Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

Az. országgyűlés képviselőházának 226. (Ügy van! a középen.) Éppen ezért, amikor ezt a, tényt konstatálom, nem mehetek el a pénz ügyminiszter úr által benyújtott költségvetés mellett a nélkül, hogy ne adjak kifejezést annak az elismerésnek, amely őt megilleti akkor, aamkor ilyen költségvetéssel tudott a nemzet színe elé állni, amelyben nemcsak az ország rendes kiadásairól történt gondoskodás, hanem gondoskodás történt elsősorban hadseregünk fokozottabb fejlesztéséről, továbbá lényeges befektetések válnak lehetségessé és a szociális gondoskodás is lényeges kiterjesztést kap. (Ügy van! Ügy van! a középen!) Nem kívánok magával a budget-vel pontonkint foglalkozni, mert hiszen azt a bizottságban megtettük és nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Egypár gyakorlati kérdést azonban szeretnék szóba hozni és ezekkel kapcsolatban egy-két konkrét kérdést a pénzügyminiszter úrnak előadni. Elsősorban az adóvonalon kérésünk az, hogy a romániai adóhátralékok ügye végre tisztáztaSsék Erdélyben, hogy teljesen tiszta képet kaphassunk. Itt külön fel kell hívnom a figyelmet a román nemzetvédelmi adóra, amelyre vonatkozólag a pénzügyminisztériumban, úgy tudom, a felfogás az, hogy ez rendes egyenes adó, nem kivételes adó, tehát éppen úgy behajtandó mint a többi romániai hátralék. Erre vonatkozólag bátor leszek a napokban írásban egypár adatot benyújtani a pénzügyminisztériumba, amely adatokból világosan konstatálható, hogy ez egy egészen rendkívüli adó és magában a törvényben is, amely ezt az adót behozta, kifejezetten benne van, hogy kivételesen állapították meg ezt az adót. (vitéz Gr. Hunyady Ferenc: A magyarokra nézve aránytalanul állapították meg!) . Egy. másik kérésünk azzal kapcsolatos, hogy sok erdélyi vállalatnak van Romániában maradt kintlevősége. A pénzügyminisztérium megköveteli, hogy ezeket a kintlevőségeket beállítsák a mérlegbe, kivéve az Észak-Bukovinában és Besszarábiában lévő kintlevőségeket, amelyek leírhatók, a többi azonban beállítandó a mérlegbe és így adózik is. Ez által a vállalatokat kétszeres veszteség éri. Elsősorban az, Hogy ez a beállított tétel ténylegesen valószínűleg nem realizálható, a másik pedig az, hogy ennek ellenére utána adót fizetnek. Ha ehhez ínég hozzáteszem azt, hogy a kulcs, melynek alapján ezeket az Összegeket be kell állítani a mérlegbe 1*30, tehát nagyon erőltetett kulcs, akkor kérnem kell, keressenek módot arra, talán olyan formában orvosolják az ügyet, hogy ezeket az összegeket mint adómentes tartalékokat tarthassák nyilván a vállalatok mérlegeikben mindaddig, amíg a helyzet nem tisztázódik. Az adók behajtásával kapcsolatban szintén van egy kérésem. Itt tudniillik az történt, hogy amikor az impériumváltozás bekövetkezett, akkor a magyar adóközegeknek természetesen óriási anyagot kellett előbb feldolgozniuk, mielőtt az adókivetéshez hozzá tudtak nyúlni. Ez a munka nagyon előrehaladt, de természetesen sok időt vett igénybe és egypár vidéken, szerencsére csak sporadikusan, most legújabban előállt az a helyzet, hogy egyes közegek túlbuzgóságból túlezigorúan kezdik most a megállapított adókat behajtani. Az volna a kérésünk, hogy a fixfizetésü embereknél, akiknél a beosztás szükséges, továbbá kisiparosainknál és gazdáinknál állapítsanak meg talán két hiárom terminust és megfelelő két-három részletben szedjék be az adót és azokat aztán valóhan hajtsák be* Nem szül azonban Jó vért, h à KÉPVISELŐHÁZI KAPLÓ XIJ. ülése 19^1 november 27-én, csütörtökön, 111 az elsőévi adózás mindjárt csendőri asszisztenciával megy végbe Erdélyben. Ez volna a nagy kérésünk. [Felkiáltások középen: Es Szolnok-Dobokában történt! — Szász Lajos pénzügyminiszteri államtitkár : Szolnok-Dobokában?) De csak sporadikusan. Általában az adómorál Erdélyben nagyon jó. Ezt tudjuk. Képviselőtársaimmal végigjártuk vidékeinket, beszélgettünk erről a kérdésről a falusiakkal, épp hogy lássuk, hogy a román adóknak többszörösét kitevő magyar adó milyen fogadtatásra talál náluk és megállapítható, hogy az adómorál valóban nagyon jó, sőt némely helyen kitanításban. részesültünk, voltak olyan emberek,^ akik azt mondták: hát nem méltóztatnak látni azt az utat, azt a vasutat, azokat a közmunkákat, amelyeket ezért az adóért kapunk. A földadónyilvántartással és az állami földméréssel kapcsolatban ugyancsak van egy kérésünk, mégpedig az, hogy a Székelyföldön, ahol a kataszteri jövedelmet a román világban egyenesen nemzetiségi alapon kezelték, hogy a megfelelő adóval sújthassák a székelyt, ezen munkálatoknak revíziója^ sorrakerüljön. Köszönettel vesszük a tagosításra fordított összeg duplájára való felemelését és feltétlenül el kell fogadnunk a pénzügyminiszter úrnak azt a kijelentését, hogy szakemberek hiányában hiába állított volna be nagyobb öszszeget, valób«'" nem tudott volna fokozott munkát végrehajtani. T. Ház! A román világban valahogy úgy voltunk, hogy rendesen sátorosünnepek előtt, karácsony, húsvét, pünkösd előtt az embernek hirtelen megnőtt az adója, vagy nemlétező restanciáját tüntették ki és kialakult egy bizonyos kulcs, amivel ezt az adót megint le lehetett lohasztani és a restanciát töirölni. (Derültség.) A magyar állam sok tisztviselőt átvett^a régi román adótisztviselők közül. Ez abszolút helyes is. Sajno« azonban konstatálnom kell azt, hogy nemcsak román, hanem sajnos, egykét magyar ember is van — legalább is magyar nevű, mert nem tartom az ilyet magyar embernek — egy pár olyan tisztviselői aki ugyanazon vidéken, ahol ezeket a kis zsarolá-' sait annakidején végezte, most mint Bayardlovag sétál és mint magyar állami tisztviselő

