Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-226
Í2Ö Az országgyűlés képviselőházának 226. hogy egy új adónem bevezetése nem szokott örömünnepet jelenteni, azonban most újra rá kell mutatnom, hogy itt lényegesebb új adó nem tulajdonkeppen csak egy van, amiről röviden már beszéltem: a hadfelszerelési adó. Erről mindenkinek el kell ismernie, bogy a legjobb célokat szolgálja és az állami egyenesít dók után kivetett 10%-ot — ha lemondással is, ha áldozattal is — bírnunk kell egy szebb, jobb jövő és a nemzet érdekében. Az adófizetők szempontjából, azt hiszem, mindnyájunknak és minden adózónak végtele nül jól estek a pénzügyminiszter úrnak azok a szavai, amelyekben a névtelen magyar adófizetőnek köszönetet mondott. Ez a névtelen adófizető, amint a miniszter úr is elismerte, igen nagy segítségére volt a kincstárnak, bizonyos adónemektől több és gyorsabban folyt be, mint ahogyan vártuk. Bár a mai közszellem mellett el lehet és el kell várni a korrekt adózást, (vitéz Téglássy Béla: Azért jólesett a simogatás!) azért jólesett a simogatás a névtelen magyar adófizetőnek, aki minden elismerést meg is érdemel. De van azután ennek a tételnek egy ellentétele is, és ez az, hogy annál inkább megérdemel minden megrovást, sőt könyörtelen szigort az, aki a mai viszonyok között az adófizetés alól erkölcstelenül kibújni igyekszik. (Ügy van! Ügy van!) Sajnos, ilyen esetek is előfordulnak. Amint a közellátási miniszter úr mondotta, hogy^ a közellátás érdekei ellen vétők tulajdonképpen hazaárulók, úgy mondom én is, hogy ma az adócsalás egyenesen hazaárulás. Megdöbbenéssel hallottam nemrégiben, hogy egyes vidékeken a zsidók valamilyen adófizetési manipulációba kezdettek, ügyesen szabotálni akarják az adót. Hat ez az, amire azt mondom, hogy ez így to* ább nem mehet. Örüljenek a zsidók, hogy van egy ország, (Meskó Zoltán: Ahol elfogadják az adójukat!) ahol az adóztatás tekintetében a magyar állampolgárokkal tökéletesen egyenlő elbírálásban részesítik őket, ahol semmi hátrányuk az adóztatásból nincs. Akkor, amikor tudunk országokat, ahol kivetettek zsidóadót és zsidóvagyonváltságot és tudjuk, hogy náInnk ma is, micsoda illegitim jövedelmekre tesznek szert vagy tudnak szert tenni: amikor tudjuk, hogy adócsalási esetekben miket hajtanak végre, akkor azt mondom, vigyázzanak, ne húzzák és ne feszítsék az ijjat addig, amíg í 1 ! fog pattanni. A pénzügyminiszter úrnak pedig nagybecsű^ figyelmébe ajánlom, hogy a lehető legkeményebb megtorlási eszközökkel igyekezzék eljárni ezekkel az adócsalókkal és adószabotálókkal szemben, mert ismétlem, egyenesen hazaárulás az, ha valaki ilyesmit csinál. Próbáljuk magunkat beleélni az egy pár év után majd elkövetkezendő állapotokba. (Meskó Zoltán: Na, jósoljon!) Gondoljunk arra, hogy ma sok mindent lehetetlennek találunk és nem értjük meg, mik történhettek meg a világháborúban és a világháború utáni időkben a közösség eszméje ellen. Olyan dolgokért, amiket csaknem büntetlenül követhettek el annakidején, ma kötél jár. Nem vagyok próféta, de merem állítani, hogy nem kell megvárni a következő generációt, csak eg^oár évet, csak az új Európát, vagy talán csak annak a küszöbét kell megvárni és akkor látni fogjuk, hogy milyen könyörtelenül akasztófára jutnak azok, akik ma szabadon garázdálkodnak bizonyos dologban, mint amilyen például az adófizetés alól való