Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

106 Az országgyűlés képviselőházának 217. rideg- álláspontján méltóztassék valamiképpen változtatni. Szükségesnek tartom a lakásépítés fejlesz­tését, szükségesnek tartom azt, hogy minél több lakás épüljön; kertes családi házak épül­jenek. Azt hiszem, hogy aki meglátta egyszer azt a lakótelepet, amelyet a Kormányzó úr tíz­éves országlásának emlékére a huszadik évben épített az pti., az csak örömmel nézhette ezt a telepet és csak azt lehet kívánni, hogy az ilyen lakásépítést fejlesszék és fokozzák. Buda­pest környékén minden olyan területet, amely erre a célra alkalmas, be kell építeni és lehe­tővé kell tenni, hogy ott .családi házakban nyu­godtan tudjanak élni az emberek, a közleke­dést pedig olyanná kell tenni, hogy ia munka­helyüket könnyen el tudják érni. ('Közi Hor­váth József: Az Oti. csak Budapesten épít, vidéken nem!) Vidéken is épült ugyanilyen telep, ugyanilyen telep épült Pécsett és Győr­ben. (Közi Horváth József: A pécsit nem az Oti. építette!) Bocsánat, az Oti. építette a pécsit; akkor tévesen méltóztatik informálva lenni, mert ott körülbelül 35.000 négyszögöl telken folyik ilyen építkezés, amelyből már egy egész csomó ház, talán 60—70 ház elké­szült és fokozatosan beépítik az egész telket. Ugyanez a terv a többi vidéki városban is. Mindenütt, ahol annak a lehetősége meg­van, meg kell ezt tenni, de miután a lakás­ínség legnagyobb és legkirívóbb Budapesten... (Közi Horváth József: Nem, ez tévedés! A nagy vidéki ipari városokban rosszabb a helyzet!) Lehetséges; egyezzünk ki. Tehát azt mondom, hogy mivel Budapesten is elég rosszak a lakás­viszonyok, igyekezzünk a budapesti lakásviszo­nyokon és igyekezzünk a vidékieken is enyhí­teni. Itt mindjárt találkozunk is az urakkal, mert erre a célra van pénz, erre a célra van­nak tervek, itt csak egy baj van, a bürokrácia, amely megakadályozza ezeknek a terveknek a gyakorlati végrehajtását. Mert ha egy intézet­nek 90 millió pengője a bankokban fekszik 3%-ért, akkor én azt mondom, hogy ma hűn ezt a pénzt fel nem használni és nem építeni belőle mindazt, ami lehetséges. Az Országos Társadalombiztosító Intézet csak kamatban évenkint 200.000—300.000 pengőt veszít, mert 3 százalékot kap a 'bankoktól, az életben érvé­nyesülő 5—5*5% helyett. Az Intézetnek nem eneredik meg azt, hogy építhessen, vagy leg­alább is az a helvzet, hogy amíg egy építkezés ügye végigmegy a bürokratikus futószalagon, addig mindenki kifárad és^ kimerül. Ugyan­akkor azonban azok az intézmények, amelye­ket a minisztérium másához közelebb lévőnek tart. hozzájuthatnak épületekhez, ha nem is építkezéssel, ingatlanok szerzése formájában, Legutóbb is egy értekezleten keserű szemre­hányást tettek az Oti.-nak, hogy ne akarjon inflációt előidézni a házvásárlásokkal meg egvebekkel; igaz, hogy nem is tudja megcsi­nálni, mert hiszen, amíg az iparügyi minisz­tériumi, a pénzügyminisztériumi és a többi szakértők véleménye r egyezik, addig azt az ingatlant hatszor adják el. De a Szeszértéke­sítő, amely a pénzügyminisztérium közvetlen felügyelete alatt áll, éppen a napokban vásá­rolt másfélmilliónál nagyobb összegért egy olyan ingatlant, amely csak egy százalékot .jövedelmez, sőt ha levonom a jövedelemből a tatarozási költséget, akkor azt mondom, hogy ez az ingatlan egy százalékot sem