Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

Áz országgyűlés képviselőházának 2ÊÀ. pot fenntartását kívánta és amelynek megváltoztatására soha sem terv, sem kívánság tudtommal fel nem merült, továbbá abban a kérdésben, hogy az autonómia saját maga kezelhesse 'birtokát — a kormány a képviselő úrral tökéletesen egyetért. Úgy gondolom az a rendelkezés is, amelyet ebben a tárgyban kiadtunk, rögtön a bevezető részében tartalmazza annak az óhajtásnak kifejezését, hogy minél előbb teremtessék meg az az állapot, hogy az autonómia ebben a kérdésben sajátmaga intézkedhessek. Tildy Zoltán, Malasits Géza, Ronkay Ferenc t. képviselőtársaim közellátási kérdésekről beszéltek és túlnyomórészt ezekről beszélt Esterházy Móric gróf t. képviselő úr is. Az ő felszólalásaikra a közellátási miniszter úr fog érdemi választ adni. Én most csak egy kérdésre szeretnék válaszolni, a kormányhoz inter zett arra a felszólításra, hogy a volt árkormánybiztos ügyében mielőbb nyilatkozzék a kormány. (Halljuk! Halljuk! half elől.) Az iparügyi miniszter úr felhatalmazása alapján közölhetem, hogy Ő keresni fogja az alkalmat arra, hogy a legrövidebb időn belül részletes» beszámolót adhasson e tekintetben a képviselőháznak. (Helyeslés.) Vissza kell még térnem -a cenzúrára, — amint most a jegyzeteimet nézem - - mégpedig Malasits Géza képviselő úr felszólalása miatt, aki olyasmit mondott, hogy a cenzúra a munkaadót a munkás szociális követelésével szemben támogatja vagy legalább is a munkaadók a cenzúrát a cenzúra jóhiszeműsége mellett ilyen célra felhasználják. Ez a vád olyan, hogy ezt kénytelen vagyok visszautasítani. Azt hiszem. nem is kell túlságosan indokolnom, hogy miért teszem ezt és hogy miért téves a képviselő úrnak ez a véleménye, különösen, amikor azt hangsúlyozta, hogy ezen a téren a kormánysajtó jár elől jó példával. A képviselő úr után felszólalt Ronkay Ferenc t. képviselőtársam meg is adta a választ a képviselő úrnak, de nem volna helyes, ha a kormány részéről is a leghatározottabban vissza nem utasítanék minden ilyen állítást. Oláh György t. képviselőtársam megemlékezett a magyar szórványkérdésről és ezzel egy olyan kérdést pendített meg a képviselőház előtt, amely a kormány állandó gondoskodásának tárgya. Sem helyes, sem lehető nem volna, hogy egy sematikus rendszerrel iparkodjunk a szórvány-magyarok helyzetét megjavítani. Itt különféle rendszerek összeműködése szükséges ahhoz, hogy ezt a rendszerint egyéni elbírálást megkívánó problémát megnyugtató módon megoldhassuk. Ebben a tekintetben a kormány minden lehetőt elkövet és azt hiszem, hogy iparkodásának következményei rövidesen mutatkozni is fognak. A képviselő úi; szóvá/tette a szórvány^magyarság egészségügyi gondozásának kérdését is. Arra a konkrét esetre, amelyet említeni méltóztatott, a nagybányaira, természetesen választ adni nem tudok; mégígérem azonban, hogy még a mai nap folyamán a belügyés az iparügyi miniszter urak figyelmét erre a kérdésre és ennek sürgős megvizsgálására fel fogom hívni. Annyit azonban mondhatok, és azt hiszem, ez a t. képviselő urak előtt közismert is, hogy a belügyi kormányzat az erdélyi közegészségügyi állapotok javítására mindjárt az erdélyrészi és keletmagyarországi területek visszacsatolása után "az azóta elmúlt egy esztendő alatt nagy gondot fordított. Köztudomású az is, hogy közegészségügyi téren is KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. 