Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-216

Az országgyűlés képviselőházának 216. történelem. Én ugyan nem értem, hogyan lehet a történelmet a posteriori irányítani, (Horváth Zoltán: Hamisítás!) de sok mindent meg kell érni© az embernek. Ha szükségét látom, külön interpellációban fogok foglalkozni ezzel a kérdéssel. Azt hiszem, a 'miniszter úrnak, mint történettudósnak ez a könyv csemege lesz- (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ismerem!) Eltekiintve tévedéseitől és elírásaitól (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Egyéb sincs benne, mint tévp/íés és hamisítás!), ha elolvassa az einher, az a gyanúja, mondhatnám indokolt aggtodalma támad, hogy azon az előkelő katedrán, amely rendkívül fontos, — mert fontos, hogy tárgyilagos és helyes történelemszemléletet kapjanak azok, akik húsz esztendőn keresztül hamis történelemszemléletet kaptak a román impériumtól (Ügy van! Ügy van! — BajcsyZsilinszky Endre% Cseppet sem különbözik a román szemlélettől!) — voltaképpen nem tudós, illetve — bocsánat — nem elsősorban tudós professzor ül, akinek feladata, hogy a tárgyilagos történelemkutatás tudományos módszereibe vezesse be hallgatóit, (Krúdy Ferenc: TTgy van! Ügy van!) hanem inkább egy pártpolitikai agitátor ül. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem! Ez tisztázandó! — Bajcsy-Zsilinszky Endre: De igen, miniszter úr!) Nem akarok részleteket felhozni, csak egyetlen egyet idézek. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Párizsban egészen másokat írt!) Méltóztassék ezt figyelemmel hallgatni. (Halljuk! Halljak!) Itt van a magyar királyok és erdélyi fejedelmek időrendi táblája. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tessék a második kiadásban megnézni!) Az első az árpádházi, a második a vegyesházakból származott királyok, a harmadik a Habsburg-ház, a negyedik az egyéb államfők rovata. Ebben ez áll (olvassa): »1918: Károlyi Mihály köztársasági elnök, 1919: Kun Béla szovjetelnök. 1920 március 1.: vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó«. (Zaj és -mozgás.) Tudom, hogy a második kiadásban ezt korrigálta, (Rassay Károly: De hátha a diák antikváriumhan veszi? Akkor mi leszi — Elnök csenget.) de az első kiadás még .mindig közkézen forog. A második kiadáshói úgy tudom, a kultuszminisztérium 1200 példányt rendelt. (Derültség. — Egy hang balfelől: Jól bevásárolt!) Az első kn'adás még mindig közkézen forog és tulajdonképpen ez a fontos, mert ez az előadások hiteles közlése, ez foglalja magában azokat az előadásokat, amelyeket a. professzor úr az egyetemen tartott, a második kiadás azután a kritika, illetőleg az emiatt támadt ijedtség következtében korrektúrákkal jelent meg. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Szégvene a kolozsvári egyetemnek! Gratulálok! Szekfű tanítványa!) Ezt a könyvet és ezt a tanár urat a miniszter úrnak egészen különös figyelmébe ajánlom. (BajcsyZsilinszky Endre: Gratulálok!) A költségvetést egyébként azzal a kívánsággal, hogy a miniszter^ úr és a miniszter ár vezetése alatt álló kitűnő minisztérium a magyar lélek nevelésének szolgálatában igen á.ldáisos munkát végezhessen, elfogadom. (HeXiíe.slés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Süák Iván jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Kéthlv Anna képviselőtársunkat illeti a szó, Kéthly Anna: T. Képviselőház! Rendkívüli KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. ülése 19hí november 11-én, kedden. 47. viszonyok között kerül tárgyalásra á közoktatásügyi költségvetés akkor, amikor erőnktől, irányításunktól, befolyásunktól független események sodrában él az ország. Ez késztet engem ismételtem arra az eljárásra, amelyet már az elmúlt esztendőkben is követtem, hogy a tárca tárgyalásánál nem annak eszmei vagy szellemi tartalmával foglalkozom, hanem inkább azzal, hogy a mai viszonyok között mit lehet és mit kell tenná a gyermek fizikai megmentésére. Ezt kell tennem elsősorban két okból. Először azért, mert a háború következményei elsősorban a gyermek és ajz ifjú számára olyan fizikai leromlást és olyan alig legyőzhető testi ártalmakat jelentenek, hogy ilyen körülmények között alig lehet eredményes nevelést produkálni még jóval nagyobb költségvetési tételek mellett is. A második ok, amiért nem foglalkozom a tárca eszmei és szellemi tartalmával az, hogy ma igen nehéz azzal az elfogultsággal vitába szállna, amely elsősorban az előadó úr beszédéből sugárzott ki, azzal az elfogultsággal, amely gyermek és gyermek között osztály és felekezet szerint különbséget tesz. T. Képviselőház! Ezzel a két megkülönböztetéssel foglalkozni kell. Az első az osztály szerint való megkülönböztetés a népiskolák költségvetési ellátásánál. Abban nincs vita és valamennyiünknek meg kell egyeznünk, hogy a népiskola a közoktatás legfontosabb, alapvető jelentőségű szektora, a népiskola kérdése a r kulturális színvonal átlagának kérdése, a népiskola a széles^ néptömegek egyetlen iskolája, főleg és elsősorban azóta, amióta az utóbbi esztendőkben egy furcsa és különös iskolapolitika révén, a polgári iskolát szinte hozzáférhetetlenné tették a széles néptömegek számára, pedig annyit valóban nagyon jól kell tudni ok a közoktatás vezetőinek, — és ha nem tudnák, akkor az iparoktatás vezetőitől megtudhatnák — hogy a legtöbb iparágban megkövetelik a négy polgári végzettséget azoktól, akiket mint tanoncot felvesznek. Maga a kiszorítás, a polgári iskolának a széles néptömegek elől való elzárása csak úgy érthető, ha összefüggéshe hozzuk azzal az iparellenes, az ipar korlátozását tervbevevő új szellemiséggel, amelynek nincs is szüksége szakképzett ipari munkásokra. Ezzel szemben az utóbbi időben egyre inkább lanszírozzák az úgynevezett »kiválók iskoláját«. A kiválogatás körüli bajokkal, a kiválogatás nehézségével, majdnem lehetetlenségével itt már régebben foglalkoztam, de a kiválók iskolájából kikerültek társadalmi állására vonatkozólag idéznem kell egy újságcikket, még pedig egy szélsőjobboldali újságcikket, amelyben — tehát a magyar közvélemény egy részének helyeslése mellett — megjelent egy rendkívül keserű vádirat azoknak a sorsáról, akik kiváló tehetséggel ki tudnak emelkedni

1 a maguk osztályából, ki tudtak emelkedni abból a sorsból, amely máskülönben, anyagi és gazdasági helyzetük folytán, oszál y részükké vált volna. Ez a keserű vádirat azt állítja és azt állapítja meg, amit mi már régebben állítottunk és megállapítottunk, hogy azok, akik ezekből a »kiválók iskolái«-ból kikerülnek, az ország vezető szellemi helyeire kerülnek, ezeken a helyeken örökké idegenek maradnak, ezeket társadalmilag be nem fogad-, jak, ezek osztályszármazásuk bélyegét végesvégig, egész életükben viselni kénytelenek és az osztályszármazásnak ezt a bélyegét semmiféle tehetség sem tudja róluk lemosni. 9