1 szolgál. Ilyen konkrét eseteket, ahol fel tudunk mutatni, méltóztassék megengedni, hogy a pénzügyminiszter úr tudomására^ hozzuk. -\ ; A. pénzügyminiszter úrhoz még egy kérésünk az, hogy az illetmény hivatal munkáját amennyire lehet, méltóztassék kissé megsürgetni. (Helyeslés a középen. — Egy hang à középen: Meggyorsítani!) Nem egészen úgy van azonban, hogy csakis a hivatal késik, miagam is sokszor jártam ott és sokszor meg állapítottam azt, hogy vannak, akik igazán csak protekciót kérnek, mert ez kényelmesebb nekik, mint a megfelelő iratokat beszerezni, oda zavarják az embert, hogy intézze el^ az ügyét s amikor előveszik az aktát,, akkor látja az ember, hogy az annyira hiányos, hogy nem is lehetett volna elintézni. Vannak azonban olyan ügyek is, amelyek jól vannak felszerelve és kérem, hogy ezeket sürgősen méltóztassék elintéztetni. (Helyeslés.) Az állami beruházásokkal és elsősorban a közmunkákkal kapcsolatban legyen szabad, még egy kérdést előadnom. Itt a pénzügyminiszter úr megtakarítást érhet el-, A mi fiaink átképzés céljára három meg kettő, összesen öt hónapra behi,vaitakt:

a magyar haà\ 16