194-1 november 25-én, keddert, Í59Í milyen állapotok uralkodtak a visszatért Erdélyben. Az a munka tehát, amelyet ott el kell végezni, nem lekicsinylendő. A kiépített közegészségügyi apparátus — ezt jó lélekkel el lehet mondani — kifogástalan. A járási tisztiorvosok is megvannak, körorvosok azonban még nincsenek, miután megfelelő számú körorvos nem áll rendelkezésre. Ezen a hiányon a belügyi kormányzat úgy iparkodik segíteni, hogy a fiatal orvosokat honvédelmi munkaszolgálatra hív be s ezekkel kívánja ellátatni a legsürgősebb közegészségügyi teendőket. Tökéletesen egyetértek a t. képviselő úrral abban, hogy a szórvány-magyarságnak, általában a ^nemzetiségi területek közvetlen közelében élő. magyarságnak gazdasági és szellemi Jelemelese a legjobb propaganda az elnemzetlemtő törekvésekkel szemben. Itt sem szabad azonban általánosítani. Azt hiszem, nem jutnánk helyes eredményre, ha például a képviselő úr által említett és önkényesen kiragadott kassai esetből általános következtetéseket akarnánk levonni, mondván, hogy Kassán a németség- 1848-ban a magyarság mellé állott, (Oláh György: A Bach-korszakban is!) mert mint a képviselő úr momdotta, akkor a magyarságnak nagy kohéziós ereje volt. De ennek a nagy kohéziós erőnek ellenére is, amelyet t. képviselő úr ilyen elsőrendű fontosságúnak tart, az összes többi nemzetiségek Erdélyben, kohéziós erő ide, kohéziós erő oda, végig nagy magyargyilkolásokat végeztek. (Zaj a szélsőoaloldalon.) Árvay Árpád képviselőtársam arról beszelt, ami szintén gyakran megismétlődő óhaj, hogy a rádió, a film, a színház és a sajtó öszszefogásával valamiféle módon egységes propagandaszerv létesüljön. Ez nem olyan könnyű, nem olyan egyszerű és főképpen nem olyan olcsó kérdés, hogy könnyen elintézhetnénk. A kormányt mindenesetre foglalkoztatja nem ez a terv, hanem azoknak a teendőknek az összessége, amelyeket a képviselő úr e terv alapjáu óhajtana megvalósítani. Amit lehet, ilyen irányban meg is tesz. Abban a tekintetben azonban, nem érthetek teljesen egyet a képviselő úrral, hogy a rádión és a filmen kívül színház sem volna olyan Magyarországon, amely a nemzeti szempontokat szem előtt tartaná. Ez túlságosan szigorú kritikája ezeknek a kultúrintézményeknek. S ha van is, mint ahogy van, sok javítani való egyik-másiknak a működésében, azt hiszem, nem volna helyes, ha ezeknek a szórványos hibáknak eredményeképpen egyöntetűen ítélnők el az összes, erre a lesújtó kritikára okot nem adó kultúrintézményeket. Serényi Miklós gróf képviselő úr beszélt a zsidókérdésről, amelynek haladéktalan megoldását sürgette. Ennek a sürgetése könnyű. Én a zsidókérdés rendelését olyan időben sürgettem, amikor ennek a megoldásában a képviselő úr, felszólalásai révén legalább, nem jött a segítségemre. (Maróthy Károly: Nem volt képiviselő!) En nem mondottam, hogy miért?

1 (Maróthy Károly: Na, de bocsánatot kérek!) A képviselő úr sem jött segítségemre akkor, amikor képviselő volt, de erről nem akartam beszélni. (Maróthy Károly! A zsidókérdésben?) Amikor a képviselő úr ide bejött képviselőnek, hiszen a naplók rendelkezésre állnak... (Maróthy Károly: Bocsánatot kérek, nézze meg az államtitkár úr, sorozatosan interpelláltam. Ezt csak nem lehet állítani!) Elnök Csendet kérek! Zsindely Ferenc államtitkár: Vannak 83