Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

592 Az országgyűlés képviselőházának 224. illése 1941 november 25-én, kedden. sokan olyan képviselők, akik ezen a téren azokat a változásokat óhajtották, amelyek lassan megvalósultak. (Maróthy Károly: Harmincszor interpelláltam ebben a kérdésben.) A képviselő úv szerepével nem akartam foglalkozni, csak Serényi képviselő úrra akartam mondani azt, hogy nagyon örvendek, hogy ő most ezen a fronton támogat. (Baky László: Régóta csinálja!) Lehet, hogy régóta csinálja, de senki sem tudott róla.. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogynem! Furcsa szemrehányás! — Elnök csenget. — Zaj.) Nem szemrehányásként akartam mondani. (Maróthy Károly: Nincs szerencséje ezzel az államtitkár úrnak!) Én csak örvendek, hogy megjelent ezen a frontom szövetséges küzdőtársnak s ennek a szövetséges küzdőtársnak akarom megmondani azt, (Maróthy Károly: Talán védte a zsidókat?) hogy a zsidókérdés megoldása nem tisztán politikai elhatározás kérdése, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) különösen nem az ma, amikor a gazdasági szempontokat nemcsak a magyar állam gazdasági rendje érdekében, hanem a velünk szövetséges államok háborús kereskedelme érdekében sem szabad megbontanunk. Fékeznie kell tehát mindenkinek az óhajtását, azzal a lehetőséggel, ami megvalósítható. (Maróthy Károly: Szlovákia és Horvátország is megoldotta!) Azt meg lehet csinálni, amit a képviselő úr mondott, hogy az Összes igazgatókat és az összes nagykereskedőket — onnan jutott az eszemlbe — sürgősen keresztényekkel kell leváltani, de azt hiszem, a képviselő úr sincs meggyőződve arról, hogy a kereskedelem ne szenvedné meg. Annyira nem lehet lebecsülni a kereskedelem jelentőségét, hogy minden hozzáértés nélkül, egyszerű névcserével lehetne az átállítást megoldani. (Kunder Antal közbeszól.) Kunder képviselőtársam ne tévesztéssé meg magát attól az egy példától, ami az ő személyével a kereskedelmi élet terén történt. (Derültség a jobboldalon.) Ezek kivételes esetek, amikor valakinek a kivételes tehetsége lehetővé teszi ezt az átállást, ez azonban nem olyan gyakori. (Maróthy Károly: Kár azon'ban ilyeneket mondani! Ezek személyi válaszok, nem tárgyi válaszok!) Személyi közbeszólásra csak személyi választ adhatok. (Maróthy Károly: Mi nem személyeskedünk t. államtitkár úr, de ön állandóan személyeskedik!) Elnök: Kérnem kell minden oldalon a képviselő urakat, hogy méltóztassanak a személyeskedést abbahagyni. De kérem elsősorban a baloldalon ülő képviselő urakat, hogy ne méltóztassanak olyan közibeszólásókat tenni, amelyek maguk után vonják, hogy a vita átmenjen a személyeskedés terére. (Baky László: Azért a zsidókat tudjuk nélkülözni.) Zsindely Ferenc államtitkár: Ami Lőwinger yáci uzsorás esetét illeti, azt a kérdést, hogy ügye miért nincs még táblai tárgyalásra kitűzve, a miniszterelnök úr nevében csak olyan értelemben vehetem át, hogy továbbítani fogom az igazságügyminiszter úrhoz, mert hiszen a miniszterelnök úrnak erre semmi közvetlen befolyása nincs. (Ügy van! a jobboldalon.) r Reibe! Mihály t. képviselőtársam heszéde túlnyomó részében a kisebbségi kérdéssel foglalkozott. Beszéde többi részére vonatkozólag a választ már más képviselő úrnak adott válaszomban megadtam. A képviselő úr a kisebbségi politikának különösen a hazai németségre vonatkozó részével foglalkozott és azzal a helyzettel, amely a bécsi kisebbségi