Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-217
Az országgyűlés képviselőházának 217. hogy megvédje az országnak minden talpalatnyi rögét, amelyet — és ezt vegyék tudomásul Londoniban és az egész világon — a magyar nemzet nem ajándékkép kapott tegnap, vagy tegnapelőtt, hanem ezer év óta jogos tulajdonként birtokol. A magyar nemzet belső frontjának éüségére vigyázni, a magyar társadalom egyse ~ét őrizni, erejét gyarapítani a belügyi kormányzatnak nehéz, de szép feladata. A feladat megoldására rendelkezésre álló eszközök sorában elsőnek emlékezem meg a m. kir. csendőrségről és rendőrségről. Azt hiszem, az egész Ház, sőt az egész magyar társadalom érzelmeinek adok kifejezést, amikor erről a két testületről, ezeknek tisztikaráról és legénységéről egyformán csak elismerő szavakat mondok. Az* hiszem, az egész Ház egyhangú helyesléssel lát és ad meg' minden összeget, amelyet ennek a két testületnek az anyagi megerősítésére, szociális helyzetének javítására és felszerelésének tökéletesítésére a belügyi_kormányzat jónak lát. A közigazgatásról szólva, amely ennek a belső frontnak e^v másik oszlopa, nem tudok egyetérteni az előttem szólott Beyer Károly kéovi«e1ő úrral, aki azt mondotta, hogv i°en, az id.ő«eb'b közigazgatási emberek megértéssel viseltetnek á hozzájuk forduló ügyes-bajos állampolgárokkal szemben (Falni ss Ferenc: Ezek az átkos fiatalok!'), viszont a fiatalság nem iígy viselkedik, mint ahogyan kellene. rPpyftr Károly: Egy részéről mondottam!) Kézből megkontrázom ezt az állítást — t. kérovi^el^+árp*"^ nem egv részéről moudot+a. ezt az egész ifjúságról mondotta — és azt állítom, hoPV épwn az ellenkező tapasztalatokat szereztem. Azt látom, hogv a közigazgatásban a fiatalságnak, nem mondom, hogy az egésze, de nap-vrésze sokkal nagvobb hivatástudattal dolgozik, mint az idősebbeknek egy része. Ez termé C! z o tPisen már &**y fejlődési fok. egy keresztényibb, nemzetibb és szociálisabb neveltségnek a következménye. Amikor a közigazgatási bajokról én is megemlékezem, nem az emberekben látom elsősorban a hibát, hanem közigazgatásunk rendszerében. Hányszor találkozik az ember vidéken és a miniszterinimokban is kisebb-nagvobb közigazgatási (pozíciókban lévő emberekkel, akik egy-egy probléma felmerülésekor szinte két c égbpfsve panaszolják, hogv ezt mes* lehetne oldíani, mes* is tudnák oldani, de a fennálló közigazgatási rendszer nehézkessége miatt nem lehet megoldani. Ennen ennek a közigazgatási rendszernek az a váltsága okozza, hogv közigazgatásunk két szélső pólusában, a jegvzői hivatalokban és a miniszterin mokban már-már a közigazgatás csődje; a közigazgatás ütemének nemcsak meglassúbbodása, hanem leállása fenyeget. (Az elnöki széket Szinyei-Merse Jenő foglalja el.) Ennek oka kétségtelenül az is, hogy az utóbbi időben a feladatoknak olyan halmazata nehezedik a közigazgatásra, amilyet huszonöt-harminc esztendővel ezelőtt el sem lehetett kéuzelni. Ugyanakkor a létszám nemhogy fejlődőben volna, hanem inkább visszaeső félben van. A jegyzői hivatalok nem kapnak segéderőket és az utánpótlás elakadóban van. (Rajniss Ferne: Nem akarnak 120 pengőért dolgozni!) Feltétlenül szükséges az,hogy ülése 1941 november 12-én, szerdán. 