Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

74 Az országgyűlés képviselőházának 216, magam is feltétlenül helyesnek tartok és a fejlődés arra mutat, hogy ez éppúgy be is fog következni, ahogyan az elemi iskolában megszűnt a tandíjrendszer. Szükséges azonban ezeknek a kérdéseknek a megoldásánál mindenkor az állam és a községek teherbíróképességét is figyelembe venni Igyekszünk ebben a kérdésben a legnagyobb áldozatkészséggel eljárni. (

Méltóztassanak ezekután megengedni, hogy áttérjek a nemzetiségi kérdésre, a nemzetiségi iskolák és a nemzetiségi művelés kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Magyarország meggyarapodott. A magyar impérium és igazgatás alatt álló területeknek jelenleg 145 milliónyi lakossága van, amelyből körülbelül 11 millió a magyar, a többi más nemzetiséghez tartozik. Ez egy hozzávetőleges szám, kétségtelen azonban, hogy ezt a körülbelül 20%-nyi nemzetiséget a kormánynak gondoznia, s ezeknek a nemzetiségeknek művelődési ügyeivel az államnak foglalkoznia kell. A magyar kormány álláspontja világos és félreérthetetlen. Megfelel az évszázados magyar hagyománynak. Ahogyan a Trianon utáni Magyarország miniszterelnökei egytől-egyig hangsúlyozták és ahogyan én is igen sokszor elmondottam, Magyarországon a nemzetiségek szabadon használhatják nyelvüket és szabadon ápolhatják a maguk sajátos népi kultúráját. Jelenlegi miniszterelnökünk, Bárdossy László fogalmazásban — az idézetet bemutatkozó beszédéből veszem — a dolog a következőképpen áll (olvassa): »A nálunk élő nemzetiségek tekintetében az az álláspontunk, amelynek a gyakorlatban következetesen érvényt kívánunk szerezni, hogy a nemzetiségek tagjait a teljes jogi és tényleges^ egyenlőség alapján megilleti mindaz, ami népi jellegük, nyelvük és sajátosságaik, továbbá kulturális és gazdasági erejük r megtartását és akadálytalan továbbfejlesztést biztosítja. Magától értetődő és fokozott mértékben áll ez a hazai németségre, amely betelepedése^ óta hosszú időn át minden ingadozás nélkül jóban-rosszban együtt élt velünk, de éppen ilyem őszintén kívánjuk ezt a politikát érvényesíteni a többi nemzetiségekkel szemben is. Ezzel a legnemesebb tradíciókat követő magyar politikával szemben azonban kérlelhetetlenül megkívánjuk nemcsak az abszolút lojalitást a magyar állammal és hatóságaival szemben, hanem éppen így a, szolidáris együttműködést és megbecsülést is az államfenntartó magyarsággal szemben is.« (Éljenzés és taps. — Tovább olvassa): »A nemzetiségek meg lehetnek győződve arról, hogy a magyarsálg ezt a kölcsönösség glapián mgyanilyen megbecsüléssel és együttműködéssel fogja viszonozni.« Eddig a miniszterelnök úr. És éppen ezért — ahogyan néhai Teleki Pál mondotta — az államnak megfelelő iskolákról is kell gondoskodnia, amelyekben a gyermekeket anyanyelvükön és teljes államhűséírben kell nevelni; amint a közigazgatásból hiba volna a nemzetiségi nyelven való érintkezést kiküszöbölni, az iskolában is módot kell adnunk az anyanyelven való oktatásra. (Bródy András: Ez a helyes!) »Az orsziálgban élő idegenajkú polgártársainknak« — Tisza Istvánt, a háború előtti Magyarország utolsó miniszterelnökét idézem — (olvassa): »érezniök kell a kormány gondozó kezét, érezniök kell, hogy a magyar államnak nem mostohagyermekei, hanem az állam egyenlő szeretettel öleli őket magához abban ülése 1941 november 11-én, kedden. az esetben, ha igazán, hátsó gondolatok nélkül hű polgárai ennek az aulámnak.