábban kellett megfizetniök az árut, tehát még 50 pengővel ráfizettek a fizetésemelésre. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Családvédelem!) A következő fizetésemelésnél — mondja a memorandum — már figyelembe vették a családi pótlékot is. Méltóztassanak meghallgatni, hogy hogyan vették figyelembe. A feleség után 6 pengővel, a harmadik gyermek után ugyancsak 6 pengővel emelték a családi pótlékot, tehát a gyermektelen házaspár jövedelme 6 pengővel emelkedett, a 6—8 vagy akár 12 gyermekes családé pedig szintén csak 6 meg 6 pengővel, vagyis 12 pengővel emelkedett. Ez szinten nem az a családvédelem, amelyet méltán elvárhatnánk. Nem akarom most már ennek a memorandumnak a tartalmát ismertetni, (Halljuk! Habjuk! a szélsőbaloldalon.) csak egyet méltóztassanak megengedni, hogy kimutassak. A fővárosnak kereken 10.000 tisztviselője van, ezek közül 18-nak van 5 vagy gyermeke és csak 8-nak van 6-nál több gyermeke. (Mozgás.) Én nem csodálom azt, hogy a 10.000-es létszámot kitevő tisztviselők közül összesen csak nyolcnak van hatnál több gyermeke, nem csodálom egyrészt azért, mert a családi pótlék kevés, másrészt hiányzik a családi lakbér. Lehetetlen; 3ég, hogy a hatnál több gyermekes fővárosi tisztviselő ugyanannyi lakbért kapjon, mint a nőtlen vagy gyermektelen tisztviselő. Ezeknél, igenis, a családi lakbért kell bevezetni és legalább a harmadik gyermek után egy minimális összeggel, — nem is kérnek sokat — havi 50 pengővel több lakbért kellene fizetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Az egyik oldalon kimutattam, hogy adózási rendszerünk a családvédelemmel, a szociális szempontokkal semmit sem törődik, a másik oldalon kimutattam, hogy a fővárosi tisztviselőknél — de ugyanígy talán az állami tisztviselőknél is — hiányzik a családi lakbér, (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Az állami tisztviselőknél nem így van! — Horváth Géza: Két lakbérkategória van! — ReméiryiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Te hát van! Akkor nem lehet ezeket mondani!) és nem elegendő a családi pótlék, amikor pedig fizetésemelés történt, a családi pótlék nem emeltetett. (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: A fővárosi tisztviselőknél máskép van! Azt sem tudja, miről beszél!) En az emlékirat -alapján mondottam ezeket, miniszter ÚT, és azt mondottam, hogy valószínűleg így van az államiaknál is. (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: De nem így van!) Amikor nem látom azt, hogy a pénzügyminiszter úr a pénzügyi költségvetéssel r is elébe menne az új eszméknek, az új felfogásnak, — a családvédelemnek és a szociális védelemnek — akkor ezt a költségvetést nem tudom elfogadni és nem tudom elfogadni a pénzügyminiszter iirnak azt a megállapítását sem, amelyet a költségvetésről mondott, hogy ez a költségvetés hivatva volna Magyarország fejlődését szolgálni, (Taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Zeöld Imre Péter jegyző: Patzkó Elemér! Elnök: Patzkó Elemér képviselő urat illeti a szó. Patzkó Elemér: Igen t. Ház! A nemzettestnek az emberi testhez hasonlóan vérkeringési folyamatot kell fenntartania. Ebben a pénzügyminisztérium és vidéki szervei a vérrendszernek, a szívkamrának a szerepéét töltik be. Ha nem szívják magukba kellőképpen a vért és nem jól osztják el, akkor zavarok merülnek fel, amelyek a nemzettest valamely részében káros behatást gyakorolnak, a káros behatás azután később az egész nemzettestre kihat. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Patzkó Elemér: A pénzügyi vérkeringés szempontjából a pénzügyminisztériumnak és külszerveinek két feladata van. Az egyik a pénzügyi adminisztráció, az ügyintézés rendje, a másik az adók és illetékek válfajainak, kvótájának fás mennyiségének megállapítása. Röviden mind a ket kérdéssel foglalkozni kívánok. Ami a pénzügyi adminisztrációt, az ügyintézés rendjét illeti, mi erdélyiek nem fokozatosan, hanem egyszerre ismertük meg ennek az ügyrendnek minden szabályát és ezért talán jobban látjuk, hogy ennek sok alapvető hihéja van, mert központosító tendenciájával a külszeryekkel szemben megnyilatkozó bizalmatlanságra van alapítva. Különösen szembeötlik ez a hiba ma, amikor nem egy kis trianoni országban élünk, hanem sokkal nagyobb országhatárok között, amikor rendkívül fontos, hogy vájjon az akta gyoirsan és helyben intéződik-e el, vagy pedig el kell, hogy jusson a központba, és itt kell hegy bevárja az elintézés rendjét. Ha a pénzügyi közigazgatás rendszere egyik kiinduló pontjának, az 1889:XVIIL tc.-nek a figyelemmel tartásával vizsgáljuk a helyzetet, akkor ellentmondó fejlődést látunk a pénzügyi közigazgatás terén. Míg ugyanis régebben az adóhivatalok tisztán adószerepet betöltő szervek voltak, addig azóta elsőfokú kivetési hatóságokká fejlődtek. Ezzel szemben a pénzűp—^azgatóságok hatásköre, amelyeknek a régi törvény értelmében szélesebb hatáskörük volt, a különböző rendeletek folytán megnyirbálódott és nagymértékben összezsugorodott. (Zaj. — Elnök csenget.) Röviden úgy jellemezhetném az egész mai pénzügyi közigazgatást, hogy nagymértékben bürokratikus és nem felel meg a mai követelményeknek. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.)