Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése 19hl november 11-én, kedden. 49 vidékeken — láthattuk az elmúlt két esztendőben — tavasszal és ősszel megszűnt minden iskoláztatás. Télen a fagy, a hó akadályozza az iekolábajárást, úgyhogy a szorgalmi idő a rosszai] ellátott gyermek számára úgyszólván csak két-három hónapra zsugorodik össze. Az előadó úr nagyon egyszerűen végzett ezzel a kérdéssel és a könnyebbik megoldást választotta, mondván, hogy ahol helyiségakadályai nem voltak a dolognak, ott újabb iskolatermeket létesítettek. Ahol tehát helyiségakadályok nem voltak, ahol különösebb erőfeszítésre nem volt szükség, ott úgy ahogy megoldották az elegendő iskolahelyiség kérdését, ahol azonban a helyiségkérdésben a kultusztárca dotálásának elégtelensége nem tűrt megoldást, ott egészen egyszerűen maradt minden a régiben. A gyermek fizikai jólétével összefügg az iskolakezdés kérdése is. Ezen az őszön az iskolakezdésben bizonyos átállítás ment végbe. A kultuszminisztérium, a központ elhárította, magától ennek^ a^ kérdésnek az elintézését, rálbízta a helyi hatóságokra, az alantas testületekre, kimondván, hogy helyileg törekedjenek arra, hogy a helyi szükségletek szerint állapítsák meg az iskolakezdés idejét. Ez önmagában véve valóban helyes elgondolás, mért hiszen a kultuszminisztert nem lehet bolygatni azzal, hogy a világtól távoleső valamelyik kis faluban melyik a legalkalmasabb időpont arra, hogy a gyermekek iskolába menjenek, ezt a helyi testületeknek kell tudniok, azonban ez az átállítás olyan nehézkesen megy, ennek az át állításnak ,a formaságai annyira megakadá lyozzák ennek a helyes gondolatnak a gyakor latba való átvitelét, hogy a legtöbb helyen még mindig a régi iskolakezdéssel küszködnek. Hozzájárul ehhez a nyáii időszámítás is, ami falun azt jelenti, hogy a gyermekeknek különösen a téli időben valósággal sötétben kell eljönnie hazulról, ha idejében el akar jutni aa iskolába. A városban az iskolakezdés kérdésének megoldását erősen komplikálják az újabban beállott forgalmi nehézségek. Azt az egészen egyszerű megoldást, hogy az iskolákat 9 órakor kezdjék, tehát a 6-kor, 7-kor, 8-kor kezdődő hivatali idővel az iskolakezdés ne essék ee-vbe és hogy a gyermekek a közlekedési eszközökön a felnőttekkel való tülekedésbe ne legyenek belekényszerítve, ezt az egyszerű Kolumbus tojást még mindig nem tudták a hegyére állítani. Tegnap a közigazgatási kizottságban azt mondotta a polgármester, hogy a közlekedési eszközök túlzsúfoltsága ellen nem lát más megoldást, mint a tarifaemelést. Ez azt jelenti, hogy a gyermeknek a közlekedési eszközökön való iskolábajáratása megint meg fog drágulni, tehát a helyett, hogy,a gyermekeket későbbi iskolakezdéssel elvonnák a forgalom túlzsúfoltságából, egyszerűen leparancsolják őket akevésbbé teherbíró réteerekkel ervütt a kocsiról, hogy menjenek gyalog és érjenek olyan fáradtan és kimerülten az iskolába, hogy azután már szintén képtelenek lesznek arra, hogy tan ujjának. A téli iskolai étkeztetésre az elmúlt költségvetési vitában is felhívtam a kultuszminiszter úr figvelmét, anélkül, hogy ebben a kérdésben bármiféle javulás állt volna be. A falusi iskolákban szerintem esetleg olyan alapon lehetne megoldani a kérdést, hogv az iskolai étkeztetéshez a jobb jövedelmű kisgazdák gyermekei természetbeni hozzájárulással, nyersanyaggal járuljanak hozzá és ennek a nyersanyagnak a segítségével tudnák megoldani