kibúvás.' (Meskó Zoltán: Kötél jár érte most is!) ülése Í91fi november 27-én, csütörtökön. Elnök: Csendet kérek, Meskó képviselő úr, mindjárt sorra kerül. (Derültség.) Vitéz Zerinváry Szilárd: Ezzel szemben a pénzügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlom azt is, hogy vannak még igen jól elrejtett adóforrások, amelyeket éles szeme már biztosan lát. Legyen szíves és nyúljon bele ezekbe könyörtelenül, mert ha más adóforrás eldfugul, az baj, de ha a zsidó adóforrás eldugul, az nem baj. Jobban mondva, maradion meg az adóforrás a magyarnak, és reméljük, hogy a zsidó adóalanyra a későbbi modern, új, jobboldali Magyarországon és Európában egyáltalában szükség sem lesz, (Meskó Zoltán: Kívánom, hogy Madagaszkárban mind virilis legyen!) Úgyhogy a magam részéről is arra hívom fel a pénzügyminiszter úr figyelmét, hogy az adóztatás kérdését magasabb nemzeti érdekből kemény kézzel fogja meg. különösen ott, ahol kibújni igyekeznek alóla. Ugyanúgy arra is kell kérnem, hogy viszont a legmelegebb szívvel vegye gondoskodásába azoKat a kisembereket, akik adójukat önhibájukon kívül megfizetni nem tudják. Én örömmel látom a pénzügyminiszter úr megértését a hadbavonultakkal, az árvákkal, a belvíz- és árvízkárosultakkal szemben úgy a kivetésnél, mint a behajtásnál. Enyhítéseket és könnyítéseket kapnak és ezt kérem részükre a jövőre nézve is, mert hiszen az a jó közháztartásvezetési politika, amelyik a törzsvagyont nem csökkenti, mert ha a törzsvagyont csökkenti, akkor az adóforrást is betömi. A pénzügyminiszter úr tehát nagyon jól tudja, hogy amikor odáig menne az adóztatás, hogy akkor, amikor valaki adóját önhibáján kívül, mint kisember, megfizetni nem tudja, a törzsvagyonhoz nyúl hozzá, ezt nem szabad tennie, ehhez nem fog hozzányúlni, hanem megvárja az illető likviditásának a maximumát, talpraállítja azt az elesett kisembert és ezzel olyan gazdasági alanyokat nevel, akik később kamatostól fogják visszafizetni azt, amivel elmaradtak. Ez nemcsak szociális gondoskodásnak de jó befektetésnek is fog bizonyulni. Szabad legyen itt, miután ebbe a témakörbe vág, a pénzügyminiszter úr szives figyelmébe ajánlanom Békés vármegye nagy szociális érzéssel és érzékkel megáldott főispánjának, Beliczey Miklósnak a közelmúltban tett előterjesztését, amit röviden vázolok. A védett gazdaadósokról van szó, akikkel szemben 14.000/1933. M. E. számú rendelet 15. §-a szerint a védettség hatálya először 1935. év október 31-éiar terjedt, azonban a védetté nyilvánítás hatályát évről-évre meghosszabbították és utoljára 1941 december 31-éig; marad fenn. Ezután a nap után a védettség telekkönyvi feljegyzését a kincstár, a Pénzintézeti Köznonti, vagy bármely érdekolt fél kérelmére törölni kell. Most^ már, miután Békés vármegyében nagy belvízkárok voltak és sok védett gazda még a bevetett vetőmagot sem kapta vissza, arra kérem a főispánnal együtt a mélyen t. pénzügyminiszter urat, hogy ebben az esetben a fennálló rendelkezés szerint talán módja lesz neki az egyénenkénti elbírálásra ezekkel a kis védett gazdaadósokkal szemben és különös méltánylást érdemlő esetekben a védettség meghosszabbítására, illetőleg az adóztatás megfelelő csökkentésére, kedvezményekre módot adni szíveskedjék. Az adófizetési készség ellen általában panasz nincs, az adófizetők szívesen fordítják esetleges kis megtakarított pénzüket kölcsönbe
