Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. sági börtönök. Isten óvja minden embertársamat -attól, hogy egy ilyen vidpki börtönbe bekerüljön. Énnekem, a Bakonyalján volt alkalmam egy börtönt megnézni.. Egyszerűen elképesztő az állapot. A régi pestmegyei történetek a vármegyeház börtöneiről s a Káday-korszak jutnak az ember eszébe, ha ezeket a börtönöket megnézi. Nem méltó a magyar államhoz, hogy ilyen állapotok legyenek Vagyok bátor az igen t. miniszter úrnak figyelmébe ajánlani még egy dolgot,, amelyet ugyancsak megemlített már egyik előttem szólott képviselőtársam, és ez az internálások kérdése. Nagyon jól tudóim»,, hogy ez nem tartozik a miniszter úrhoz, de végre is ő az igazság őre és nem egyeztethető össze az igazsággal és- az emberek jogérzékével, hogy amikor bűnperben három fokon ítél a bíróság, amíg végre az illetőt elítélikunondjuk két hétre, Öt pengőre vagy tíz pengőre, szóval, amikor 10 pengő büntetésért egész bírói tárgyalást tartanak, ugyanakkor egy rendőrtisztviselő ítélkezzék egy olyan ember felett, aki nem követett el a társadalom ellen semmit, nemi lopott, nem sikkasztott, nem rabolt, etak éppen más politikai nézete volt, mint az uralmon levő parinak, és ezt az embert háromesztendei börtönre ítél hesse; mert ma internálva lenni rosszabb a börtönnél. Ajánlom az uraknak, néziék meg a topolyai, a kanizsai, a kistarcsai, a kalocsai internálótáborokat. Elborzad az ember, hogy mit lát ottan. Bocsánatot kérek, ha az intei nálást bíró mondja ki, akkor még valahogy he?e'lehet ebbe törődni, azt mondhatja az eni '.ier, hogy pro és contra meghallgatták a fele kitt s az ő meghallgatásuk és konfrontálásuk után nyolc hónapra vagy egyévi iá térhatásra. ítélték a vádlottat. (Kéthly Anna.- Határ időre!) Természetesen határidőre. De ma, arm kor egy rendőrtisztviselőre van bízva annak megállapítása, hogy az illető kommunista •«, vagy veszedelmes szélsőjobboldali agitátor, amikor tehát egy jogi dolgokban egyáltalán iiem valami jártas rendőrtisztviselőre van bízva az ember szabadsága, ez az állapot jjgállam ban tarthatatlan. Mindig azzal dicsekszünk* bogy jogállam vagyunk és jogelvek uralkod nak ebben az országban. Ha jogállam vagyunk, akkor ezen a téren is teremtsenek jogokat és ne tűrje az államhatalom, hogy politikai vagy társadalmi okokból (vitéz Váczy György: Csak rendészeti okokból!) a hatalom, kénye-kedvére legyen kiszolgáltatva ezer^ és ezer jóravaló ember, aki nem vétkezett és nem csinált egyebei., .mint véleményének kifejezést adott. •'Egy hang a jobboldalon; Az állam biztonsága előbbre való, mint az egyén szabadsága! — Ejy hang hafelől: Ok nélkül százakat internálja, iártanak!) Minthogy én ebben sem a polgárok teljes védelmét nem találom meg, sem nem látom, hogy a kormány részéről valami törekvés mutatkoznék a politikai jogok tiszteletbentartása tekintetében, bár az igazságügyminiszter urat személy szerint nagyrabeesülöm, a költségvetést mégsem fogadhatom el. Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Thassy Kristóf! Elnök: Thassy Kristóf képviselő urat illeti a szó. Thassy Kristóf: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársammal szemben én az igazságügyi tárca költségvetését elfogadom, mégpedig azért, mert meg vagyok győződve arról, hogy ezt a tavalyinál jóval magasabban dotált költségvetést az igazságügyminiszer úr megfelelő ülése 1941 november 14-én, pénteken. 