Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-220

3Ö8 Az országgyűlés képviselőházának $20. ülése 19 Al november 18-án, kedden. a kisgazdák szétszórt földje, mert addig, mint mondottam, korszerű gazdálkodást itt Magyarországodéi sem lehet kezdeni. (Demkó Mihály: A földmívelésügyi miniszter hatáskörébe kell utalni a tagosítást.) Legyen szabad befejezésül még egy kérést intéznem a kormányhoz éspedig azt, amely szorosan belekapcsolódik előttem szólott Braunecker képviselőtársam felszólalásába. Képviselőtársam azt kérte felszólalásában, hogy az igazságtalanul idegen kézre juttatott erdélyi földbirtokok kerüljenek ismét az arra egyedül illetékes kis magyar földmívelők kezeibe. Régi kívánság az, hogy azokon a vidékeken, ahol a magyarság létében és fennmaradásában veszélyeztetve van, a magyarságot földdel kell megerősíteni. Én ezt a kérést, igen t. miniszter úr, megtoldom azzal: ha már most intézkedések történnek itt-ott a magyar mezőgazdaság fejlesztésére, a falusi nép gazdálkodásának előmozdítására, akkor legyenek tekintettel arra, hogy hol él a magyarság, legyenek tekintettel arra, hogy az elmúlt idők gazdaságfejlesztési törekvéseiből ez a magyarság igen sokszor kimaradt; kimaradt azért, mert nem is túlságosan törekedtek egyes szervek arra, hogy elsősorban a tősgyökeres magyarság jusson a korszerű újítások előnyeihez, de kirnaradtazért is, mert a korszerű újításokkal szemben éppen a magyar parasztság volt a legidegenkedőbb és legközönyösebb. De akár így maradt el a magyar vidék földmíves társadalma, akár pedig úgy maradt el más nemzetiségek gazdálkodásától, legyen végre a kormánynak gondja arra, hogy ezt a magyar földet elsősorban a magyar földmívesekkel igyekezzék szakszerűen és jövedelmezően megműveltetni. T. Ház! Azért, mert — az imént mondottam — a kishaszonbérleti törvény végrehajtási utasítása még mindig nem jelent meg; azért, mert a közellátás intézkedései & magyar mezőgazdasági termelést olymértékben hátráltatják, hogy amint látom, azok ellen eddig még a miniszter úr sem tudott elég erélyes intézkedéseket tenni, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a költségvetést elfogadjam. (Helyeslés a baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Thassy Kristóf! Thassy Ksristóf: T. Ház! Nagy Ferenc képviselőtársammal szemben a földmívelésügyi tárca költségvetését elfogadom. Elfogadom pedig azért, mert örömmel állapítom meg ebből a költségvetésből, hogy az idén a földmívelésügyi tárca a tavalyi összegnek körülbelül Háromszorosával dotáltatott és az a meggyőződésem, hogy az így sokkal nagyobb összeggel dotált költségvetéssel sokkal intenzívebb és sokkal nagyobb munkát lehet a földmívelés téren végezni. Arra kérem ennek kapcsán a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ez a most már igazán szép összeg az egész vonalon ,arra a célra használtassák^ amely célra előirányoztatott, hogy^ tudniillik a magyar gazdák végül lássák és érezzék azt, hogy keserves adófilléreik az ő sorsuk jobbrafordulását is szolgálják. A földmívelésügyi tárca költségvetésének keretén belül szóvá kell tennem egy-két kérdést. Ezek. között az első a túlságos és egészségtelen centralizáció kérdése. Igen nagy a központi és a központhoz beosztott tisztviselők szama. Tudom, hogy központi tisztikar nélkül nem lehet irányítani, tudom azt is, hogy szükség van egy bizonyos számú, a legfelsőbb