Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-216
72 Az országgyűlés képviselőházának 21 Ez magyarázza azt a tünetet, amelyet tavai? a budapesti egyetem rektora szóvátett, hogy tudniillik a bölcsészeti karon bizonyos mértékiír csökkent a hallgatók száma. Ez a csökkenés az idéH már megállott, mert a bölcsészeti karra szeptemberben és októberben beiratkozott hallgatók száma 200—250-nel több, mint tavaly volt, tehát megállott ez a csökkenő folyamat nemcsak az orvosi pályán, hanem a bölcsészeti karon is. Nagymértékben megindult a főiskolai hallgatóság számának növekedése más szakokban is, elsősorban a műegyetemi, technikai szakok felé özönlik a fiatalság. A^ műegyetemi hallgatók száma szinte^ megkétszereződött. Rátérve a tanárok és tanítók szociális és anyagi helyzetére, a tanárok és tanítók panaszai igen sok tekintetben jogosultak, de nem elszigetelten és csupán reájuk vonatkoztatva, hanem általában az összes tisztviselőkre vonatkoztatva. Teljes mértékben elismerem annak helyességét, amit itt különösen Szabó Zoltán, Meskó Zoltán és R&pcsányi László képviselő urak hangsúlyoztak, hogy a tanárok fizetési viszonyai rendezést kívánnának és bizonyos életszínvonal javítására volna szükség, de ugyanígy állunk más tisztviselőkkel is. Nem áll az, hogy a középiskolai tanár vagv a népiskolai tanító kedvezőtlenebb elbírálásban részesülne más kategóriáknál. A középiskolai tanár a mai rendszer szerint — értem az 1942-es költségvetéssel bevezetett új rendszert, amely megszünteti a segélydíjas tanári és tanítói állásokat — maximum három esztendő alatt, amíg helyettes tanári, vagyis gyakornoki működésben működik — bejut a IX. lizetesi osztályba és 26-ik szolgálati éviben automatikusan éri el a VI. fizetési osztályt. A minisztériumról és a belső státusokról nem szólva ahol természetszerűleg szelekció alapján történvén a kiválasztás, gyorsabb az előmenetel, mint a külső fogalmazási státusokban, meg a tudományos státusokban î s î u ~ *• x. múzeum °knál és más intézetekben — ahol igen sok kiváló tudós egyetemi magántanár, rendkívüli tanár szolgál kedvezőtlenebb helyzetben, mert két-három évi szolgálat után csak a X. fizetési osztályt érik el a gyakornokok, 5—6 esztendő, sőt 8 év kell, hogy a IX. fizetési osztályba jussanak és a VI. fizetési osztályba bizony, 25—30—32 évi szolgálat alatt jutnak el rendszerint, mégpedig igen kiváló és jeles tisztviselők. Természetesen vannak kivételes szerencsés előmeneteli viszonyok is, mondjuk, nagyobbarányú státusrendezés alkalmával, aminőt én végre is hajtottam a tanügyi külső igazgatás területén és a tudományos státusban: ilyenkor az előlépés is gyorsabban megy. A tanítókkal hasonlóképpen állunk. Ha összehasonlítjuk a hasonló kvalifikációjú számvevőségi tisztviselői karral, a számvevőségi tisztviselői kar. eltekintve a minden egyes minisztériumban fennálló és Palló Imre képviselő úr által említett egyetlenegy V. fizetési osztályú állástól, tulajdonképpen sokkal rosszabb helyzetben van, mint a tanítóság, legalább is volt, hiszen voltak 45—50 éves tisztviselők a IX. fizetési osztályban, ami a tanítóságnál nem fordulhat elő, mert automatikusan lépnek elő; ezeket a tisztviselőket csak nagyarányú státusjavítással lehetett valahogyan kiemelni ebből az elesett szerencsétlen helyzetükből. Ezzel csak azt akartam jellemezni, hogy a tanítóság és a tanárság panaszai jogosultak ugyan, de ugyanilyen jogosultak a többi tiszt'. ülése 1941 november 