Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

Az országgyűlés képviselőházának 226. ülése 19U november 27Jn, csütörtökön, 137 Csak néhány részletkérdést kívánok felhozni, ^amelyekkel jellemezni kívánom, hogy a mai pénzügyi igazgatási rend nem felel meg teljesen a mai követelményeknek. Egy pénzügyigazgatónak például ma még egy szolgát sem áll jogában kinevezni. Ahol a pénzügyigazgatónak jógában is áll valakit kinevezni, ez akkor is olyan álkinevezési jog, mert hiszen a pénzügyőrt a pénzügyigazgató nevezi ugyan ki, de csak akkor írhatja alá a kinevezési okmányt, ha először felterjeszti a pénzügyminisztériumba és a pénzügyminisztérium azt előzőleg jóváhagyja. Ügy vélem, hogy most, amikor nem áll rendelkezésre kellő emberanyag, mert főiskolai végzettségű egyének ezekre az állásokra egyáltalában nem, vagy csak igen kis mértékben jelentkeznek, a pénzügyigazgatóságoknak igenis meg kellene adni azt a nagyobb és szélesebb hatáskört, hogy ők maguk válogassák meg a maguk embereit. A pénzügyigazgató fog ugyanis ezekkel a tisztviselőkkel együtt dolgozni és ő is lesz felelős azért a munkáért, amelyet ezek végezni fognak, tehát ő a legrészletesebben meg* fogja vizsgálni, vájjon az a tisztviselő, akit kinevez, megfelel-e vagy sem. Legyen szabad az italmérés! engedélyekkel kapcsolatban is felhoznom egy-két példát. Ha csak egyetlenegy pályázó is van, akkor is a pénzügyőrnek, a pénzügyőri biztosnak, az államrendőrségnek és a hadtestnek véleményeznie kell az ügyet és csak ezután adhatja ki a pénzügyigazgató a saját hatáskörében az italmérés! engedélyt. Ha azonban két pályázó jelentkezik, akkor már csak a pénzügyminisztérium adhatja ki az italmérési engedélyt. (Piukovich József : Sok a protektor!) De ugyanígy akkor is csak a minisztérium adhatja ki az italmérési engedélyt, ha egy községben 200— 300 lakos van és például egy védett épület — templom vagy iskola — van 200 méteres körzetben. A trafikengedélyeknél nem elv az, hogy a pénzügyminisztérium adja ki az engedélyeket, a gyakorlatban azonban mégis ez érvényesül. Ha nemzetpolitikai szempontból vizsgálom ezt a kérdést, — mert hiszen ez igen fontos kérdés — akkor, úgy vélem, hogy sokkal helyesebb lenne, ha a személyeket ismerő és a helyi viszonyokat jobban tanulmányozó pénzügyigazgató döntené el azt, hogy vájjon egy nemzetiségi községben Kiss Péter, vagy Fortunescu Togyer kaphat-e italmérési engedélyt, mert bizonyos kérdéseknek a papírra vetése sokszor igen kényes dolog. Bizonyos kérdéseket nem lehet papírra lefektetni, de különben is a papírra fektetés már időbelileg is korlátozza azt, hogy valaki rendkívül részletes jelentést tegyen. Ha például egy gazda elemi csapás miatt adótörlést kér, akkor ebben a kérdésben a községnek, az adóhivatalnak és a pénzügyigazgatóságnak, vagyis három szervnek kell döntenie. A eentralisztikus ügyintézés miatt a központi szervekre is ugyanolyan nehézségek hárulnak, véleményem szerint — mint a csak továbbító külszervekre és úgy vélem, hogy a minisztériumokban fekvő akták nagyrészét sokszor a külszervek is éppen olyan jól és gyorsan el tudnák intézni. A sablonintézkedések a központi miniszteriális szerveket elvonják az érdemi munkától és ennek igen sok káros következménye van. Azok a központi szervek, amelyek egyidejűleg érdemi és sablonkérdésekkel, átlagkérdésekkel kénytelenek foglalkozni, nem tudnak kellő figyelmet