« Ëz a történeti magyar felfogás, ez a hagyományos magyar felfogás érvényesül a mi iskolapolitikánkban is. Ezért vannak a gyermekek anyanyelvén tanító iskoláink, hogy a szülők a maguk szabad akarata szerint járathassák gyermekeiket abba az iskolába, ahová helyesnek és jónak látják. Ilyen nemzetiségi iskolák működnek az országban német, szlovák, rutén, szerb-horvát és román viszonylatban és a tanítók ezrei tanítanak ezekben az iskolákban az illető nemzetiségek anyanyelvén. Vannak azonkívül úgynevezett .• vegyesnyelvű iskolák, ahol az illető nemzetiségi nyelven és magyar nyelven tanítanak, ez a típus azonban ma nem találkozik a lakosság tetszé^ sével, mert vagy a tiszta anyanyelvű oktatás mellett foglalnak állást, vagy a magyar tannyelvű! iskolába Íratják gyermekeiket, ahol törvényes rendelkezés^ szerint az ő aotiyanyelvüket tantárgyként tanítják. A középfokú iskolák tekintetében hasonló a helyzet. 14 gimnázium, kilenc tanítóképző, két kereskedelmi és egy ipari középiskola, 33 polgári iskola, összesen 59 magyarországi nem magyar nyelven tanító középiskola és középfokú iskola működik német, szlovák, rutén, román viszonylatban. Ezek a középiskolák és középfokú iskolák túlnyomó részben állami iskolák, míg a népiskolák között igen sok a felekezeti jellegű és vannak német viszonylatban nemzetiségi jellegű iskolák is; a Volksbundnak van 13 iskolája. Demkó t. képviselőtársam megjegyzéseket tett Kárpátaljával kapocsolatban a rutén-magyar viszonyról. Azokat a kérdéseket, amelyeket ő itt felvetett, nem kívánom most részleteiben tárgyalni, ellenben bejelentem a t. Háznak, hogy meg fogom vizsgálni a konkrét eseteket és amennyiben intézkedésre szükség lesz, az intézkedést meg is fogom tenni. A képviselő úrnak azzal a felfogásával, hogy a népiskolákat az egész vonalon mindenütt államosítsuk, nem értek egyet. Indokolni nëm kívánom, mert többízben kifejtettem álláspontomat a Ház előtt. A nemzetiségek iskolaügyével kapcsolatban szólanom kell a nemzetiségi vidékeken elszórtan élő, úgynevezett szórványmagyarság oktatásügyéről. (HaUjukt Halljuk!) Ha komolyan fogjuk fel a nemzetiségek jogát saját művelődésünkhöz és anyanyelvükön oktató iskoláikhoz, mint ahogy komolyan fogjuk fel, akkor gondoskodnunk kell arról is, nehogy bárki ebben az országban egy magyar gyermeket is elidegenítsen nemzetétől. (Ügy van! Úgy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Ennélfogva a magyar gyermekeket, ha iskolaköteles korba jutnak, nem engedhetjük nemzetiségi nyelven tanító iskolába járni, (Helyeslés.) hanem gondoskodnunk kell magyar nyelven való oktatásukról. Elsőrendű kötelezettségünk tehát a szórványgondozás. A pénzügyminiszter úr e tekintetben a legteljesebb megértéssel már ebben az évben póthitelként egymillió pengőt bocsátott rendelkezésre s a jövő évtől kezdve rendszeresen gondozzuk ezeket a gyermekeket. Január hó végéig 16 internátusban 780, családoknál elhelyezve 902 és 119 újonnan felállított magyar népiskolai osztályban 2168 ilyen szórványgyerek részesül oktatásban és 1942. szeptemberéig újabb 3060 gyermeket veszünk gondozásba. ; Az összes nyilvántartott ilyen gyermekek száma ma 6910. Természetesen ezeknek a szórványok-