245 célokra használja fel és ennek a költségvetésnek a keretében nagyon sok helyes és jó elgondolását valósítja meg. A jeien költségvetés tárgyalásánál szóvá tehetnék sok. ennek a tárcának keretébe tartozó probJémát. Rámutathatnék például arra, hogyau lehetne könnyebben hozzáférhetővé tenni a nagyközönség számára a telekkönyveket azáltal, ha a jegyzőségek székhelyein ezeknek másodpéldányát vezetnék. Kifejthetném, menynyire enyhítené a cipőhiányt, ha a letartóztatási intézetekben levők bőrlábbeliját, fapapucsokkai váltanák fel, ami Hollandiában egeszén rendes dolog, és az így mutatkozó készletet esetleg a közellátás céljaira használnák fel; rámutathatnék talán arra is, hogyan lehetne a rabok nagyrészét az országos közmunkákba beállítani. Az idő rövidsége miatt azonban ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozom, itt csak tekintettel arra, hogy magam is gazda vagyok — egy olyan kérdést kívánok szóvátenni, amely ennek az országnak gazdatársadalmát az igazságügy keretében talán legjobban érinti és ez a tagosítás kérdése. (Úgy van! Ügy van!) örömmel állapítom meg, hogy az előadó úr mai előadásában ezzel a kérdéssel foglalkozott és hálás köszönetet mondok neki ezért. Ugyancsak megköszönöm Benkő képviselőtársamnak is, hogy érintette ezt a kérdést. A tavalyi költségvetés tárgyalása során a földmívelésügyi tárca költségvetésénél kapcsolódtam bele ebbe a kérdésbe, amikor szó szerint a következőket mondottam (Olvassa): »A földbirtokszolgálatnál azt látom, hogy az egyik legfontosabb földbirtokrendezési ágat, a tagosítást, a költségvetés csak nagyon kis mértékben dotálja, márpedig ennek minél nagyobb mértékben és minél gyorsabban leendő keresztülvitelére nagy szükség volna már csak a többtermelés szempontjából is, hogy eltűnjék az a sok terméketlen, vagy csak gyomot termő és szaporító mesgye, amely egy-egy kisközség határában sokszor holdakat tesz ki, sokszor a művelhető terület 4—5%-át. Mennyi megtakarítást lehetne ezzel elérni időben, munkában, költségben!« Sajnos, felszólalásommal nem értem célt, mert noha az idén a földmívelésügyi tárca költségvetését 53 millióról 156 millió pengőre emelték, mégis tagosítási célokra a tavalyi 70.200 pengő helyett csak 126.000 pengő jutott. Ezzel az összeggel pedig semmit sem lehet elérni. Ezért határoztam el, hogy az idén ebben az irányban az igazságügyi tárca költségvetésénél fogok felszólalni, mint amely tárcát szintén kell, hogy érdekelje a tagosítás, ha nem is birtokpolitikai, hanem jogi szempontból. Nem kívánok hosszasan statisztikai adatokat fejtegetni és felsorolni, de rá kell mutatnom arra, hogy ez a fontos birtokrendezési szolgálat teljesen el van hanyagolva. Évenkint alig két-három községben viszik keresztül és fejezik be a tagosítást, sok akadály és sok elgáncsolási kísérlet leküzdése után, úgyhogy mire az ország egy részében valahogyan el is készülne, más részében jóformán újra lehetne az egészet kezdeni. A tagosítás kérdéséről a szakkönyvek nagyon sokat írtak s kimutatták ennek feltétlen szükségességét. Legutóbb ezzel a kérdéssel Tóth László foglalkozott a Nemzeti Újság november 9-i számának vezércikkében s felhozott érveit statisztikai adatokkal is alátámasztotta. Arra kérem az igazságügyminiszter urat, foglalkozzék behatóan ezzel a kérdéssel egyrészt mint a törvényeknek legfőbb őre, másrészt mint a ta-