Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-219

m Àz országgyűlés képviselőházának Ê1Ù. ülése lù£l november 14-én, pénteked. gosítási alap legfőbb ellenőrzője. A tagosítási alap az idei költségvetésben a tavalyihoz képest aránylag sokkal magasabban van dotálva: a tavalyi 225.000 pengő helyett az idén 1,236.000 pengő van erre előirányozva. Ez az összeg azonban jóformán csak arra volna elegendő, hogy a falusi lakosság és a gazdák körében a tagosításnak egy kis propagandát rendezzünk a tagosítás megkedvelte tésére. Ma még az a helyzet, hogy a falusi lakosság éppenúgy. mint a múltban, irtózik és fél a tagosítástól. Azért fél tőle. mert talán attól tart, hogy a község határában jobb helyen lévő birtokát — ha 15—20 parcellában is Van — talán rosszabb helyem lévő birtokkal cserélik fel, vagypedig hogy az őseitől örökölt birtok helyett új birtokot kap. A falusi néppel meg kell értetni, hogy azért van szükség tagosításra, mert ennek nagy nemzetgazdasági, közgazdasági jelentősége van és ebből nemcsak őneki, hanem a köznek, az államnak is haszna lesz. A falusi nép sokkal intelligensebb, semhogy ezt megfelelő propaganda után meg ne értené és be ne látná azt. hogy a több term élésre mennyire szükség van. továbbá sokkal hazafiasabb annál, semhogy meg ne lehetne győzni arról, hogy neki is áldozatokat kell bizonyos tekintetben hoznia, különösen akkor, ha ezek az áldozatok az idők folyamán lassanként megtérülnek, úgyhogy tulajdonképpen csak átmenetiek és látszólagosak. A tagosításról az 1908:XXXIX. te. és az e tárgyban kiadott 34.700/1935. számú igazságügyminiszteri rendelet szól. Ezek kimondják, hogy tagosítást bárki kérhet, aki érdekelve van, de a kérelemmel egyidejűleg 100 pengőt letétbe kell helyeznie. Kimondják továbbá azt is. hogyha a község birtokarány szerinti egynegyed része kéri a tagosítást, akkor a tagosítást el kell rendelni. Ezek az intézkedések ma már nem megfelelők. Ki fogja a falusi emberek közül, különösen azokban a községekben, amelyekben tagosításra szükség van, a 100 pengőt letétbe helyezni? Nagyon nehéz olyan községet elgondolni és találni, ahol a község egynegyed részét egy véleményre lehet hozni.^ különösen akkor, ha birtokcseréről van szó. Végül pe^isr ki fogja vállalni a tagosítás megindítójának szerepét a község esetleges közvéleményével szembeni Hiszen az örökös torzsalkodásnak, veszekedésnek lehet az alapja. Annyi mindent propagálnak ebben az, országban, annyi minden új dolgot akarunk itt bevezetni, miért ne propagálhatnánk tehát olyan dolgot is, amely tulajdonképpen mind az egyes birtoktulajdonosoknak, mind pedig a köznek előnyére válik. Természetes, hogy a propaganda mellett az eddigi törvények megváltoztatására, illetőleg bizonyos tekintetben kiegészítésére is szükség van, sőt szükség van egyes egyéb jogi intézkedések megtételére is, különösen az Örökösödési jog terén, olyan értelemben, hogy az ingatlanok eldarabolása bizonyos korlátoknak legyen alávetve és meg legyen állapítva az, hogy mekkora az a legkisebb parcella, amelyet megosztani már nem lehet. Én — miként az igazságügyminiszter úr is — egy olyan kerületnek vagyok a képviselője, ahol a birtokok már annyira el vannak aprózódva, hogy az egyes parcellák megművelése már jóformán nem is rentábilis. Tudom, mit jelentene, takarékosság, inunkabeosztás

/ és rezsiköltségek szempontjából, ha a tagosítást ezeken a vidékeken, keresztül lehetne vinni. Ha egy község határában a 10—15, esetleg 20, vagy még több parcellában lévő földeket egy helyen kapná meg a gazda, akkor nemzetgazdasági szempontból mindenesetre sokkal könnyebb helyzetbe kerülne és sokkal könnyebben tudná megkeresni adófilléreit. Ha a falusi nép ezt kellő felvilágosítás után be fogja látná és rájön arra, hogy az a propaganda, amelyet a tagosítás érdekében kifejtünk és amelyet még nagyobb mértékben, kellene kifejtenünk, csak az ő előnyét szolgálja, akkor szívesen belefog az elrendelt tagosításba, mert látja, hogy az államhatalom a?, ő anyagi fellendítésével is foglalkozik. • Feltétlenül szükséges volna azonban, hogy az összes tagosítási költségeket az (állam előlegezze és hogy ezeknek a tagosítási költségeknek a visszafizetésére hosszabb — mondjuk, 15—20 esztendős — határidőt szabjon ki, amely idő alatt talán közadók módjára hajtaná be az összeget az illetőktől. így azok a birtokosok, akik a tagosítás előnyeiben részesülnének, meg sem éreznék a tagosítással jáiró kiadásokat. Természetes, hogy ehhez magyobb öszszegre volna szükség, de ezt olyan feladatnak tekintem, amely megéri azt, bogy nagyobb összeget fordítsunk rá, különösen akkor, ha az idők folyamán ez az összeg úgyis visszatérül. Ha teljes erővel nekifognánk a tagosításnak — mint ahogyan- az előadó úr is mondotta — és ha megfelelő szakembereket találnánk hozza, akkor felfogásom szerint 15—20 esztendő alatt az egész országban be tudnánk fejezni a tagosításokat ott, ahol a legjobban szükséges. Volna ezenkívül a tagosítás keresztülvitelének még egy másik nagy jelentősége is és ez az, hogy birtokhoz juttatást ott is lehetne eszközölni, ahol egyébként juttatandó birtok nem áll rendelkezésre. Mert ha a használhatatlan mesgyéket a tagosítás következtében be tudnánk vonni a termelésbe, akkor ezeknek a felszabadult meggyeknek a területéből — amely, mint már az előbb említettem, sokszor 40—50 holdat is kitesz egy-egy község határában — a birtokigényeket ki lehetne elégíteni. •R felett a kérdés felett nem lehet elsiklani, ezzel foglalkozni kell és kérem is az igiazság"ügyminiszter urat, foglalkozók vele, tegye megfontolás tárgyává és az erre vonatkozó szükséges törvény javaslatokat terjessze a Ház elé. Abban a reményben, hogy jelen felszólalásomat a miniszter úr honorálni fogja, a költségvetést pártom részéről is elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és tavs a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: vitéz Váczy György! Elnök: vitéz Váczy György képviselő urat illeti a szó. vitéz Váczy György: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A vita során előttem, felszólalt Budinszky igen t. képviselőtársam beszédében felhívta a képviselőház figyelmét arra, hogy Erdélyben egy időben székelyföldi kirendeltségeket állítottak f fel azért, hogy a magyar vagyonok idegen kézre jutását megakadályozzák és akkor az Albina mindent összevásárolt. Ezután a szegedi gondolatot aposztrofálta, mondván, hogy milyen ragyogó szavakat írtunk mi a szegedi zászlóra, de jött a konszolidációs korszak, a nagy eszméket tároltuk és sohasem volt olyan nyomorúság; mint a keresztény kurzus alatt. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek okául a szociális ellentéteket és a zsidóság előretörését állította elénk, hozzátéve, hogy mindent nem lehet a megcsonkítás terhére írni. Nem tudom, szándékos volt-e ez a