Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának Ê%5. ülése 19U november 26-án

} szerdán. az iparügyi miniszter úr, a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr jog- és hatásköre között. Erről szintén volt szó már a bizottságban is, több felszólalás tette szóvá ezt a kérdést és a legtöbben arra a következtetésre jutottak, mint többek között Kunder igen t. képviselőtársam is, hogy ha itt csunán elosztásról van szó, akkor valóban nincs szükség sem minisztériumra, sem miniszterre, ha viszont a közellátási miniszter úr feladatának tekinti a termelés irányítását, az árpolitikát, a takarmányellátást vagy — amint a költségvetésből látjuk — a gazdaságok vetőmagellátását is, továbbá a külkereskedelem irányítását, akkor mi marad meg végeredményben a földmívelésügyi, az iparügyi és a kereskedelmi miniszter urak számára s akkor mi a csucsminiszter úr jog- és hatásköre? Nézetem szerint a közellátást és az elosztást egymástól elválasztani egyáltalán nem szabad és ott oldották meg sikerrel ezeket a kérdéseket, ahol vagy egy minisztérium keretében egyesítették a közellátást és a fök'mívelésügyet (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), vagy pedig ha külön szervezetet állítottak is fel, akkor is egy személyt tettek ezeknek a hivataloknak az élére. De szervezeti zavarokat és összeütközéseket látunk a különféle közellátási szervek között is. A központi szerv például elutal valamely megyéből sertéseket, akkor az ott lévő kormánybiztos főispán nem engedi a meséből elvinni a sertéseket. Egyébként azt hiszem, ezt a gyakorlatot főispán korában az államtitkár úr is követte, mert minden főispán úr követte. (Derültség.) Alispán, főbíró, mindenki beleszól ebbe a kérdésbe, a legalsó fokon pedig a jegyző, aki megtehette például azt, hogy parti-sertésből vagy egy vágón sertésből kivehette a legjobbakat a községe számára, amiből természetesen sok zavar r állt elő, mert hiszen, miután a legjobb sertéseket vette ki, ezáltal annak a vagóntételnek a súlya sokkal alacsonyabb kategóriába került itt Budapesten a vásáron, mint addig volt. T. Ház! E szomorú állapotok" mellett úgy látszik, mintha igen könnyű volna a közellátást kritika tárgyává tenni, pedig nem az, mert mi elsősorban is mindig ügyeltünk arra, hogy necsak bírálatra szorítkozzunk és necsak a, nagyon kirívó hibákat soroljuk fel, hanem mindig igyekeztünk rámutatni arra is, hogy az egyes konkrét kérdéseket miképpen kellett volna és miképpen volna jó megoldani. Ezek a kritikák, tanácsok és javaslatok sajnos, meglehetősen hiábavalók voltak, hiszen órákig lehetne itt felsorolni azt, ami itt a Ház mindegyik oldaláról a múltban elhangzott, például a sertéskérdéssel vagy a juhkérdéssel kapcsolatban. Amiket itt elmondottunk, azt többenkevesebben meghallgatták, néha meg is mosolyogták, ellenben a javaslatokat nem fogadták megf sőt makacsul végrehajtották mindazt, aminek helytelen voltára rámutattunk és amikor szükségképpen bekövetkezett mindaz, amiről megmondottuk, hogy be fog következni, akkor az történt, hogy az illető, aki mind' ezekért felelős volt, egyszerűen lelépett a porondról, mint aki jól végezte dolgát és vagy dicséretben részesült az irányított sajtó részéről... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Börcs János közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! Németh Andor: ...vagy pedig a feledés homályát borították rá, amint ez például Kac^óh államtitkár úr esetében történt, akit a legsúlyosabb felelősség terhel a sertéshizlalás tönkretétele tekintetében is. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalotdaion. — iiorvatü Géza: Lakyt isi — ur. Festetics Domonkos: Mimiig az a Kacsóh kísért!) A múlt termelési évben a felelősséget a jó Istenre hárítottuk, aki valóban gyenge terméssel sújtotta ezt az országot, de a hibák nagyon sok helyen már sokkai régebben elkezdődtek, hiszen a sertéskérdésben is akkor kezdődött meg a katasztrófa, amikor még bőven volt takarmány, ellenben olyan árakhoz ragaszkodtak mereven, amelyeknek következményeképpen a gazdák a hasas kocákat leölték és volt olyan hely, ahol a malacokat falhoz csapkodták. És emlékeztetek arra, hogy a lengyei háború alatt még javában etettük az eozinált búzát, (ügy van! Ügy van! a szélsőbalotdaion.) J únius 19-en itt a parlamentben bíráltam a sertésforgalomuak akkor bevezetett új rendszerét {Egy Hang a szélsőbalotdaion: Hol a feletősség?) és rámutattam arra, hogy az alapelgondolás jó, ellenben két rést hagytak rajta, amelyen meglehetősen kicsúszott a lényeg, amire Laky miniszter úr közbeszólt és azt mondotta, hogy zsír mégis van. Amikor én azt feleltem rá, hogy ősszel nem lesz, akkor Laky miniszter úr ismét közbeszólt és azt mondotta, hogy »Lesz, több, mint korábban volt. Lényegesen több!« (Baky László: ö tudta!) Most már igazán mindenki tudja, hogy ebben sem neki lett igaza, pedig a miniszter úrnak is legalább úgy kellett volna ismernie az ország helyzetét, mint ahogyan mi ismertük. T. Ház! A miniszter úr meggyőződhetett a bizottsági tárgyalások során is arról, hogy személyét, az érdemdús katona személyét, szimpátiával fogadtuk (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és tudjuk, hogy a közellátási bajokért valóban nem ő a felelős (Baky László: Az elődje!), viszont abban a kormányban ül, amely ezekért a tettekért nézetünk szerint igenis teljes mértékben kell, hogy vállalja a felelősséget (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ezért a kritika, mely feladatunk, jogos is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Négy pontban jelölhetem meg közellátásunk szomorú helyzetének okait. Az első a végrehajtó szervezet hiánya. Erről már egyenesen unalmas beszélni, mert már mindenki elismeri és tudja, hogy a jegyzővel, a főbíróval, meg a polgármesterrel ezek a kérdések nem oldhatók meg, hiszen agyon vannak terhelve munkával. Még arra sem érnek jóformán rá, hogy elolvassák a rendeleteket, nemhogy rendesen végrehajtsák. Es újra hangsúlyozom, hogy egy olyan szervezet felépítésére van szükség, amely egyesíti a termelést, a kereskedelmet, a feldolgozást és mindazokat az ágakat, amelyek ezeket a mezőgazdasági cikkeket a termelőtől a fogyasztóig végigkísérik. Ennek a szervezetnek le kell nyúlnia a faluig. Németországban is azért sikerült megtartani az árakat, azért sikerült a piaci rendet fenntartani, mert ott még időben felépítették ezt a szervezetei, a Reichsnährstandot, amelyben nem tisztviselők, hanem szakemberek, gazdák és kereskedők végzik a munkát, sőt az ármegállapításokat is ők eszközlik. (Váczy József: Ez kellene itt is! — Egy hang a baloldalon; Hol vagyunk mi ettőlt — Oláh György: Világnézeti meggyőződést, egységes szellemet!) Elnök (csenget): Németh Andor képvisel« urat illeti a szó. Németh Andor: A német gazdasági élet egyik kiválósága, egyik ismert szakembere