Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése 19 hl november ll-én, kedden. 67 nak nevezzük ennek az intézménynek tagjait — pártásvezetőkké. Ha a kellőszámú vezető és az anyagi is mindehhez megvan, akkor azután lehet százezreket munkába állítani, de addig nem. T. Ház! A haderőn kívüli kiképzési osztálynak volt egy kitűnő magyar katonája, vitéz Máthé tábornok. Azért említem meg a nevét, mert a fenti szervezési gondolat tőle ered. Ö azt a gondolatot vetette fel és hangsúlyozta, a tanítónőknek a hadiévek mintájára kétszeresen kell beszámítani a honleánynevelésben töltött időt, olymódom, hogy az előléptetésükbe ez beszámítson egy-egy teljes esztendőt. Tehát a jövőben kapnak javadalmazást. Nem is szükséges egyszerre 10 vagy 20 millió pengőt igénybevenni a mai pénzügyi helyzetben. Csak a legkevesebb összeg kell ahhoz, hogy most a tél folyamán a fővezetőnőket nagyon alaposan válogatva kiképezzék. Ezek azután nyáron átképeznek három-négyezer tanítónőt. Ezek előtt nyittassék meg nagyobb számban a hetedik fizetési osztály akkor, ha majd nyugdíjba mennek. A nagy költség így tehát egészen távoli időben jelentkezik. Méltóztassék elhinni, t. Ház, egy csapásra egymillió magyar leányt lehetne — kerek számban — négyezer tanítónővel, mint legmegbízhatóbb nevelővel, valóiban a kellő világnézeti nevelésben és honvédelmi képzésben részesíteni. Óva intem kormányzatunkat attól, hogy nagyszabású elgondolás, kellő anyagi fedezet és fokozatosság nélkül ezzel a kérdéssel foglalkozzék, mert esetleg előfordulhat az, ami a leventeintézménnyel történt. Tizenöt eltöltött esztendő után kellett újjászervezni, bővíteni a leventeintézmény keretét, mert az addigi végrehajtás nem volt tökéletes. Ma is kérdéses, hogy kellő anyagi támogatás híján — fejlődhetik-e tovább! Végül arra törekedjenek az illetékesek, hogy amint a fiúleventeintézményt önálló lia táskörré fejlesztették, már most indulásában szervezzék önálló ügykörre a honleányok (pártások) intézményének fejlesztését is. Abban a reményben, hogy ezek a gondolatok, különösen a magyar nőnevelés tekintetében lényeges godolatok, megfontolásra talál nak, pártállásomnál fogva a költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés^ és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvöz

1 ik.) Elnök: Szólásra következik? Arvay Árpád jegyző: Palló Imre! Elnök: Palló Imre képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Ház! Kulturális törekvé seink akkor helyesek, ha az ország minden kulturális megnyilatkozását a népi, nemzeti és szociális érdekközösség szolgálatába igyekszik állítani. Le kell tehát mondanunk azokról a művészeti és tudományos megnyilatkozásokról, amelyek a népi, nemzeti közösségre közömbösek, vagy éppenséggel veszélyesek. A magyar kultúrpolitikának csak egy lehet a vezérelve: az élethez fordulni s mind a tudó nianyt, mind a művészetet, mind a nemzet nevelést a népi közösség szolgálatába állítani. A liberális világ S7abadkutató, a népi közös ségtől távolálló, életidegen művész, tudós és nevelő alakjára kevés szükség van. Mindenki uek a népi közösség reális boldogításán kell dolgoznia. A művész, a nevelő, a tudós, az író népe sorsának részese és nélkülözhetetlen együttküzdője legyen. Ez a nemzet százados élet-halálharcot folytatott, újra és újra megnyilatkozó, minden népnél különb hősiességet mutatott és a