Képviselőházi napló, 1939. XII. kötet • 1941. november 26. - 1941. december 22.

Ülésnapok - 1939-225

Az országgyűlés képviselőházának '225. gyalását egyenesen terrorisztikus módon elfojtsák csak azért, »hogy azok, akik itt ma valamennyiünkkel szemben állnak, nyugodtan emészthessenek és a kérdések megoldásához ne közelítsünk. T. Ház! Én a cenzúra kérdésének egy másik oldalát világítom meg. Nagyon örülök, hogy J üresek képviselőtársam itt ül. Éppen ő az, aki ma azokról a padokról az egész Ház néma, de annál mélyebb megbotránkozása kö'aepette mondotta, hogy ezekben az időkben még mindig lehetséges, hogy a szent magyar földet zsidók kapják bérbe. A miniszter úr részéről nagyon sovány választ kaptunk erre, amennyiben nem lévén törvény, még csak lehetőségeket sem mondott arra, hogy ezeket az eseteket meg tudja akadályozni. (Élénk ellentmondások a jobboldalon. —- vitéz Lipcsey Márton: Nem nagyon jóhiszemű ez a dolog!) Ezzel kapcsolatban legyen szabad tovább folytatnom. Ugyanezt a kérdést, amelyet Jurcsek képviselőtársam most itt feltárt, mi november 6-en megírtuk azzal a címmel, hogy »Szégyenpiadra velük!« — pontosan az a gondolat, mint aa övé — szégyenpadra azokkal a magyarokkal, akik zsidóknak adják bérbe birtokaikat. Az Uj Magyarság című kormánylapban is jelentek meg ilyen irányú leleplezések. Ugyanezt kibővítve, alig valamivel módosítva akartuk közölni. A cenzúra azonban vagy húsz áthúzással a nem engedélyezés bélyegét nyomta rá. Azt képzeljük, hogy ezzel a problémáik meg vannak oldva, ha a problémák felvetését eleve elfojtjuk és minden közlést, rávilágítást, a problémák feltárását csírájában elnyomjuk? T. Ház! Ahogyan az előző felszólalás is mutatta, ez az eljárás távolról sem hozza meg a kívánt eredményeket, sőt valamennyiünknek meg kell vallaniinjk, — nem hiszem, hogy ebben különbség lenne köztünk — hogy ezeknek a kérdéseknek a visszafojtása, kicenzurázása, a társadalom széles rétegében, de a vezetőkörökben is visszatetszést kelt; a figyelmüket sem tudjuk felhívni a kérdésekre és hónapok, hetek, esetleg évek telnek el, késik a kérdések megoldása, mert egyenesen lehetetlen a problémáikat felvetni. Ez egyenesen abszurdum. De ugyanígy sorolhatnám fel tovább a problémákat. Itt a Házban is elhangzott és csak regisztrálni akartaik, hogy azonnal kobozzák el Almássy gróf birtokát és adják oda a bolsevikiek ellen harcoló magyar katonáknak. Mindössze tizenkétsoros^ kis közlés ez, amely szerint a magyar közvélemény osztatlan örömmel fogadta a gyors intézkedést, -— és még meg is dicsérte a kormányt, hogy ezeket az Amerikában lévő, innen nagyon furcsa körülmények között távozó urakat megfosztotta az állampolgárságuktól — de ugyanakkor rámutattunk arra, hogy Almássy gróf tiszatar jani 3408 holdas birtokát azonnal zár alá kell helyezni és a bolsevikiek ellen harcoló magyar honvédeknek kell adni. Egy oldalon szögeztük le ezt tárgyilagosan és mégis a legvadabb módon cenzúrázták. Pedig m

