Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

106 Az országgyűlés képviselőházának 217. rideg- álláspontján méltóztassék valamiképpen változtatni. Szükségesnek tartom a lakásépítés fejlesztését, szükségesnek tartom azt, hogy minél több lakás épüljön; kertes családi házak épüljenek. Azt hiszem, hogy aki meglátta egyszer azt a lakótelepet, amelyet a Kormányzó úr tízéves országlásának emlékére a huszadik évben épített az pti., az csak örömmel nézhette ezt a telepet és csak azt lehet kívánni, hogy az ilyen lakásépítést fejlesszék és fokozzák. Budapest környékén minden olyan területet, amely erre a célra alkalmas, be kell építeni és lehetővé kell tenni, hogy ott .családi házakban nyugodtan tudjanak élni az emberek, a közlekedést pedig olyanná kell tenni, hogy ia munkahelyüket könnyen el tudják érni. ('Közi Horváth József: Az Oti. csak Budapesten épít, vidéken nem!) Vidéken is épült ugyanilyen telep, ugyanilyen telep épült Pécsett és Győrben. (Közi Horváth József: A pécsit nem az Oti. építette!) Bocsánat, az Oti. építette a pécsit; akkor tévesen méltóztatik informálva lenni, mert ott körülbelül 35.000 négyszögöl telken folyik ilyen építkezés, amelyből már egy egész csomó ház, talán 60—70 ház elkészült és fokozatosan beépítik az egész telket. Ugyanez a terv a többi vidéki városban is. Mindenütt, ahol annak a lehetősége megvan, meg kell ezt tenni, de miután a lakásínség legnagyobb és legkirívóbb Budapesten... (Közi Horváth József: Nem, ez tévedés! A nagy vidéki ipari városokban rosszabb a helyzet!) Lehetséges; egyezzünk ki. Tehát azt mondom, hogy mivel Budapesten is elég rosszak a lakásviszonyok, igyekezzünk a budapesti lakásviszonyokon és igyekezzünk a vidékieken is enyhíteni. Itt mindjárt találkozunk is az urakkal, mert erre a célra van pénz, erre a célra vannak tervek, itt csak egy baj van, a bürokrácia, amely megakadályozza ezeknek a terveknek a gyakorlati végrehajtását. Mert ha egy intézetnek 90 millió pengője a bankokban fekszik 3%-ért, akkor én azt mondom, hogy ma hűn ezt a pénzt fel nem használni és nem építeni belőle mindazt, ami lehetséges. Az Országos Társadalombiztosító Intézet csak kamatban évenkint 200.000—300.000 pengőt veszít, mert 3 százalékot kap a 'bankoktól, az életben érvényesülő 5—5*5% helyett. Az Intézetnek nem eneredik meg azt, hogy építhessen, vagy legalább is az a helvzet, hogy amíg egy építkezés ügye végigmegy a bürokratikus futószalagon, addig mindenki kifárad és^ kimerül. Ugyanakkor azonban azok az intézmények, amelyeket a minisztérium másához közelebb lévőnek tart. hozzájuthatnak épületekhez, ha nem is építkezéssel, ingatlanok szerzése formájában, Legutóbb is egy értekezleten keserű szemrehányást tettek az Oti.-nak, hogy ne akarjon inflációt előidézni a házvásárlásokkal meg egvebekkel; igaz, hogy nem is tudja megcsinálni, mert hiszen, amíg az iparügyi minisztériumi, a pénzügyminisztériumi és a többi szakértők véleménye r egyezik, addig azt az ingatlant hatszor adják el. De a Szeszértékesítő, amely a pénzügyminisztérium közvetlen felügyelete alatt áll, éppen a napokban vásárolt másfélmilliónál nagyobb összegért egy olyan ingatlant, amely csak egy százalékot .jövedelmez, sőt ha levonom a jövedelemből a tatarozási költséget, akkor azt mondom, hogy ez az ingatlan egy százalékot sem jövedelmez. Ezek azok a kérdések, amelyeket észszerűen és jól kellene elintézni és főképen lelhető vé tenni azt, hogy a lakástermelés tekin- L ülése 19Ifi november 12-én, szerdán. tétében a nyugdíjintézetek, beleértve minden nyugdíjintézetet, mandent elkövessenek. Még a magánbiztosító intézeteket, a nagyipari vállalatokat is kötelezni kellene arra, hogy alkalmazottaik részére építsenek megfelelő lakásokat. Itt vannak a fővárosi nagy üzemek, a Beszikárt, az Elektromos Művek, meg a többiek, amelyeket ugyancsak súlyos mulasztások terhelnek ezen a téren, inert meglévő tartalékaikat, nyugdíjalapjukat sokkal hasznosabban fektették volna be, ha munkásaik és alkalmazottaik részére lakásokat építettek volna. Végül még arra -kérem! a miniszter urat, méltóztassék valamelyes módon véget vetni azoknak az egész tűrhetetlen állapotoknak, amelyek a budapesti toloncházban vannak. A legtöbb ember» aki ott van. inkább közigazgatási elbírálás miatt van ott, ezek tehát nem bűnözők a szó szoros értelemben, hamem olyanok, akiknek valami más ügyük van. Méltóztassék megnézetni, hogy egy olyan szobában. airmely normálisan 20 emberre van számítva, ma több mint száz ember van. Nem is akarok löbbet mondani, mert sajnos, időm sincs rá. Arra kérem a miniszter urat, hogy méltóztassék az internálások kérdését is revízió alá venni. Nem helyes és nem célszerű, ha az internálások kérdésében a közigazgatási hatósáson kívül más hatóságok és tényezők intézkednek. Ennek következtében történnek olyan igazságtalanságok, aitnint megállapították, hogv embereket tévedésből internálnak; nem is ő lett volna kiszemelve erre a tiszteégre, hanem más. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. Peyer Károly: Azonnal befejezem. Ezért kérem a miniszter urat, hogy ezekben a kérdésekben ezt az igazságtalanságot igyekezzék, amennyire ennek lehetősége megvan,, sürgősen orvosolni. A költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Spák Iván jegyző: Közi Horváth József! Elnök: Közi Horváth József képviselő ural illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! A londoni rádió cseh nyelvű szolgálata november 10-én bejelentette azt az angol tervet, hogy a háhorúutáni Középenrópa miasrja, a cseh-szlováklengyel konföderáció lesz. Ebben a konföderációban, mint ugyanez az adás mondotta, része lesz Ausztriának, Magvarországnak és Komániának is. (Rajniss Ferenc: Hálás köszönet!) A Iondoni cseh nyelvű bemondó hozzátette, hogy Magyarország a dolog természete szerint semmiesetre sem tarthatja meg azokat a területeket, amelyeket ajándékképpen kapott Németországtól. T. Ház! Nem beszélek arról, hogy a londoni cseh áknok megvalósulása előtt ott áll a hatalmas német és olasz birodalom. Nem beszélek arról, hogy ezeknek az álmoknak a megvalósulásáért Csehország, illetőleg azok a cseh tényezők, akik ezeket a bemondásokat sugalmazzák, a múltban sem tettek semmit és ezek után sem

1 lesznek képesek semmit sem tenni. (Gr. Festetics Domonkos: Csak whiskyvei tele fecsegnek!) En csak egyesegyedül ä magunk erejére hivatkozom ezzel a bemondással szemben, arra a magyar erőre és elszántságra, amely biztosítja, hogy itt nem lesz mégegyszer őszh*ózsás forradalom és nem lesz komimunizmus, hanem bármi következzék is. a magyar társadalom egy emberként áll őrt»