Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.
Ülésnapok - 1939-226
Az országgyűlés képviselőházának 226. ülése 19Ul november 27-én, csütörtökön. 121 is. Ez általánosan bevett módszer nemcsak Magyarországon, hanem Európában is és ennek terhét nem viselheti mindig egy és ugyanaz a generáció, ebben a jövő generációt is részeltetni kell. Az 1914—18-as évek háborúját 95% erejéig kölcsönből, mégpedig hadikölesönből fedeztük és csak 55% erejéig teüeztük adóból, Ezzel szemben a mostani rendkívüli kiadásokat már öü% erejsig tedezziik adóból és csupán 50 J /o erejéig kölesönből. Ez bizonyítja az adóztatásnak a helyes irányban való kimunkálását. Bizonyára szívesen fogják nem csak a tőkeerősebb emberek, hanem a kisemberek is az úgynevezett erdélyi nyereménykölesönbe belefektetni pénzüket. Őszintén szólva, nagyon csodálkoztam és nagyon meglepett engem, mikor Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam kvázi az erdélyi nyereménykolcsön ellen beszélt. Ezt nem tudom megérteni. (Meskó Zoltán: Csak nem?) Nem tudom megérteni azért, mert ha reá is mutatott olyan forrásra, mint például a hadinyereség adóra, amiből ezt az összeget ki lehetne hozni, nem mondta meg azt, hogy miért ne lehetne azt egy ilyen jóirányú dologról, mint az erdélyi nyereménykölcsönkötvényből, kihozni ezt a 100 millió pengőt, (Meskó Zoltán: Azt is lehet ettől függetlenül. — Zaj. — Elnök csenget.) Azt is lehet, semmi kifogásom ellene. Ennek a kölcsönnek két oldala van, mégpedig egy reális, pénz ügypolitikai oldala, de azon messze túlmenően erkölcsi oldala is van. Emlékezzünk vissza azokra az időkre, hogy amikor vagónlakásokban laktak közülünk sokan, amikor folyton azt hallottuk, hegy gyilkolják, kifosztják, a határon átdobálják, összevissza verik erdélyi testvéreinket, amikor a szülői házból menekülni voltunk kénytelenek és az erdőben bujdostunk, hogy csak mégegyszer az Isten adja vissza nekünk Erdélyt, mindent odaadunk Erdélyért és szívesen megihalunk érte. (Taps a szélsőbaloldalon. — vitéz Téglássy Béla: Ez a testvériség gondolata!) Ma, amikor az erdélyi gondolat újabb izmos erővel gyönyörűen feltámad, annak a beruházási politikának, amelyet Erdélyben szép eredménnyel csinál a kormány és a pénzügyi kormányzat, óriási jelentőségű morális hatása is van. Mondom, eltekintve attól, hogy olyan célra áldozza a pénzügyi kormányzat ezeket .az összegeket, — már leddig is igen tekintélyes összeget áldozott és most már csak ICO millió pengőt kíván így társadalmi hozzájárulásból, — amely tulajdonképpen olyan tőkebefektetést jelent és amely sokszorosan visszahozza a befektetett összeget. Most nem a nyereménykölcsönről, hanem magáról a beruházásról beszélek. Hiszen Erdélyben az útépítés, a gyógyfürdők további prosperitásának előmozdítása, a fatermelés, a bányászat és minden egyéb korlátlan lehetőségeket rejt magában. Egyáltalán nem tudom megérteni, hogy valaki ma az erdélyi nyereménykölcsönkötvény ellen akarjon hangulatot csinálni. Inkább arra kérem a pénzügyminiszter urat. hogy juttassa ennek a nyereménykölcsönkötvénynek jelentékeny részét kisembereknek. Adjon módot az állam arra, hogy hozzájuthassanak ezekhez a kötvényekhez a köztisztviselők, a magántisztviselők és a kisemberek is, mintahogy ez a tendencia eddig is megvolt a fizetési előlegek nyújtásával. T. Képviselőház! Az