eg vagyok győződve arról hogy ha az emlííett módon elintéznék a kérdést, akkor a magyar nép dolgozó tömegeiben az érzés óriási módon fokozódna és ennek a nemzetnek az átülő erejét fokozni lehetne vele. (Ügy van! Ügy ran! a szélsőbaloldalon) De ugyanakkor a hazaárulók földjének — mert a hivatalos lapban a megbélyegzésük eléggé súlyos ezeknek az uraknak - ilyen értelmű védelmei semmi esetre sem lehet nyújtani, ez semmiesetre sem lehel magyar, nemzeti érdek. ülése ,1941 november 26-án, szerdán. 91 De tovább sorolhatnék fel példákat, hiszen az urak is látják, hogy van bőven anyag. A következő egy november 20-iki dátummal meg jelölt cikk, amely arról számol be, hogy: »Magyarok és zsidók harca a Tisza partján.« Ebben helyszíni tapasztalatok alapján az volt leírva, hogy a kiskőrösi zsidó hitközség hogyan vásárolta meg Emesz János gazda 95 hold földjét. (Maróthy Károly: A hitközség!) Igen, a zsidó hitközség megvásárolta egy kisgazdának a birtokát és mi lelepleztük a dolgot azzal, hogy mégis csak furcsa irányzat az, hogy zsidó hitközségnek birtok vásárlás lehetséges. Kisült az a rendkívül furcsa dolog, hogy az illető gazda, akitől ügyesen, egy zsidó kereskedő közbenjöttével ni eg vásárolták a 95 hold földet, visszaigényelte és arról számolt be ez az elbeszélés, hogy — amint erre a miniszter úr ma már több ízben utalt — az alsó hatóságoknál a közismert módon, sok szerencsétlen és nem kívánatos kapcsolat folytán ez a föld már nem áll igénylés alatt, hanem csak kisbériéiben adják vissza a tulajdonosnak, tehát ma is a kiskőrösi hitközség tulajdonában van. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! -- Jurcsek Béla: Nem sokáig!) Ez teljes mértékben lehetetlen állapot és a cenzúra mégis törölte a cikket. Nem hiszem, hogy ezzel a magyar ügyet szolgálta volna. (Maróthy Károly: Ha miniszter volnék, azonnal lemondanék!) Gondoljunk vissza arra, hogyha Magyarországon és egész Európában, a tengelyhatalmak országaiban nem lett volna meg a lehetősége annak, hogy felvegyék a nyílt harcot, akkor vájjon lehetne-e újjászületésről beszélni? Soha! Ha mindent elfojtunk, véka alá rejtünk, akkor azok, akik ezt egyenesen csak a saját érdekük védelmében használják ki, nyugodtan tovább ülnek, mi pedig emésztjük magunkat harcunkban és az eredmények mindenütt elmaradnak. Meg vagyok győződve arról, hogyha a kiskőrösi hitközség ügyét idejekorán, erőteljesen és számtalanszor publikáltuk volna, akkor ez nem következhetett volna be. (Ügy van! Ügy van! a szélsőaloldalon.) Most azonban elfojtják, véka alá rejtik az ügyet és az a jegyző, vagy mit tudom én kicsoda, aki ott az albizottságnál intézi, egyszerűén siklik el felette, mert jól tudja, hogy a cenzúra úgy sem engedi közölni, nem kell félnie. Ez egyenesen abszurdum. (Matolcsy Tamás: Zsidó védelem!) Itt vau egy másik földügy, a Kereskedelmi Bank ügye. Felhívom a Ház figyelmét arra, hogy milyen jelentősége van a sajtónak. A közgazdasági lapoknak egy elrejtett, kis háromsoros híréből vettem tudomást arról, hogy a Kereskedelmi Bank a nyugdíjpénztára javára 5000 holdas birtokot vett Ozorán. Hallatlan! Három sor az egész. Autóba ültem, lementem és megnéztem a birtokot. Tényleg igaz. Az is igaz, hogy a Kereskedelmi Bank zsidó ügyésze ment ki átvenni a magyar földet a zsidó bank tisztviselőinek nyugdíjpénztára javára. Ez a tény. Idehoztam a Ház elé, megírtuk a lapban és az egészet kihúzták. Nem tudom, milyen érdek ez. Nem ezerszeresen az lenne-e az érdek, hogy az egész magyar társadalom megbotránkozásával kísérje az ilyen ügyeket (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) és a miniszter úrnak könynyü legyen az egészet visszautasítani és a földet a magyar parasztságnak átadni? Nekem ne magyarázzon senki arról, hogy a Kereskedelmi Bank majd ott nagyszerű mintaüzemet fog csinálni, nekünk ne gazdálkodjanak ott a zsidók, hanem gazdálkodjék a magyar \m rasztság, a magyar faj. (Helyeslés és taps a széiso'baíoláalon.) 12*