11-én, kedden. viselői kategóriák panaszai is. A kérdést tehát a kormányférfiaknak együttesen kell vizsgálniok, együttesen kell elbírálniuk és együttesen kell megoldaniuk. (Helyeslés Jobbfelöl.) A kérdés azonban a tisztviselőknél s a tanárok és tanítók körében is — igen nagyszámú személyzetről lévén szó — csak fokozatosan oldható meg, fokozatosan kell javítani a helyzetüket. Ezt munkáljuk mi egyfelől a létszám folytonos szaporításával, a státusok emelésével és az alsó kategóriák megszüntetésével. Ezidén eljutottam odáig, hogy a gyakor : noknak megfelelő helyettes tanári és tanítói állásban lévő összes kategóriák most már végre teljesen megszűntek, mert az úgynevezett próbaszolgálatos tanár és tanító is a jövőben a teljes helyettes tanári és tanítói, vagyis a tisztviselői gyakornoki fizetésben fog részesülni, tehát az eddiginél valamivel magasabb fizetést kap, ezen felül lakáspénzt, családi pótlékot, ha jogosult erre. Megszűntek szóval az óradíjas, helyettes, kisegítő, segélydíjas és egyéb kategóriák. A fiatal tanár- és tanítónemzedék jövője tekintetében ez rendkívül fontos lépés volt és talán még fontosabb az, hogy a költségvetés keretében sikerült a pénzügyminiszter úr megértésével azt biztosítanunk, hogy minden tanárt legkésőbb három esztendő alatt rendes tanárrá nevezünk ki. Tehát míg három-négy évvel ezelőtt is hatnyolc éves volt a várakozási idő, ez most három évre szállt le, sőt a gyakorlatban a tanítóknál, akiknek sorában nagyon sok új alkalmazás vált szükségessé a területgyarapodás következtében, jóformán már a ket esztendőnél tartunk. (Helyeslés.) Hasonló, de nehezebb kérdés a lelkészek kérdése. A lelkészek kongnia járói itt sok szó esett, különösen erdélyi viszonylatban. László Dezső kedves barátom vetette fel az erdélyi lelkészek bizonyos sérelmeit, amelyeket* igyekeztünk megoldani. Ö a magyar és román lelkészek kongruájának különbözőségére utalt. Ez a bevallási adatok, illetve szisztéma következtében alakult így ki. A kultuszminisztériumnak nem voltak birtokában azok az adatok, amelyek az erdélyi magyar lelkészektől elvett és az erdélyi román lelkészeknek juttatott földekről összehasonlíttattak aizóta. Nevezetesen a kongruát a szerint fizetjük, hogy mennyi a helyi javadalma és jövedelme az illető lelkésznek. A román impérium alatt az erdélyi román lelkészek sokhelyütt kaptak földet és ezt valamiképpen nem jelentették be. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Természetesen e be nem jelentett földek jövedelme meglévén, ez revízió alá kerül és remélem, hogy még ez év végéig, de legkésőbb február végéig ezt a kérdést teljesen felülvizsgáljuk s mindenki csak annyi kongruát kap, amennyi neki törvényeink értelmében jár. A magyar lelkészekét már rendeztük, mert a püspök urakat felkértem, hogy szolgáltassák be az adla tokát a tényleges helyzetről, ahol sérelmes volt a megállapítás. Ez megtörtént és a beszolgáltatott adatok alapján ki is utaltam a fizetést, úgyhogy már a felemelt kongruát kapják. Ezenkívül egyszerű segély formájában segélyezésben is részesültek. Még nehezebb kérdés a káplánok és a segédlelkészek kérdése, amelynek megoldását —éppen úgy, mint a kántori javadalmak kérdését — anyagi nehézségek miatt ez évről is el kellett halasztanunk. Remélem, hogy itt is megértéssel fogunk találkozni a pénzügyminiszter úr részéről. A tisztelt előadó úrnak és Makray képviselő úrnak is ezzel választ adtam; a jószándék megvan és lehet, hogy majd
