Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-226

1Í2 Àz országgyűlés képviselőházának 226 seregbe. Ennek a kötelezettségüknek becsüle­tesen, sőt örömmel elegét is tettek. Ugyanez alatt az idő alatt azonban az utaknál, a hidak­nál, a vasutaknál, a közmunkákat a román férfilakosság végezte, mégpedig 4, 5, 6, sőt 7 pengős napszámokért, aszerint, hogy milyen munkáról volt szó. (Ügy van! a középen.) Ne­künk az lenne a kérésünk, hogy amennyiben ilyen munkásokra szükség van a közmukák­nah akkor igenis hívják be katonailag azt a férfilakosságot és rendeljék ki közmunkákra. (Helyeslés.) Van ugyan ez ellen egy ellenérv, még pedig az, hogy talán a munka szenvedne miatta, ez^ azonban nem állja meg a helyét. Parancsoljanak behívatni jó kipróbált régi háborús altiszteket, csoportokra osztani a munkásokat és a munka nemhogy szenvedni fog. hanem jobb lesz- (Egy hang a bálközépen: Két évig ástuk a »Károly-vonalat«. Besszará­Mában!) T. Ház! A hitelkérdéssel kapcsolatban kö­szönetet kell mondanom a pénzügyminiszter úrnak azért, hugj' a hitelpiac rendezése ná­lunk folyamatban van ás nagyon szépen ha­lad, a bankok megfelelő támogatást és vissz­leszámítolási hiteleket kapnak. Itt azonban is mét rá kell mutatnom egy anomáliára, éspedig arra. hogy az állammal szoros kapcsolatban levő intézetek természetszerűen fokozottabb rigorozítással kell, hogy elbírálják a hitelt kérő adatait és fedezetét. Előfordult eset, ne­veket tudok erre felhozni és községet fel­említeni, ahol egy-két ilven magyar a hitel megkapása nélkül hazament a községébe és ezeknek a román pópa adott 500, 600, 700 pen gős kölcsönt, természetesen megfelelően kom­mentálva. Hogy ez tovább ne legyen lehetsé­ges, nagyon kérném a pénzügyminiszter urat, hogy legalábbis átmenetileg könnyítsék meg ezeket a feltételeket az illetékes pénzintézetek­nél. Ez azonban, úgy tudom, már folyamat­ban is van. (vitéz gróf Hunyady Ferenc: Ta­lán szigorítsák a pőpánál!) A városi perifériákon élő magyarság, amely a román világban szorult ki oda, kie házacskát épített, otthont teremtett magának, ma alig tud hitelhez jutni, mert ha rendes pénzintézethez megy, a pénzintézet a megbe­csült ház ér tekének, 20, maximum 25 százalékát hajlandó neki kölcsönadni, úgyhogy az ilyen kisemberek most, amikor alkalom volna arra, hogy valamihez fogjanak, valahol elhelyezked­jenek, sokszor ezért nem tudnak elhelyez­kedni. Én arra gondolnék, hogy amint a me­zőgazdasági hitel terén sokféle kölcsöntípus van, amelyek nagyrésze bevált, nem lehetne-e erre az esetre is egy kölcsöntípust kreálnia Végül a hitellel kapcsolatban meg kell még emlékeznem a konverziós állapottal kapcsola­tosan kiadott kormányrendeletről, amely tény­leg jó és a mi intenciónk szerint készült, a gyakorlatban azonban most azt kell látnunk, hogy egypár helyen, ahol a telekkönyvek za­varosak voltak, a bankok nem fognak tudni a terminusig elkészülni az egész munkával, ezért itt kérniéim talán ennek a rendeletnek bi­zonyos időre való meghosszabbítását. (He­lyeslés.) Á hitelkérdéssel kapcsolatban kell meg­emlékeznem a telepítési alap költségvetéséről, amely 26 millió és a birtokpolitikai hitelköl­esönről, amely 12 milliós költségvetéssel dol­gozik. Ugyancsak itt emlékezem meg az Or­szágos Nép- és Családvédelmi Alapról is, amely 80 milliót kezel. A belügyminiszter úr tárcájának, vitáját követőleg kijelentette a Házban : hogy a£ Onesá,-val szemben bizonyos . ütése