a szegény gyermekek étkeztetését. Híreink, jelentéseink vannak arról, hogy egyes tanítók minden hivatalos kényszer nélkül, csupán a hivatásérzetükből, a lelkiismeretükből folyó segítőkésizség alapján meg is oldották már rendkívül primitív eszközökkel, rendkívül egyszerűen ezt az iskolai étkeztetést, falusi és tanyai iskolákban. Hiszen valóban nem kívánhatja és nem is kívánja senki, hogy ez a falusi iskolai étkeztetés valami igen gyönyörű luxusberendezéssel valósuljon meg, de nem volna szabad ezeket az egyes elszigetelt egyéni kezdeményezőket magukra hagyni, hanem a többi iskola hasonló megszervezése révén a faiusi iskoláztatásnak ezt az egyik legnagyobb akadályát is le kellene győzni. A közelmúltban, néhány nappal ezelőtt megjelent egy^ kultuszminiszteri rendelet, amely arra utasítja a tanítóságot, hogy a ruhaés cipőhiány miatt iskolát látogatni nem tudó gyermekek iskolamulasztását igazoltnak fogadják el. T. Képviselőház! Ez a legképtelenebb dolog, amit valaha hallottam. Valóban igaz, hogy ezzel nem büntetik közvetlenül a szülőt, aki nem tehet arról, hogy gyermekének nem tud cipőt és ruhát vásárolni. Valóban nincs is jogunk arra, hogy a gazdaságilag kimerült és nem teherbíró szülőt megbüntessük gyermekének iskolamulasztásáért; de mi lesz a gyermekkel, ha ezt az igazolást elfogadjuk, ha a gyermek szorgalmi idejének mulasztását igazoltnak vesszük? A védtelen gyermeket büntetjük azzal, hogy kimarad a tanításból. Ennél sokkal értelmesebb és igazságosabb megoldás volna az, hogy az a gyermek, akit a szülei nem tudnak cipővel és ruhával ellátni, az iskolától kapjon cipőt és ruhát, ha pedig ez egyéb nehézségek miatt nem volt megoldható, tessék megváltoztatni az iskolaévet, tessék a szorgalmi időt máskép beosztani, a két vagy három legnehezebb téli hónapról tessék a szorgalmi időt olyan hónapokra áttenni, amikor a gyermek már mezítláb is iskolába tud menni. Ez kényszermegoldás, de ha az első megoldást, a gyermeknek cipővel és ruhával való ellátását nem tudjuk megteremteni, akkor semmi esetre sem szabad megengedni azt, hogy a tízhónanos szorgalmi időből a gyermek csak hat-nyolc hónapot vagy talán még annál is kevesebbet töltsön az iskolában. A gyermek fizikai teljesítőképessé erével áll kapcsolatban az is, ami az utóbbi időkben különösen a városi gyermekekkel történik. A városnak élelmiszerekkel Való ellátása, meglehetősen nehézkes, hogy ennél rosszabb szót ne használjak. Azokban a sorokban, amelyek élelmiszerre várnak az üzletek, a boltok előtt és a piacokon, ott vannak az iskolásgyermekek is, azok. akik a dolgozó apa vagy anya helyett kénytelenek a jegybeváltásért sorbaállni. Egy családnak az eltartására valót apa és anya együttesen sem keres, nemi engedhetik mag tehát maguknak azt a lukszust, hogy élelmiszerjegyeik beváltásakor vagy az élelmiszerek megvásárlásakor az időt sorbaállással töltsék el. Van egy rendelet, amely a hadba vonultak hozzátartozói számára, nagyon helyesen, bizonyos előnyöket biztosít. Ezeket az előnyöket biztosítani kell azoknak a proletár családoknak számára is, ahol az apa és az anya munkában vannak és ahol a gyermeknek kell az élelmiszerbeszerzést elvégeznie. A gyermek nemcsak álmos, fáradt, kimerült és elmarad az iskoláztatásban töbibi kortársaival szemben azért, mert egész nap ott kell állnia a sorban, hanem tessék elképzelni azt a társalgást, azt a keserű, elkeseredett beszédet, ami ilyen sorbanálláskor 9*