szörnyű időknek tanulsága éppen az, hogy a, magyarság hatalmas népi ereje számszerűségében abban nyilatkozott meg, hogy a kalapos király korabeli 27%-os magyarság a legnagyobb nemzeti elnyomás ellenére is 51%-ra tudott emelkedni. Éppen ebben rejlik politikai fejlődésünk és nemzeti felsőbbségteljességünk lehetősége. A népi erőkre kell támaszkodnunk, a népi erőt kell kifejlesztenünk és akkor a fejlődésnek megadtuk a feszülő és robbanó erő hatalmas energiáját. Nekünk kötelességünk a magyar népet hozzávezetni a széphez, a nemeshez, a fenségeshez, a jóhoz és az igazhoz, mert ezzel nemcsak erősítjük ennek a nemzetnek á kultúráját és művészetét, hanem annak a nép is részesévé válik. A trianoni politikai és földrajzi helyzet állandóan fenyegette a nemzeti létet, sehogy sem nyújthatta a nemzeti kultúra kifejlesztéséhez, tehát a nemzeti hivatás betöltéséhez szükséges nyugalmat és biztonságot. Ma már hála Istennek változott a helyzet, de éppen a nemzet mai politikai és földrajzi helyzet erőgyűjtésre kötelezi ezt a nemzedéket, hogy fennállásunkat biztosító hatalmi állásunkat az Árpádok politikai gondolatának fogalmazásában újra visszanyerhessük. Hirdetjük igenis, hogy ez a nemzet küldedést végez ezen a helyen, mert a Kárpátok medencéjében az a körül összeverődött sok népeiéin kristályosodási központja a magyar és csak a magyar átfogó erejű gondolat tudja fcul túrtényezővé alakítani ezt a sokféleséget, mert csak ő rendelkezik a gazdasági, a sajátos szellemi kultúrából, katonai erényekből, vonzó emberi tulajdonságokból és szervezőképességből összetevődő vezetői rátermettséggel. Ennek a feladatnak a betöltéséhez azonban sokkal nagyobbfokú nemzeti szolidaritás szükséges. Ki kell tehát tárnunk a művészet és a r tudomány minden kapuját széltábenhoss/ában a magyar gazdatársadalom, a magyar iparos, a magyar kereskedő, egyszóval az egész dolgozó magyar társadalom előtt, hogy részese lesryen a népi és nemzeti kultúrközössegnek. Természetesen nem elégséges csak a materiális órtékeket szem előtt tartanunk, mert hála Istennek a materiális filozófia meghalt. (Űpy van! a szélsőbaloldalon.) A test és a lélek saiátságosan elválaszthatatlanul összeforrt, egyik sem lehet meg a másik nélkül. Azok a népek, amelyek csak a rideg materiális javak után vetik magukat, meg fosmak halni, ha meg nem szólal a lélek nemzeti kultúrájukon keresztül. (Cpy van! a szélsőbaloldalon.) A lélek megszólaltatása pedig mindenkor legszebben cseng minden nemzet művészeteben, irodalmában, muzsikájában, dalában es ebeket éltető népművészetében. Ez pártszövetségünk elvi állásnont-a. Természetesen pártunk minden egyes tagja. ísry magam is, amikor a kultúrpolitikát bírálat tárgyává teszszuk. ehhez mérjük bírálatunkat. Amikor általános bírálatot mondok a mai masryar kultumolitikáról, szomonínn kell megállapítanom, hoíry kultúrpolitikánk valami suru ködben úszik, távol az imént hangoztatott elvi állásponttól, távol a népi eszmétől, amely pedi<r eírvedüü gerince lehet a belves kultúrpolitikának. Tizenha+éves pedagógiai mültsm me<ríryőzött arról, hogy kultúrpolitikánk csak imitt-amott fordul az élethez, ezt is csak az utóbbi években és sem a tudományt, sem a művészetet nem tnd+a teljességgel a népi közösséor szolgálatába állítani. (Űay van! a szélsőbal oldalon.) Veeryék tudomásul, hogy még mindig távol vagyunk a népi, közösségi