ÍBlti november 27-én, csüiörtÖkonV értetlenséget tapasztalt. Méltóztassanak meg­engedni, hogy kijelentsem, mi Erdélyben a legnagyobb megértéssel és á legnagyobb há­lával fogadtuk ezt az alapot és különösen szórványproblémáink megoldásánál látjuk en nek az alapnak nagy hivatását. (Ügy van! Úgy van!) Méltóztassanak azonban azt is megengedni, hogy a segítés módjának, tech­nikai megszervezésének szükségességét is fel­hozzam, mert itt változtatni kellene. A 22 év alatt tudniillik a mi egyháziaink, szövetkeze­leink, társadalmi egyesületeink, a magyar pénzintézetek, ki-ki a maga módján és a maga keretei között foglalkozott szociális segítéssel és ezáltal nagy ismeretet szerzett a helyzet^ a személyek és a viszonyok körül. Ez olyan ér­ték, amit feltétlenül fel kellene használni a mostani munkánál is. Ezért azt kérném, ta­láltassak mód árra, hogy leüljenek a zöldasz­talhoz mindazoknak a szerveknek a vezetői, akik ezzel a munkával a múltban foglalkoz tak, vagy most vannak hivatva foglalkozni, mert az nem lehet, hogy egy hivatása abszo­lút magaslatán álló Országos Földhitelintézet, valamint az erdélyi hitelszövetkezetek és ai Oncsa., mindnyájan birtokpolitikával is fog lalkozzanak és ugyanakkor az Oncsa. foglal­kozzék háziiparral, állatok vásárlásával, segé­lyek kiosztásával, stb Ezt mind közös neve­zőre kellene hozni, a hatáskörüket megállapí­tani és amikor ki vannak osztva a ; hatáskö­rök, mindenki húzza azt az igát, ami rá van szabva, ameddig az istráng bírja. A 2150. számú M. E. rendelet alapján az er­délyi szövetkezeti hálózat a pénzügyminiszter Vir hatásköre alá utaltatott. Midőn köszönetet mondok ezen kérdés rendezéséért, meg kell ein/ 1 ékeznem a szórványkérdésen kívül második legnagyobb problémánkról, és pedig a kompakt tömegben élő székelység gazdasági megerősíté­séről. Itt a mi hitelszövetkezeteink fokozott hivatást teljesítenek, nagyon egyszerű okból, mért a román adósságelengedés, az úgyneve­zett konverziós törvény a vidéki kis- és közép­bankokat teljesen megszüntette, ezek mind sorra buktak és ma a kisember vidéken kizá­rólag hitelszövetkezettől tud kölesönhöz jutni. Köszönetet kell mondanom azért a támoga­tásért, amiben a pénzügyminiszter úr ezen a vonalon minket részesített és •ígérem, hogy a helyzet magaslatán leszünk és úgy fogjuk eze­ket az összegeket felhasználni, hogy abból tényleg a nemzetnek legyen haszna. Több szó esett a fogyasztási szövetkezetek­ről és pedig olyan viszonylatban, mintha ezek a keresztény kisexisztenciáknak ártanának. Itt az anyaországban nem ismerem eléggé a hely­7(itet. Erdélyben azonban igen. Meg kell je­gyeznem azt, hogy az önállősítási alap eddig már másfélmillió pengőn felül helyezett r ki kölcsönöket. Ezeket a kölcsönöket az ^Erdélyi Gazdasági Tanács javasolja és terjeszti fel, amely gazdasági tanácsban benne vannak a szövetkezetek képviselői is, de benne vannak a kiskereskedők, a kisiparosok is. szóval ez ob­jektív szerv, amely mielőtt felterjeszti a hitel­kérést, azt megrágja, nem képzelhető tehát el, hqgy egyik kézzel adunk kölcsönt, a másik V ezzel pedig az illetőt tönkretesszük. Hogy azonban a jövőben se lehessen erre alkalom, éppen most van szó arról, hogy írásban lefek­tetjük, hol és miiyen körülmények között hagy­hatjuk jóvá a fogyasztási szövetkezetek meg­alakulását. (Heiveslés.) A vegyestárgyú szövetkezetekre már nem térek ki, azonban egy ígénlényeges; Sardtná-.

Next

/
Oldalképek
Tartalom