Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

48 Az országgyűlés képviselőházának 216 A másik ok, amiért nem foglalkozom a tárca eszmei és ideológiai tartalmával, az a megkülönböztetés, amely vallási, felekezeti szempontból történik. Erre — itt újból hivatkozom rá — az előadó úr beszéde adta a legjobb példát. Az előadó úr a tárca költségvetésétől teljesen függetlenül rátért a zsidótörvény bírálatára. Én általánosságban a zsidótörvénnyel — mint az előadó úr tette — nem akarok foglalkozni. Ez más tárca kérdése. Itt csak azzal a hanggal akarok foglalkozni, amellyel az előadó úr a zsidó vallású gyermekekről, a zsidóvallású fiatalságról szólott, azzal a hanggal, amely szöges ellentétben áll azzal a kétezer éves erkölcsi paranccsal, melyre az előttem szólott képviselő úr is hivatkozott, mondván azt, hogy ez az erkölcsi parancs mindenkire egyformán érvényes és kötelező és ez az erkölcsi parancs azt mondja, hagy: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Az a hang azonban, amelyet az előadó úr megütött, még inkább szöges ellentétben áll azzal a szelídséggel, amely azt mondotta valaha, hogy: engedjétek hozzám a kisdedeket. Azt, amit az előadó úr mondott ebben a vonatkozásban, valóban még a szélsőjobb setm tudja túlszárnyalni, hang, amelyet az előadó úr ütött meg ebben a kérdésben (Egy hang a szélsőbaloldalon: Helyesen!), valóban a szél kifogásának hangja, anélkül, hogy ennek valamiféle szüksége lett volna a közoktatásügynek, a nevelésügynek a tárcájánál. Az előadó úr reklamálta a zsidótörvény betűje helyett annak szellemét a közoktatásban, adós maradt azonban azzal, hogy ki hivatott arra, hogy ezt a szellemet a betűmagyarázat helyett interpretálja. Ma látjuk azt, különösen azokon a területeken, amelyeken mi dolgozunk, az iparban és a kereskedelemben, hogy odakint már a negyedik zsidótörvényt hajtják végre suib titulo: a törvény szelleme (Mozgás a szélsőbaloldalon.^ — Egy hang a szélsőbal oldalon: Még mindig nem, elég!) a központi hatalom tűrése és hallgatása mellett. (Szeder Ferenc: Sújtják a munkásokat! A gazdagokat nem! — Szőllősi Jenő: Szóval mind a kettő kell!) Nem tudjuk, mennyire egyeztethető össze a reklamált tekintélyi elvvel a közigazgatásban és az állami igazgatásban. Nem tudjuk, hogy nem tudja, vagy nem akarja a kormány, nem tudják, vagy nem akarják az egyes tárcák vezetői azt a kényelmetlenséget vállalni, amellyel a túlbuzgalmat a végrehajtásiban meg kellene fékezni és nem tudom, hoffy azt a hangot, amelyet_ az előadó úr ebben a kérdésben megütött, saját egyéni elgondolásaként, vagy ne dig a kultuszminiszter úr véleményeként tekintsem. (Egy hano a szélsőbaloldalon: A magyar nemzet érdekeként!) Az előadó úr, amikor szélesen és hosszan tárgyalta ezt a kérdést, egyáltalán nem is törődött azzal, hogy milyen ellenmondasokha keveredett. Hónapokig tartó vita folyt a képviselőházban arról, hogy a zsidóság nem akar ipari pályákra menni, nem vállalja a fizikai munk.a, piszkát, nehézségét, nyomorúságát (Halmay János: Ugv is vian szórói-szóra!) és most az előadó úr saját bevallása sprint a zsi^ósá«az ipar felé fordult, »mert az iparban könnyű az elhelyezkedés«. Azt mondja, hogy az iparostanonc iskolákban túlnagv a zsidó fiatalság aránya a keresztény fiatalság rovására és ennek az aránytalanságnak megszüntetését úgy látia elérhetőnek, hogy ezeket a zsidó inarostanoncokat külön iskolákban óhajtja elhelyezni. ülése 19 Ul