idő rövidsége miatt már csak címszavakban fogok beszélni. A pengő értékének stabilizálása körül nagyon szép munkát látok a pénzügyminiszter úr részéről. Annál inkább meg kell viszont rónom azt a tendenciát, hogy a pénzről egyes társadalmi kategóriáknak, egyes hisztérikus embereknek olyan fogalmaik vannak, hogy vásárlási hisztériát idéznek elő és ezáltal pénzünket rontani akarják. Azt mondják, hogy t a pénzt értékálló dolgokba kell fektetni és ezért a bölcsőtől a koporsóig összevásárolnak mindent, így akarják előidézni, hogy ne legyen gyufa és más közszükségleti cikk és akkor azt mondják, hogy romlik a pénzünk értéke. Nagyon figyelmébe ajánlom a pénzügyminiszter úrnak, hogy részesítse ezeket a törekvéseket a legerősebb megtorlásban. (Meskó Zoltán: Helyes!) ' A való helyzet az, hogy Magyarország területének és lakosai számának megnövekedő- t sével a katonai és polgári beruházási Programm végrehajtásával, a jószágforgalom megélénkülésével és a foglalkoztatottság növekedésével bankjegyforgalmunk is körülbelül IV milliárd pengő körüli összegre emelkedett. Ha bizonyos áremelkedés mutatkozott, azt, mondhatjuk, a bankjegyforgalom növekedése, az árak magasabb szintben való megállapítása, a céltudatos és a termelés érdekeit szolgáló kormányintézkedések eredményezték. Hazánk azonban az áremelkedés tekintetében a fontosabb európai és Európán kívüli államok sorában hátulról csupán a harmadik helyen áll, ami megnyugtató lehet ránk nézve. A kormány mezőgazdasági és ipari hitelpolitikájában száz százalékig bízom. Ajánlom a pénzügyminiszter úrnak, hogy a tőzsdei spekulációt a legesélyesebben torolja meg. Ugyancsak figyelmébe ajánlom az új magyar árszint kialakulásának előmozdítását. Itt még csupán annyit kérek, hogy gondoljon meleg szívvel a köz- és magántisztviselőkre, akiknek fizetésrendezése, arágásági pótlékkal való ellátása annyival is inkább lehetséges, mert ők az egyedüli társadalmi osztály, amely senki másra nem tudja áthárítani az árak és a megélhetés közti különbözetet. T. Ház! Miután időm lejárt, a pénzügyminiszter úrnak azokkal a szavaival fejezem be beszédemet, hogy sokkal jobb, ha ma súlyosabb adót viselünk, mintha holnapután sokkal nagyobb bajok lesznek. T. Ház! Teljes bizalommal a pénzügyminiszter úr és munkatársai, elsősorban illusztris legfőbb munkatársa, dr. Szász Lajos államtitkár úr és a költségvetési főosztály iránt (Éljenzés a jobbotdalon.) a költségvetést mind a magam, mind a Magyar Elet Vártja nevében örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök; Több vezérszónok nincs! Szólásra következik? Zeöld Imre Péter jegyző: Meskó Zoltán: Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat il le cl a szó. Meskó Zoltán: T. Ház! Belekapcsolódva Zerinváry t. barátom felszólalásába, ami àz adómorált illeti, magam is azon a véleményen vagyok, hogy ma igenis — erős szót használok — hazaárulást követ el az, aki, ha tudja, adójál nem fizeti be. Nagyon természetes, hogy «?. nem azt vonja maga után, hogy aki nem birja. azzal szemben ne kelljen nagy méltányosságot tanúsítani, fizetési kedvezmények formájában halasztást és részleteket engedélyezni. Üe mondom, aki csak teheti, tartsa ma hazája val szemben is erkölcsi és becsületbeli kötelességének, hogy adófizetési kötelezettségének eleget tegyen. 17*
