Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

&è Az országgyűlés képviselőházának 216, a kultuszminiszter urat, hogyha van rá mód, hogy nyilatkozzék e tekintetben vagy ígéretet tegyen, úgy azt tegye meg. Az iskolánkívüli népoktatással kapcsolatban két konkrét kérdésre szeretnék rámutatni. Őszintén szólva, nem tudom, hogy ehhez a tárcához tartozik-e vagy sem, mert olyan témák, amelyek sok tárcához tartoznak és éppen ezért meglehetősen gazdátlanok. Az egyik a film, a másik a rádió. Nem tudom tulajdonképpen, hogy Magyarországon ki parancsol a rádiónak, de logikailag az volna a helyes, hogy a kultuszminiszter úr parancsoljon. Ha pedig nem a kultuszminiszter, akkor egy olyan szerv, — ha lenne ilyen Magyarországon — amely már a legtöbb modern államrendszerben megvan és amelyet propagandának, nemzetnevelésnek és így tovább, neveznek. Ezekben az államokban odaillesztik be a rendelkezési jogot e felett a két intézmény felett, amely a közvéleményalakításban és a nemzetnevelésben ma már sokszor talán súlyosabb tényező, mint maga az iskola. Már most, ha az iskolánál a kultuszminiszter úr vezetésével meg tudjuk valósítani azt, hogy az egész kultúra-ügy, az egész nevelésügy magyar és európai legyen, azt hiszem, (

a legszerényebb kívánság, ha ezt kérjük a rádiótól és a filmtől is. Nem kritikát akarok gyakorolni a rádióval szemben. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lehet! — Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassék azonban a kérelmet is kritikának tekinteni. Ha azt mondtam, hoy a kultuszkormányzat feladata a magyar nemzet fennmaradása érdekében az igazán magyar szellemi javaknak felkutatása, ezeknek megőrzése és elterjesztése, akkor azt hiszem, nem szerénytelen kívánság, ha ezt szinte parancsszerűén követelik a magyar filmtől és rádió tói is. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Nem arrogálom magamnak, hogy szakember volnék ezekben a kérdésekben. Nem is mint szakember akarok itt felszólalni, hanem mint közönség, amely nemcsak szórakozni, hanem üdülni és lélekben felemelkedni akar s ezt a felemelkedést nem minden esetben tudjuk megtalálni. Kitűnő filmeket látunk, néha jó rádióelőadást is élvezünk. (Palló Imre: Viszont vannak botrányos filmek is, mint a »Lángok«!) Természetesen én nagyon szeretném, ha a kultuszminiszter úr megtalálná a megoldás módját abban a kérdésben, amely most már az utóbbi időben szinte kínos és kényelmetlen hírlapi polémiákká is fajult, — személyeket is támadtak — személyes kérdés lett belőle, a sajtó is foglalkozott vele, eljutott a visszhangja külföldre is és így tovább. Nem akarok túlságosan a részletekbe menni és nem akarok neveket emlegetni, de már csak azért is különös érdeklődéssel foglalkozom ezzel a két kérdéssel, mert egyfelől kétségtelenül óriási szerepe van a filmnek és a rádiónak a magyar iskolánkívüli népművelésben és általában a magyar nemzetnevelésben, másfelől azonban a rádió és a film külföldre is eljut és nem utolsósorban szolgál mérőeszközül a magyar kultúra megítélésére is. T. Ház! Szeretnék befejezésül még egy kérdést megemlíteni egész röviden a kultuszminisztériumnak azzal a szerepével kapcsolatban, amely őt a magyar egyházi élettel szemben megilleti. Hála a jó Istennek, hosszú idők óta nem tapasztaltunk Magyarországon semmi féle olyan jelenséget, amely a keresztény egyhazak közt széthúzásra vagy nézeteltérésre engedne következtetni. Nemhogy a mai időkillèse lé ki november ll~ên, keââen. ben nincs ennek helye, de nem is volt helye soha és a magyar léleknek, a magyar közgondolkozásnak nem is volt soha kiegészítő része a keresztény egyházak egymásközti villongása. Ha volt villongás, az okot és annak előidézőit mindig más berkekben kellett keresni. Örömmel üdvözlöm a kultuszminiszter úrnak azt az intézkedését, amellyel anyagilag is előmozdítja a magyar görögkeleti egyház megalakítását. Azt hiszem, erről szükségtelen bőségesebben beszélnünk. Egyet kérek még;, csatlakozva László Dezső képviselőtársam ma délelőtti felszólalásához, hogy tudniillik a lelkészek támogatása tekintetében méltóztassék egy kissé elfogultnak lenni. Visszátérek arra, amit bevezetőimben a nemzetiségi politikáról mondottam. Kétségtelen, mi a nemzetiségek felé a legtoleránsább és a legmegértőbb politikát akarjuk képviselni, (Meskó Zoltán; A végén mi leszünk nemzetiségek a saját országunkban!) azonban egy enyhe kis elfogultságot méltóztassék megengedni nekünk a saját fajtánkkal szemben. Adjunk meg minden támogatást minden egyháznak Magyarországon, de a magyar egyházaknak adjunk több támogatást, mint a többieknek annyival is inkább, mert hiszen, mint különösen erdélyi képviselőtársaim nagyon jól tudják, de más megszállt területeken is, illetőleg most már részben a felszabadított területeken is a magyar egyházaknak volt a magyarság fenntartásában a legdöntőbb és legsúlyosabb szerepük. (Vgy van! Ügy van!) A felszabadulással ez a szerep nem fejeződött be. Ezt éppen képviselőtársaim tudják nagyon jól. Különösen a szórványvidékeken feltétlenül szükséges tehát, hoigy ezeknek támogatása, alátámasztása ehhez a fontos szerephez mérten súlyosabb legyen. T. Képviselőház! Ezekben bátorkodtam egy-két kérdésre rámutatni a kultusztárca költségvetésével kapcsolatban. Örvendek annak, hogy bevezetőmben mód nyílott számomra, hogy elvi kérdéseket is leszögezzek. Azt hiszem, ebben a Házban nincs véleménykülönbség, legalább is a Ház túlnyomó többségénél a tekintetben, hogy a mi politikánknak, a mi államvezetésünknek egyik legfontosabb feladata az, hogy megtartsa ezt a nemzetet magyarnak és megtartsa európainak, de elsősorban magyarnak és hogy ezen a téren az egyik legfontosabb munkát a kultusztárca végzi. Még az ellenzéki felszólalásokból sem hallottam olyan hangot, amely e tekintetben általánosságban súlyos aggodalmakkal viseltetett volna, (Palló Imre: Majd én!) még kevés'bbé hangozhatik el aggodalom erről az oldalról, sőt sokkal inkább teljes és tökéletes bizalom van bennünk, mert az a munka, amely a kultuszminisztériumban folyik, az említett célt szolgálja. Ennek a bizalomnak jegyében a magam és pártom nevében a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a kosépen. •— A szónokot többen üdvözlik.) Elnök:. Szólásra következik a vezérszónokok közül? Arvay Árpád jegyző: Szabó Zoltán. Elnök: Szabó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Szabó Zoltán: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A forrásokihoz, az alpelvekhez visszatérni különösebb változások és átértékelések idején so hiasem felesleges, sőt mint ma is, egyenesen kötelesség. Beszédem első harmadában erre