november 11-én, kedden. Â.Z egyik szavával azt mondja, hogy felső oktatásban ne részesülhessenek a zsidók, a másik szavával pedig, azt mondja, hogy zárjuk ki őket a legalsó oktatásból is. Amikor nagyon jól tudjuk, hogy az elé a szándék elé is, hogy a Felső oktatásból joggal vagy jogtalanul, indokoltan vagy indokolatlantul kiszoirítottak elhelyezkedjenek a fizikai munkás-pályán, nagy akadályok tornyosulnak, ugyanakkor rendkívüli akadályokat gördítenek az elé, hogy a zsidók fizikai munkát végezhessenek és még egy külön megbélyegzéssel akarja az előadó úr őket ellátni és ezt a megbélyegzést, ezt a szeparálást azzal indokolja, hogy ne mételyezzék meg a keresztény fiatalságot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon és jobbfelől.) Nagyon szeretném, ha ez a kifejezés, ez a mondat küjön is ki lenne emelve, hogy majd egyszer az előadó úr emlékezzék meg arról (Haímay János: Amikor az angolok győztek?), hogy a Ház hivatalos előadója ilyen kijelentést tehetett a képviselőház ülésén. (Zaj és mozgás. — Donath György: Mikor kell erre emlékezni? — Szabó Gyula Kéthly Anna felé: A munkásokról beszéljen, ne a zsidókról!) Ez a szellem az... (BajcsyZsilinszky Endre: Szadista módszerekre nincs szükség Magyarországon! — Egy hang a szélsőlaloldalon: Mire nincs szükség? — Bajcsy-Zsilinszky Endre: Szadista módszerekre. — Zaj.) Elnök: Osendet kérek, képviselő urak, minden oldalon! Kérném a szónokot, méltóztassék a kultusztárcával foglalkozni és a zsidó-kérdés taglalásától tartózkodni. (Szeder Ferenc: Az előadó úr beszélt róla!) Kérem a képviselő arat, ne tessék közbeszólni. Ismételten kérem képviselőtársamat, méltóztassék a kultusztárcának nagyon is bőséges anyagával foglalkozni. (Szőllősi Jenő: Már az is szadizmus, ha elkülönítik őket?) Kérem Szőllősi képviselő urat, hogy mindenféle megjegyzéstől méltóztassék tartózkodni, mert kénytelen leszek rendreutasítani. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Felszólalásomnak ezt a részét be is fejeztem, csak konstatálni akarom, hogy egy szóval sem mentem túl azon, amit a közoktatásügyi tárcával kapcsolatban az előadó úr mondott. De nem akarok ezzel tovább foglalkozni azért sem, mert ez az a szellem, amely nem tűr bírálatot és nem bírja el a kritikát, a mellett azután önmagával sincsen tisztában, mert hiszen csupa nyugtalanság, bizonytalanság és ellentmondás, amit ebben a kérdésben elmond. Beszélnünk kell inkább arról, amit bevezetőül mondottam, beszélnünk kell inkább arról, hogy mit kell és mit lehet ma tenni a kultusztárca eszmei és szellemi tartalmán kívül a gyermekek fizikai jólétével kapcsolatban. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) És ez nem több és nem kevesebb, mint az, hogy a gyermeket alkalmassá kell tenni testileg arra, hogy tanulhasson, alkalmassá kell őt tenni testileg arra, hosy anyagi hajók a lelki készenlétét ne zavarják, anyagi bajok a szellemi befogadóképességét ne rontsák le. Ebben a vonatkozásban kell megállanítanom azt, hogy nincs elég iskolánk és az iskolák nincsenek eléggé elérhető helven a gyermekek számára. Nem kell ezt a kérdést részleteznem, valamennyien tudjuk.^ főle<? a vidéki kénviselők tudják azt. hogv mit jelent a gyermek számára az, amikor télben, tavaszi • vagv őszi sárban kilométerekre kell gyalogolnia, kilométerekre, ami azt Jelenti, hogy mire a gyermek odaér, fizikailag alkalmatlan arra, hogy az oktatást, a nevelést befogadja, Az árvizes