szentelni az érdemi munkának, kifáradnak és ezért történik meg az, hogy, a rendeleteknél nem fordítanak kellő figyelmet azoknak megszövegezésére és bizonyos idő multán kiegészítésükre van szükség. Egyforma képzettségű tisztviselők ülnek a központban es a külső szervekben is. Éppen ezért az a bizalmatlanság, amelyek évek során a pénzügyigazgatóságok hatáskörének megnyirbálásából kitetszően a pénzügyigazgatóságokkal szemben kifejlődött, véleményem szerint indokolatlan. A tisztviselő munkakedvére és munkaerejére is kihatással van ez a bizalmatlanság és kiöli belőle a felelősségérzetet, mert ha tudja, hogy más intézkedik, akkor nem fogja azt a bizonyos aktát alaposan megvizsgálni, hiszen van egy felsőbb szerv, ^ amely a hibát korrigálja. Ha azonban ő intézkednék, akkor bizonyos, hogy érezné annak az elintézésnek a felelősségét és sokkal jobban és lelkiismeretesebben intézkednék. Elsősorban tehát decentralizálni kell, nagyobb hatáskört kell adni, de ugyanakkor nagyobb felelősséget is kell róni azokra a külső szervekre, akik a kérdéseket intézik. Törvényt és rendeletet kell tehát hozni az eljárási szabályok egyszerűsítésére. Ha koncedálom; is, hogy a mai időkben egy új, egészen átfogó rendszer megalkotása nehézségekbe ütközik, mégis úgy vélem, hogy a mai eljárási szabályok egyszerűsítésével is rendkívül sokat lehetne segíteni. Ügy tudom, hogy a miniszter úr is tudatában van annak, hogy ez a mai ügyigazgatási rend nem felel meg az idők követelményeinek. Tudomásom szerint a miniszter maga külszerveitől, a pénzügyigazgatóktól javaslatot is kért az ügyigazgatás rendjének megváltoztatására vonatkozó an és az illetékesek kivétel nélkül az egyszerűsítés mellett foglaltak állást, sőt, éppen a legkiválóbb pénzügyigazgatók mutattak rá, hogy sokkal szélesebbkörű, önállóbb haáskörre van szükségük és ennek a felelősségét is vállalni akarják. Tisztelettél kérem a miniszter urat, lapozza fel ezeket a jelentéseket és ismét látni fogja, hogy igenis az, ő saját szervei kívánják ezt az egyszerűsítést. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) A pénzügyi bizottságban, ahol megemlítettem ezt a kérdést, a miniszter úr azt válaszolta, hogy az újonnan visszatért területek megszervezési munkája nem engedte meg eddig, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzanak. Én ezt teljes mértékben koncedálom. Ennek ellenére azonban elengedhetetlenül szükségesnek tartom, hogy a pénzügyi közigazgatási ügyvitel egységes kodifikálásának a munkája megkezdődjék. Modernség és nagy hatáskör, ez legyen a két nagy vezérelv. (Piukovich József: Helyes! Felelősség!) Ha például a fél kérelmének azonnal helyt lehet adni, ne kelljen külön írásbeli határozatot hozni, ne kelljen azt másolatban a végrehajtó hatósággal közölni, hanem az intézkedő pénzügyigazgatónak legyen meg a joga az intézkedést egy naplóba feljegyezve, azonnal telefonon közölni a végrehajtó szervvel, aki azután szintén egy naplóban jegyezze föl ezt az intézkedést. Bizonyos szempontokból az eljárási módot a három fellebbezési fokozat fenntartása is komplikálja és túlterheli. így például az adóhátralékok kérdésében, részletfizetési kedvezmények esetén az adózó az adóhivataltól a péiiízügyigazgatósághoz, a péuzíügyigazgatóság döntése ellen pedig a pénzügyminisztérkmihoz fellebbezhet. Tudjuk, hogy a széleskörű ihcentralizációval szemben azt fogják esetleg 19*