fokon intézkedő tisztviselői karra, ez azonban még nem jelenti azt, hogy majdnem minden egyes ügynek magában a minisztériumban kell végleg elintéződnie. Ma az a helyzet, hogy jóformán nincs olyan ügy, amelyet az alacsonyfokú szakközegek intézhetnének el, mert minden legkisebb ügyet is fel kell terjeszteni a minisztériumba. Egészséges decentralizációra volna szükség, a gazdaközönségnek könnyebben hozzáférhetővé kellene tenni a hatóságoI kat, hogy azokkal közvetlenül érintkezhessek, hogy a merev írásbeliség helyett szóbelileg adhassa elő panaszait és hogy apró ügyes-bajos dolgait kint a vármegyén, vagy a járásban is közmegelégedésre befejezhessék. A minisztériumnak tulajdonképpen csak irányítani, vezetni kellene. Ma azonban az a helyzet, hogy minden ügyet a minisztériumi szakközegekkel intéztetnek el. Az ügyeket ugyan kiadják kivizsgálás és javaslattétel végett, de szankcionálás végett a minisztériumba kerül vissza, amely azután kézbesítés céljából megint az » alacsonyabbfokú hatóságoknak adja ki. Mennyi idő- és pénzpocsékolást jelent ez! Ügy látszik az egész dologból, mintha maga a miniszter sem volna megelégedve a külső tiszt| viselőkkel és mintha azokra nem lehetne sem! mit sem rábízni és nem volnának megfelelők. ! mert intézkedési joguk egyáltalában nincsen. I Az a felfogásom, és velem együtt több gazj datársamnak is, hogy az ügyek legnagyobb réi szenek végleges elintézését egy alacsonyabb! fokú vidéki hatóságra kellene bízni, így gyorj sabb lenne az ügyintézés, mert különben, ha j továbbra is ebben a mederben folyik a centralii zálás, akkor végül a minisztérium a centralizáí ció miatt nem fog tudni megbirkózni a felhal1 mozódott munkával. A gazdasági felügyelőségek számát is sza| porítani kívánnám, olymódon, hogy legalább ; minden közigazgatási járásban legyen egy gazdasági felügyelő, aki lakjék, kint a járás ] központjában, ott álljon rendelkezésére mindig i a járás közönségének, legyen annak vezetője, ; tanítója, oktatója, tanácsadója, szóval a gazda{ közönség érdekében intenzív működést fejtI sen ki. | A költségvetésből azt látom, hogy az állattenyésztés nagyobb mértékben, jobban dotáltatott, mint tavaly, azonban még ezt is kevés| nek tartom, különösen pedig azért, mert a vármegyékben az apaállatok beszerzése igen nehéz, egyes vármegyék erre teljesen képtelenek. Hogy pedig a pénzt valahogyan előteremthessék, körülbelül 5—10 pengős hozzájárulást vetnek ki fejenkint a gazdaközönségre. Ez a kivetés túl magas és sérelmes, elsősorban a kisemi berekre, másodsorban pedig azokra, akik a | vármegyei apaállatokat nem veszik igénybe. Azt szeretném, ha a földmívelésügyi mij nisztériumban volna egy olyan alap, amelyből | ezeket a vármegyéket a tenyészállatok beszer! zésénél dotálni lehetne. így a vármegyéken ke• resztül a gazdaközönségnek segítségére lehetI nénk, ha másképp nem, egy hosszabb idő alatt ; visszafizetendő kamatmentes kölcsön formájáí ban. Talán szükséges volna az is, hogy a j szarvasmarhatenyésztés terén a kötelező törzsI könyvelés elrendeltessék, mert ezáltal el lehetne j érni azt a célt, hogy csak olyan egyedek után neveljünk fel utódokat, amelyek minden tekintetben megfelelnek. Ez nagyon fontos volna, különösen a tejhozam szempontjából. Itt kívánok rámutatni arra az anomáliára, | amely különösen a tejtermelésnél t állott elő azáltal, hogy a gabonanemű eket túlságos ma-