Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. ment keresztül, azonban az is bizonyos, hogy ez a fejlődés — különösen az utóbbi évtizedek folyamán — nem igen tudott lépést tartani a rohanó időkkel együtt haladó élet fejlődésével, (Szöllosi Jenő: Nem igenli) és amint hamar túlhaladták az idők azokat a jogelveket s szerkezeti és szervezeti szabályokat, amelyek az 1886 :XXL tc.-ben vannak lefektetve, és amint nem bizonyultak időállóknak a közigazgatási eljárás egyszerűsítésiéről alkotott lD0i:XX. tettek a rendelkezései sem éppen úgy elmondhatjuk, t. riáz, legutóbb alkotott Közigazgatási törvényünkről, az i^9:XXX. tc-ről is, nogy rendelkezéseivel nem igen tud hozzásimulni es nem tud kellőképen alkalmazkodni a mai modern államelet követeimenyeihez, tízért t. Haz, Önkormányzati közigazgatásunk átszervezésére valóban elérkezett az idő. Nem tudom t. Képviselőház, hogy a beterjesztendő törvényjavaslat minő elveken épül fel és minő rendelkezéseket tartalmaz, arról azonban meg vagyok győződve, hogy az igen t. belügyminiszter úr sem gondol egy pillanatig sem arra és egyetlen magyar ember sem akad olyan, aki magát az önkormányzatot lényegében akarná lerombolni, lerombolni azt az önkormányzatot, amely századokon át annyira üozzánőtt nemzetünk leikéhez és amely önkormányzat oiyan sok kiváló közéleti férfiút nevelt nemzetünknek és hazánknak, tígy komoly reformgondolatot azonban a magam részéről is szívesen látnék ebbn a törvényjavaslatban, annál is inkább, t. Ház, mert ez a gondolat mind a közvéleményben, mind pedig a szakkörökben kezd az utóboi időkben mind nagyobb tért hódítani a maga, számára. Ez a gondolat tulajdonképpen nem is tartozik szorosan az önkormányzat lényegéhez, mert mindössze arról volna szó, hogy az önkormányzati közigazgatásnál alkalmazott tisztviselők jelenlegi alkalmaztatásának rendszerét változtatnánk meg és kivennénk a választásra vonatkozó jogot az önkormányzati közületek: a vármegyék és városok, sőt a községek kezeiből is, és a választás helyébe ,az állami kinevezési rendszert léptetnénk. (Egy hang a baloldalon: Ez önkormányzat? — Palló Imre: Majd a miniszter úr kinevezi!) Az önkormányzati tisztviselők alkalmazásának ez a módja alig érinti az önkormányzat lényegét, sőt azt kell mondanom, hogy valójában akkor fogják a vármegyék és a városok az önkormányzatot teljes mértékben gyakorolhatni, ha ellenőrzési joguk a helyi érdekeltségek ós protekciók kizárásával a központilag kinevezett tisztviselők munkájára és tevékenységére fog kiterjedni. Az önkormányzat lényege tehát megmaradna, mindössze a kinevezési rendszer lépne életbe a ma már be nem váló választási rendszer helyébe, vagyis az a rendszer, amely mellett a tisztviselőnek nem kellene többé a választók kegyei után szaladgálnia, futkosnia (Ügy van! Ügy van! jobb felől), nem kellene sokszor önérzetében is megalázkodnia és nem ritka esetben hivatali függetlenségét és pártatlanságát is kockára tennis. (Egy hang jobbfelol: A rokoni összeköttetések! — Palló Imre: Akkor csak a miniszter úrhoz kellene protekcióért folyamodnia!) A most hangoztatott indokokon kívül szerény véleményem szerint elonyösebbnek latszik a kinevezési rendszer azért is, mert e mellett a rendszer mellett a kormányzatnak módjában áll az ország egész fiatalsága közül az arra leginkább rátermett egyéneket kiválasztani, ütése 11Hl november 12-én, szerdán. 8$ kiszemelni, hogy a közigazgatás a modern élet követelményeinek megfelelő gyorsasággal, pontossággal és alapossággal, ellenben „mindenkor az önkormányzat teljes ellenőrzése mellett végezhesse és teljesíthesse azokat a feladatokat (iSzöllősi Jenő: kljén az önkormányzat!), amelyek reá az államigazgatás keretében várnak. (Palló Imre: Halljunk yamit a költségvetésről!) Az elmondottak után legyen szabad felhívnom a figyelmet egy másik olyan kérdésre, amely évtizedek óta várja az orvoslást és amely kérdésnek legalább is a közigazgatás vonalán való rendezését szintén, örömmel üdvözölném abban a törvényjavaslatban, amely a közigazgatás korszerű átszervezésére vonatkozik. Ertem ez alait a kérdés alatt a mi siralmas tanyarendszerünket, amelyhez hasonlót szinte alig találhatunk a müveit Európában, illetőleg hogy jobbam kifejezzem magam, Európának művelt részében. Történelmi tanulmányainkból tudjuk, mi az oka alföldi lakosságunk siralmas települési viszonyainak. Tudjuk, hogy a török hódoltság alatt huzóctoit be a falvaik népe egyes nagy OD b vidéki központokba, hogy ugy fejezzem ki magam: a faluvárosba, amelyek mint török kincstári területek, kisebb adóval voltak megterhelve. Amidőn azután a hódoltsági területek felszabadultak, megkezdődött a hatalmas faluvárosok népének kiraozása az elhagyott területekre, de míg az idegenből hozott telepesekre a bécsi kormány nagy gondot fordított, számukra szabályos házakkal szegélyezett szabályos utcákat nyitott, s ellátta őket gazdasági eszközökkel és megfelelő vezetéssel, addig az Alföld magyar népével, amely átvészelte a másfélszázados török időket, bizony nem törődött senki. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ma sem!) Ilyenformán kezelték sajnos őket — meg kell mondanunk — kormányaink (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mind a mai napig!) és törvényhozó testületeink is szinte a legutóbbi időkig (Ügy van! a szélsőbaloldalon), míg végre a csonka ország fel nem ismerte az Alföld jelentőségét. El kell ismernünk, t„ Ház, hogy ebben az időben épültek is szép számmal iskolák az Alföldön, azonban ezen az iskolaépítési akción kívül bizony alig történt komolyabb intézkedés tanyarendszerünk átszervezésére, átformálására. (Palló Imre: Nagy igazság!) Jól tudom, hogy százados mulasztásokat kell itt pótolnunk (Palló Imre: Üj emberek kellenek oda!), ez azonban neim könnyű feladat, mert sok vonatkozásban bizony töretlen úton kell haladni. De az idő sürget bennünket és amikor azt látjuk, hogy belügyi kormányzatunk az árvízveszedelmet, földművelésügyi kormányzatunk a bel víz veszedelmet lankadatlan -munkával néhány hónap alatt, ha nem is tökéletesen, de meg tudták oldani (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.), amikor alig kéthónapi idő elég volt arra, hogy a bukovinai székely testvéreink letelepítése és földhözjuttatása megtörténjék {Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez igaz! — Palló Imre: Éljen Bonezos!), akkor nem szabad tanyáink magyarságáról sem megfeledkeznünk. Meg kell tehát keresnünk azokat az utakat és módokat, amelyek mellett egy, esetleg több törvénnyel megvethetjük tanyarendszerünk átformálásának azokat az alapjait,, amelyekből boldogság és a fejlődés minden áldása száraiazhatik a tanyai magyarságra. Tisztában vagyok azzal, hogy 14*