107 a belügyi kormányzat nagyon-nagyon sürgősen a Ház elé hozza a közigazgatás reformjáról szóló törvényjavaslatot, mert ha ez nem következik be, akkor minden jóindulat mellett is olyan bajokat szenvednek el nemcsak az egyesek, az ügyes-bajos ügyeikkel odaforduló állampolgárok, hanem a közösség is, amely bajokat igen-igen nehezen lehet reparálni. Politikai szempontból seim közömbös a mai időkben az, hogy sokszor egészen kicsi, de az egyesek szempontjából mégis nagy ügyek elintézése esztendőkig is elhúzódik a minisztériumokban. A törvényhatóságok határozatainak jóváhagyása, egy-egy kistisztviselő előlénésének jóváhagyása hat-hét hónauig, sőt néha másfél esztendeig is elhúzódik. Ezt megszűntetni politikai kötelesség is, mert sok kisember ügyéneik elhúzódása a mai időkben, amikor az emberek az idegességre egyébként is hajlamosabbak, méginkább olaj ennek az idegességnek a tüzére. A belső front megerősítésének legfontosabb és legértékesebb eszköze a jó szociálpolitika, amelynek es-vrésze Magyarországon — és most ne beszéljünk arról, helyesen-e vaffy helytelenül — a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik. (Lili János: Nagyon roszszul! — Fainiss Ferenc: Maradjunk abban, hogy helytelenül!) Most nincs idő arra, hogy vitatkozzunk, tekintettel arra. hogy nagyon rövid ez a félórás beszédidő. Azt viszont misg kell állapítani. ho°-v az utóbbi esztendőkben ezen a téren a belügyi kormányzat intenciói jó irányban fejlődnek azzal, hop'v a karitatív segélvezés rendszeréről áttért a. komolyan ~vett szociálpolitika rendszerére. (Rajniss Ferenc: Hol tette ezt?) Például az Oncsa.-nál. Az Onega, nyolcvanmilliója, amely nem a költségvetés egyéb tételeitől függően, hanem állandó jellé"2-el vau és lesz benn a költségvetésben, azntán a Zöldkeresztes intézmény és egyáltalában a szociális közigazgatás megszervey-ése — hoory azzal a kifejezéssel éliek, amelyet mostanában használnak: a szociális vármegye m pister emtése — kétségtelenül olyan lépés a feüődés terén, amelyet azt hiszem, pártkülöubsésr nélkül csak örömmel lehet üdvözölni. ("Lili János: Intézményesített koldulás!) Ez a múlttal szemben kétségtelenül előrehaladás, ha az ember tudia, hogy mi volt még tizenöt esendővel ezelőtt is ezen a téren, amikor valóban csak karitatív segélyezés volt. # Tudjuk, hogy ezzel szemben mit jelent az intézni énves megsegítés, illetőleg nem is megsegítés, hanem talnra állítás. Ez mégis csak a fejlődés útját jelenti, mégha az összegeket nem is tartjuk megfelelőknek, amit feltétlenül el kell ismerni. (Krancz Rajmund: Csigabiga előrehaladás!) A belügyi kormányzat hatáskörébe tartozik a szociális intézménvek közt a legnagvobb: az Országos Társadalombiztosító Intézet. Erről az intézetről az utóbbi időben egvre inkább csak kritikát lehet hallani. (Rainiss Ferenc: Pedig milyen jó!) Maga az intézmény, mint ilyen és annak elgondolása, teljesen jó és helyes. A ráfordított összegek is Olyanok, mint amilyenek eddig Magyarországon nem voltak. ]?!« mÁq'is azt mondom* az 0*-i. mno+ani beállítottságában, mostani működésében nem váltja he azokat, a kívánalmakat, amelyeket a törvény inteneiói szerint és a ráfordított összegeknek megfelelően be kellene váltania. Nemcsak az érdekeltek véleménye, nemcsak az orvosi kar állandóan hangoztatott panasza, ha17*