egyezmény megkötése folytán keletkezett. A bécsi kisebbségi egyezményt Magyarország megkötötte és mint minden egyezményt, azzal a becsülettel és kzzal a tisztességgel fogja végrehajtani, amit a magyarságtól el is lehet várni és mint ahogy a múltban a kisebbségek kérdésében, mindén egyezmény megkötése nélkül is, — ezt is éppen a képviselő úr fejtette ki részletesen — iparkodott konciliánsan eljárni. Azt a körülményt, hogy a hazai németség körében egyesek ennek a kisebbségi egyezménynek megkötése által esetleg túlzásokra ragadtatják magukat, a kormány aggodalommal látja, de nem nézi tragikus szemmel. A t. Ház minden tagja is akkor jár él helyesen, ha szintén nem izgalommal és nem tragikusan fogja fel ezeket a csak «sporadikusnak, (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Annál már több! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Valamivel több!) tekinthető túlzásokat, hanem azzal a nyugalommal, hogy ezek az adott mostani háborús helyzetben érthetőek. Ma, amikor a nagy német nemzet, amelynek a hazai német kisebbség leszakadt része, diadalmas harcokat vív világszerte s egészen példátlan győzelmeket arat, egészen páratlan fellendülésről ad tanúbizonyságot, az általa kivívott eredmények egy kissé talán a kelleténél jobban megouzzasztják egyes magyarországi nemeteknek önérzetét, akik ugyan nem vesznek közvetlenül részt ebben a gigantikus küzdelemben, (Egy hang a középen: Sehogy sem vesznek részt!) önérzetüket azonban mégis felduzzasztja az a tudat, hogy rokonai ilyenre képesek. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Azt gondolom azonban, hogy ennek nem szabad nagyobb jelentőséget tulajdonítani. Átmeneti kellemetlenségek ezek. (Meskó Zoltán: Szói nélkül sem lehet hagyni!) Meg vagyok róla győződve, hogy visszajutnak a kellő mederbe és ahogy a kisebbségi egyezmény végrehajtásával kapcsolatban a mi részünkről nem lesz semmiféle kellemetlenség, úgy nem fog felmerülni a túlsó oldalon sem. Meskó Zoltán képviselőtársain végül azt állította, hogy a cenzúra egyes lapokkal szembeni nem egyformán jár el. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez igaz! — Elnök csenget. — Meskó Zoltán: Ez így van, kérem! Nincs, aki a. mi érdekünkben felszaladna!) Pro és kontra annyi i'iyen vádat kapunk. Az egyik lap a másikra, a másik az egyikre vonatkoztatva mondja, hogy kedvezményezett helyzetben van. Én azt hiszem, — bár e tekintetben nem tettem semmiféle statisztikai összehasonlítást — hogy ha ezeket a mennyiségeket összeadnám, uem nagy különbség adódnék. (Meskó Zoltán közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Meskó képviselő úr! Zsindely Ferenc államtitkár: A képviselő úr, — és ez az, amire főkép válaszolni szeretnék — arra vonatkozólag intézett kérdést a miniszterelnök úrhoz, hogy vájjon a külföldi magyarok hazatelepítése gondoskodásának tárgya-e, igen vagy nem. Általánosságban azt mondhatom, hogy gondoskodás tárgya. Tudományos és elméleti alapon adatgyűjtés folyik ebben a tekintetben. Gyakorlatilag azonban egy sor államból, Franciaországból, Belgiumból, Hollandiából tekintélyes számú magyar állampolgár hazatelepítése vált már lehetővé. (Meskó Zoltán: Hazaküldték szegényeket!) Ha a képviselő úr figyelemmel kísérné a nyugati munkapiac helyzetét, tisztában volna azzal, hogy onnét munkásokat nem küldenek haza. Most lehetővé vált hazatelepítésük és amenyityiben ennek az akciónak folytatása a jövő-