Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

&2 Az országgyűlés képviselőházának 217. Endre, Szabó Zoltán és Szeder János képviselő urakat, az Erdélyi Párt Paál Árpád képviselő urat, a Magyar Megújulás Nemzeti Szocialista Pártszövetsége Baisy László képviselő urat, a Nyilaskeresztes Párt Maróuhy Károly képviselő urat, az Egyesült Keresztény Párt Közi Horváth József képviselő urat, a Kárpátaljai Képviselők Csoportja Spák Iván képviselő urat és végül a Szociáldemokrata .Párt Peyer Károly képviselő urat., A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Gergelyffy András előadó urat illeti a szó. Gergelyff

y András előadó: T. Képviselő ház! Ez alkalommal immár harmadízben állok ezen a helyen azzal a megbízatással, hogy a belügyi tárca költségvetési vitáját a költségvetést isimertető előadásommal bevezessem és magát a költségvetést a t. Háznak elfogadásra ajánljam. Amint a múltban minden egyes esetben tettem, úgy ez alkalommal is minden törekvésem arra irányul» hogy a szigorú tárgyilagosság megtartása mellett a költségvetés adatairól lehetőség szerint tiszta, világos és könnyen áttekinthető képet tárhassak a t. Ház színe elé. T. Képviselőház! Magyar hazánkra nézve sorsdöntő és valóban örvendetes történelmi eseményekben gazdag időkben van nekem alkalmam ezt a megtisztelő feladatot sorozatosan teljesítenem. Amidőn ugyanis a belügyi tárca .1939/40. évi költségvetését volt szerencsém r annakidején a t. Ház előtt ismertetni, előadói beszédemben boldog örömmel emlékeztem meg arról az örvendetes területgyarapodásról, amely a Felvidék egy részének az anyaországhoz való csatolásával és Kárpátaljának a Magyar Szent Koronához való viszszatérésével következett be. Majd 1940. évi november hó 19-én megtartott előadói beszédemben újabb területgyarapodásról, nevezetesen Kelet-Magyarország és Erdély egy részének az anyarországhoz való visszatéréséről volt alkalmam megemlékezhetni és ugyanakkor már egy olyan kibővített költségvetést ismertethettem, amely többé nem csupán a trianoni országnak, hanem a felvidéki területrészeknek és a Szent Koronához visszacsatolt Kárpátaljának költségelőirányzatát is magában foglalta. Ezúttal pedig, t. Ház, midőn nem kevesebb örömmel és nem kisebb hazafias lelkesedéssel számolok be arról, hogy az előttünk fekvő költségvetés megint nagyobb országrészre terjed ki, mert ez már magában foglalja a keletmagyarországi és erdélyi részek szükségleteinek kielégítéséről való gondoskodást is, ugyanakkor vitéz honvédségünk ragyogó fegyvertényeire is büszkeséggel gondolva, emlékezem meg arról, hogy a belügyi kormányzatnak legfőbb vezetése és irányítása alatt immár újból magyar önkormányzati szervek és imagyar közigazgatási egységek látják el a közigazgatás szerteágazó feladatkörét a visszafoglalt Bácskában, a baranyai háromszögben és a Muraközben egyaránt. (Éljenzés a jobboldalon.) Midőn azonban efelett érzett/ mélységes Örömünknek adunk kifejezést, legyen szabad a t. Ház figyelmét felhívnom arra, hogy jelentékeny területgyarapodásaink csak fokozott munkát, fokozott kötelességteljesítést és felelősséget jelentenek a magyar kormányra és parlamentre egyaránt. (ÜQ2J van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Aki közülünk megfordult ülése 19Ífl november lé-en, szerdán. a hazához visszatért területeken, mindenütt fájó szívvel kellett megállapítania azt a borzalmas pusztítást, amelyet az idegen megszálló hatalmak nemzetünk kiirtásának szándékával a Trianonban nekik juttatott országrészeken véghez vittek. Lehetetlen volt meg nem látni, lehetetlen volt észre nem venni a megfigyelőnek, hogy a 20—22 éves idegen uralom gazdaságilag mennyire koldussá tette egyházaiban, iskoláiban, kulturális életében legértékesebb szellemi és erkölcsi javaitól mennyire megfosztotta a megszálló területeken élő magyar testvéreinket, akiket igazán csak fajunk szívóssága és az isteni Gondviselés menthetett meg a teljes megsemmisüléstől. Legyen szabad ezért, t. Ház, annak a szerény felfogásomnak kifejezést adni, hogy ha benne is vagyunk egy óriási méretű világháborúban, még a világháborúval együttjáró mérhetetlen nagy gondok és a háborúokozta rendkívüli feladatok elvégzése sem mentesíthetnek bennünket annak a kormányzati és törvényhozási kötelességnek teljesítése alól, hogy a két évtizedig kimondhatatlan szenvedéseket átélt területrészek magyarságának és hazánkhoz hü kisebbségeinek an vagi, erkölcsi és szellemi javairól tőlünk telhetőleg gondoskodjunk. (Ügy van! jobbfelOl.) Ha alaposabban beletekintünk abba a munkába, amely a belügyminisztérium épületében folyik, akkor megállapíthatjuk, hogy belügyi kormányzatunk nemcsak ebben a most érintett vonatkozásban van tele a legnemesebb intenciókkal, amikor a leggondosabb körütekintéssel készíti elő, majd pedig foganatosítja mindazokat az intézkedéseket, amelyek a visszacsatolt területeken a közigazgatási szolgálat zavartalan ellátásának biztosítására szükségesek, hanem egyúttal a legodaadóbb munkát fejti ki abban a tekintetben is, hogy a különböző reformjavaslatokra vonatkozó törvényelőkészítő munkával az ország egész területére nézve egységes, korszerű közigazgatás alapjait lerakja, másrészt pedig, hogy a szociális gondozásnak mind szélesebb és szélesebb körre való kiterjesztésével, a közegészségügy fejlesztésével, nemkülönben a közrend ós a közbiztonság minden körülmények között való fenntartásával, immár a megnagyobbodott országban is a nyugodt társadalmi együttélés lehetőségét és a gazdaságig termelés munkájának zavartalanságát biztosíthassa. T. Képviselőház! Mindannyian, akik a költségvetés bizottsági tárgyalásiam résztvettünk, a legilletékesebb helyről hallhattuk a megnyugtató kijelentést, hogy az igen t. belügyminiszter úr reformelgondolásai . megvalósításának első etappjaként már a költségvetés letárgyalása után a törvényhozás elé kívánja hozni az önkormányzati közigazgatás reformjára vonatkozó törvényjavaslatot, (Helyeslés jobbfelöl.) úgyhogy ezzel a nagyfontosságú alkotmányjogi kérdéssel módjában lesz a t. Háznak már a legrövidebb időn belül is érdemben foglalkozni. Tudvalevő dolog, t. Ház, hogy közigazgatásunk a vármegyékben nagyjában azokon a nyomokon halad, amelyeket mégf Mátyás király 1486. évi törvénykönyve állapított meg és amely nyomokon fejlődött közigazgatásunk a legújabb időkig. Fejlődött pedig olyképen, hogy a vármegyék választott tisztviselői kara látta el a végrehajtó hatalom feladatait az egész vonalon, vagyis végezte helyileg az állami funkciókat. S habár egészen természetes dolog, hogy az önkormányzati közigazgatás történelmünk folyamán ezen túlmeuőleg is lényeges változásokon és fejlődésen