Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-224
S9Ö Az országgyűlés képviselőházának éi den oldalon. (Maróthy Károly: A miniszterelnökség rosszul van tájékoztatva!) Zsindely Ferenc államtitkár: Lehet, hogy én ebben tévedésben voltam és amennyiben tévedésben voltam, — nem tudom, hogy ezért bocsánatot kell-e kérni — (Elénk derültség a jobboldalon.) mindenesetre sajnálom, (Maróthy Károly: Nem, csak tévedett az államtitkár úr!) ablban azonban, ami lényeges, semmiesetre sem tévedtem. Oláh György igen t. képviselőtársam felszólalásában azt mondotta, hogy nem volna elég ennyi dotáció... (Oláh György: De nem ennek a rendszernek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Zsindely Ferenc államtitkár: Az természetes dolog, hogy a képviselő úr a saját rendszerének sokkal könnyebben és bőkezűbben adná meg ezeket a költségeket, mint mi adjuk sajátmagunknak. (Derültség és taps a jobboldalon.) Ebből azonban nem az következik, hogy a sajtóalap mostani dotációja nem volna alacsony, hiszen a képviselő úr a tízmilliót is keveselte rá. Méltóztassanak tehát az urak ezt egymás között valahogyan megoldani. (Élénk derültség a jobboldalon. — Maróthy Károly: Az ország dolga ez, államtitkár úr, nem a mi dolgunk! Ugyan kérem, ez nem válasz! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Maróthy képviselő urat másodszor kérem, hogy szíveskedjék csendben maradni. Zsindely Ferenc államtitkár: Én rendkívül nagyrabecsülön Maróthy, képviselő urat, de no méltóztassék azt várni tőlem, hogy a véleményét a sajátmagaménál előbbre helyezzem. Én sem kívánom az ellenkezőjét. Én nem csapkodtam és nem gesztikuláltam, amikor a képviselő úr beszélt, szép nyugodtan meghallgattam (Maróthy Károly: Én tárgyilagos voltam!) én azt gondolom, ugyanezt elvárhatnám a képviselő úrtól is, (Úgy v a n! Úgy van! a jobboldalon.) de ha tévednék ebben a várakozásomban, szintén nem lennék nagyon elszomorodva. (Élénk derültség a jobboldalon és a középen. — Maróthy Károly: Szellemes! Nem tárgyilagos!) Szeder János képviselőtársam említette a kötelező cenzúra után á sajtókamara eddigi rendeleti szervezete helyett olyan megalapozottság biztosítását, amely, törvényen nyugszik. Tudomásom szerint az igazságügy minisztériumban az errevonatkozó munkálatok igen előrehaladott stádiumban vannak, ha el nem készültek már és csak a törvényhozás munkarendjétől függ, hogy megoldást nyerjen ez a Ugyancsak ő foglalkozott — emlékezetem szerint először — Kulcsár kormánybiztos úr vezetése alatt álló önállósítási alappal és a kormánybiztossággal általában. Igaz az, hogy a kormánybiztosság nagy munkát végez es örömmel állapítottam meg a felszólalásokból, hogy ezt a munkáját a Ház túlnyomó többsége honorálja is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A költségvetési fedezet tekintetében a pénzügyminiszter úr belátó támogatásával iparkodott a kormány mindazt biztosítani a számára, ami munkájának zavartalan ellátását lehetővé teszi. , ^ Ami a kihelyezendő kölcsönök kérdését, az önállósítás gyakorlati megvalósítását illeti, erre nem a költségvetésben biztosított fedezet szolgál alapul, hanem bankkölcsön, r amely ugyan ötmilliós keretben van megállapítva, — amint ezt valamelyik képviselőtársam szíves is volt megjegyezni — de lehetőség van rá, — amint a pénzügyminiszter úr biztató kijelen%. ülése 194i november 25-én, hedâeti. téséből tudom, — hogy ez az Ötmilliós keret a szükséghez képest felemeltessék. Ezen a téren, azt hiszem, előreláthatólag nem lesz megakadás. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ugy van!) A Statisztikai Hivatal működését is természetszerűen sok képviselőtársam tette felszólalásának tárgyává. Az, hogy a Statisztikai Hivatal valamennyi ezidőszerinti munkatársából a bürokratikus gépezetbe beépített tisztviselőt csináljon a kormány, azt hiszem, nem volna sem az ország pénzügyi érdekeinek, sem a Statisztikai Hivatal működésének megfelelő eljárás. Az adatgyűjtésekre vonatkozóan csakugyan fennáll az a helyzet, hogy az adatgyűjtési kérdezősködés, ha szabad magamat így kifejeznem, rendkívül elburjánzott. A legtöbb esetben persze a mai idők különféle problémáinak megoldásából folyik ez a túlzott kérdezősködés, kétségtelen azonban, hogy a publikumot nagyon sok irányban és nagyon sokszor zaklatják. A Statisztikai Hivatal, amely különféle okok miatt, amelyeknek részletezésével nem akarom most igénybe venni a Ház figyelmét, ezeket az adatgyűjtéseket teljes egészükben, maga nem végezheti el, de arra mindenesetre gondot fog fordítani, hogy legalább ellenőrizze és egységesítse ezeket a különféle, hivatalos és félhivatalos, érdekeltségi és egyéb részről történő adatgyűjtéseket és így csökkentse a publikumnak ezek útján való zaklatását. A kormány, mint ahogyan egyik igen t. képviselő úr számon is kérte tőle, figyelemmel kíséri az ország társadalmának minden mozgalmát, így az értelmiségi réteg alakulásának folyamatát is. A miniszterelnök utasítására a Statisztikai Hivatal az értélmiségi lakosság népszámlálási lapjait kimásolta és ezekből sürgősen részletes feldolgozást készít. Magát az átalakulást, amelyről itt azt hiszem Szeder János igen t. barátom beszélt, a magam részéről nem tartom kedvezőtlen jelenségnek, mert a különféle társadalmi osztályoknak az a vegyülése, amely a középosztály és a feltörekvő más osztályok fiai között történik, csak hasznára lehet a középosztálynak és a magyar társadalom struktúrájának is. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől. Azt is szóvátette valamelyik képviselő úr, hogy helyes volna, ha a Statisztikai Hivatal személyzete nagyobb mértékben tudna a helyszínre kiszállni, mint ahogyan most tud és keveselte a költségvetésnek erre felvett összegeit. Ezek az összegek nem nagyok, a mai háborús helyzet miatt azonban úgy sem igen lehet szó arról, hogy a Központi Statisztikai Hivatal tisztviselői külföldre menjenek tanulmányutakra, mert erre egyáltalában nincs lehetőség. Belföldi utazásokra vdig ez az előirányzat elegendőnek látszik. Balogh Artúr igen t. képviselőtársam, aki a népszövetségben igen értékes szolgálatot végzett a magyarságnak és aki igazán lelkes és önfeláldozó módon számos külföldi utazás során és olyan művek megírásával, amelyek több idegen nyelven is megjelentek, foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, felvetette más kérdések után — amelyekre részben már válaszoltam és amelyeket megismételni nem akarok — a csíki székely magánjavak dolgát. Erre vonatkozóan a képviselő úrnak válaszul csak azt mondhatom, hogy mindkét kérdésben, amelyet ő felvetett, — tudnillik a tulajdonjog kérdésében, amelynek tekintetében a régebbi álla :