jövedelmez. Ezek azok a kérdések, amelyeket ész­szerűen és jól kellene elintézni és főképen le­lhető vé tenni azt, hogy a lakástermelés tekin- ­L ülése 19Ifi november 12-én, szerdán. tétében a nyugdíjintézetek, beleértve minden nyugdíjintézetet, mandent elkövessenek. Még a magánbiztosító intézeteket, a nagyipari vál­lalatokat is kötelezni kellene arra, hogy al­kalmazottaik részére építsenek megfelelő la­kásokat. Itt vannak a fővárosi nagy üzemek, a Beszikárt, az Elektromos Művek, meg a töb­biek, amelyeket ugyancsak súlyos mulasztások terhelnek ezen a téren, inert meglévő tarta­lékaikat, nyugdíjalapjukat sokkal hasznosab­ban fektették volna be, ha munkásaik és al­kalmazottaik részére lakásokat építettek volna. Végül még arra -kérem! a miniszter urat, méltóztassék valamelyes módon véget vetni azoknak az egész tűrhetetlen állapotoknak, amelyek a budapesti toloncházban vannak. A legtöbb ember» aki ott van. inkább közigazga­tási elbírálás miatt van ott, ezek tehát nem bűnözők a szó szoros értelemben, hamem olya­nok, akiknek valami más ügyük van. Méltóz­tassék megnézetni, hogy egy olyan szobában. airmely normálisan 20 emberre van számítva, ma több mint száz ember van. Nem is akarok löbbet mondani, mert sajnos, időm sincs rá. Arra kérem a miniszter urat, hogy mél­tóztassék az internálások kérdését is revízió alá venni. Nem helyes és nem célszerű, ha az internálások kérdésében a közigazgatási ható­sáson kívül más hatóságok és tényezők in­tézkednek. Ennek következtében történnek olyan igazságtalanságok, aitnint megállapítot­ták, hogv embereket tévedésből internálnak; nem is ő lett volna kiszemelve erre a tiszt­eégre, hanem más. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. Peyer Károly: Azonnal befejezem. Ezért kérem a miniszter urat, hogy ezekben a kér­désekben ezt az igazságtalanságot igyekezzék, amennyire ennek lehetősége megvan,, sürgősen orvosolni. A költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Spák Iván jegyző: Közi Horváth József! Elnök: Közi Horváth József képviselő ural illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! A londoni rádió cseh nyelvű szolgálata november 10-én bejelentette azt az angol tervet, hogy a há­horúutáni Középenrópa miasrja, a cseh-szlovák­lengyel konföderáció lesz. Ebben a konföderá­cióban, mint ugyanez az adás mondotta, része lesz Ausztriának, Magvarországnak és Ko­mániának is. (Rajniss Ferenc: Hálás köszö­net!) A Iondoni cseh nyelvű bemondó hozzá­tette, hogy Magyarország a dolog természete szerint semmiesetre sem tarthatja meg azokat a területeket, amelyeket ajándékképpen kapott Németországtól. T. Ház! Nem beszélek arról, hogy a lon­doni cseh áknok megvalósulása előtt ott áll a hatalmas német és olasz birodalom. Nem beszélek arról, hogy ezeknek az álmoknak a megvalósulásáért Csehország, illetőleg azok a cseh tényezők, akik ezeket a bemondásokat sugalmazzák, a múltban sem tettek semmit és ezek után sem 1 lesznek képesek semmit sem tenni. (Gr. Festetics Domonkos: Csak whisky­vei tele fecsegnek!) En csak egyesegyedül ä magunk erejére hivatkozom ezzel a bemondás­sal szemben, arra a magyar erőre és elszánt­ságra, amely biztosítja, hogy itt nem lesz mégegyszer őszh*ózsás forradalom és nem lesz komimunizmus, hanem bármi következzék is. a magyar társadalom egy emberként áll őrt»

Next

/
Oldalképek
Tartalom