Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-224
570 Az országgyűlés képviselőházának 22h- ülése 19 hl november 25-én, kedden. pedig három és fél mázsába kerül, tehát az ő egészséges ösztöne önkénytelenül azt a logikus következtetést vezeti le, hogy a mostani mezőgazdasági árakat kellene olyan magasra emelni, hogy a csizmavalutával egyensúlyba kerüljön. Ez természetesen lehetetlenség. Le kell szállítani az iparcikkeknek az árát és világos, hogy a kereskedelmi árakon kell változtatni. Ugyanekkor a kereskedelem létszámára vonatkozólag van szerencsém még- a követke zőkre felhívni a mélyen 1 Ház figyelmét: 1910-ben, Nagy-Magyarország ideién Hor T 'útSzlavonország nélkül, 18 millió lakos mellett a kereskedők létszáma 81.167 volt, egy kereskedő tehát 208 lakosra esett, 1930-ban 8 és félmillió lakos mellett 56.870 kereskedőnk volt. tehát már csak 149 lakosra esett egy kereskedő. A statisztikai hivataltól niée nem tudtam préri zen megkapni az 1941-re vonatkozó pontos adatokat, de azért kaptam esry beeslésszerű adatot, amely szerint most az újonnan megnagyobbodott országúinkban 120.000 önálló kereskedő van. tehát mintegy 120 lakosra esik egy kereskedő. Vagyis a helyzet az, hogy amíg 1910-ben 208 embernek kellett eltartania egy kereskedőt, ma ez a teher 120 embernek vállaira esik. Itt kell a kibontakozás útjait keresni. (Gr. Festetics Domonkos: Az Aladárokat kell leépíteni és a zsidókat! Akkor mindjárt rendben lesz.) Ez a kérdés nagyon egyszerű vojna,ha egy : szerűen számszerű feladatnak állítanám be itt, a Ház előtt, azonban számolnunk kell bizonyos lelki adottságokkal is. azzal, hogy ez a sokezer liberális tömeg:, amellyel mi szembenállunk, a mai viszonyok között 'besszre spekulál és az angolszáz hatalmak győzelmével kalkulál. Ennek következménye természetesen az áruelrejtés és suttogó propaganda, amely ma elárasztotta az országot. (Bodor Márton: El kell némítani!) Ennek a suttogó propagandának egy e érés zen ártatlannak látszó megnyilatkozása például, hogy a kereskedő, amikor, jelentkezik nála a vevő, nagy tisztelettel előadja neki, hogy ebből nedig gyorsan vásároljon, mert nem lesz több, nem tudják beszerezni, mert »mindezeket az árukat át kell adnunk szövetségeseinknek«. Ennek [ következménye természetesen az, hogy az ilyesminek híre téried, egy bizonyos depresszió is áll élő a hangulatban, amely nem kívánatos, amely naeryon súlyos és ilv súlyos helyzettel szemben a lefkeménvebh állásfoglalásra vau szüksé^'. A közellátási miniszter úr két ism°rt b*>szédéhen már leszögezte azt. hogy a közönség récééről több fegvelmet követel. Ezt téliesen aláírjuk mindnyájan, egy véleményen vagyunk: mint aboo-van fegyelmezetten kezeli ezt a kérdést a Háznak minden osrves tfl«f|a. éppen ú^v megköveteljük ezt a közönségtől ; s. Az árusítási oldalon azonban, az árureitegetők és árdrágítók oldalán ezt a fegyelmezettséget hiába váriuk. ennek pontosan az ellenkezőiét Pocink találni. Itt csak ecv dolog használj a ]p<vVprrii?nyebb megrendszabályozás és ha a közellátási miniszter úr azt fogja l^ni. hogy minden ióindnlata dacára nem tnlálkoz'k me&értéc^el. akkor méltóztassék a kereskedelmi árHráerítás és áruelrejtés vonalán statáriumot köve+p.lui. (Wet^eslés és taps a jobboldalon fa a szélsőbaloldalon.) Nagyon rövid néhány r»erc áll már csak rendelkezésemre, igen t. Ház. s kénytelen vagyok befejezni beszédemet. Befejezem azz-^l, hogy ez az árpolitika tulajdonképpen az alfái a és a/z ómegája ma a helső front nyugalmának. Ha a közellátási miniszter úr ezt a kérdést az _ árkormánybiztos úrral egyetértve jól megfogja és ismerve az ő katonás egyéniségét, ismerve munkáját a hadsereg ellátása és élelmezése terén és ismerve ezt a két hónapos munkát, t amelyet figyelt mímel kísérhettünk, amióta átvette hivatalát, meg vagyok győződve arról, hogy meg fogja találni a módját annak, hogy itt teljes rendet és nyugalmat teremtsen. Az ország egész lakossága belátja azt, hogy ennek a háborúnak, vérzivatarában, a háborús gondok és a súlyos viszonyok között és veszélyes helyzetben ennek a háborúnak győzelmes befejezéséig idebent egy szükséges: ennek a belső kialakuló frontnak nyugalma, szilárdsága és biztonságos hite à végső győzelemben, akkor meg vagyok győződve arról, hogy a közellátási miniszter úrnak nehéz feladata és törekvése sikerrel is fog járni. Áthatva azzal a bizalommal, amelyet úgy_ a miniszterelnök úr mint a közellátási miniszter úr iránt érzek, pártom nevében a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps jobb felől. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik*? Zeöld Imre Péter jegyző: Czermann Antal! "Elnök: Czermann Antal képviselő urat illeti a szó. Czermann Antal: T. Ház! A miniszterelnökségi tárca tárgyalásánál, a nemzetiségi kérdésről is kell szólanom, miután ez a tárca ügykörébe tartozik. Ennek a kérdésnek aktualitást ad az a körülmény, hogy a sorozatos területi visszacsatolások folytán az ország térképe nemcsak megnagyobbodott, hanem nemzetiségileg meg is színesedett. A. kérdésről parciálisan egy-egy felszólaló már megemlékezett. Méltóztassék megengedni, hogy én erről a kérdésről egy átfogó bírálatot adjak. A nemzetiségi gondolatot báró Eötvös József a^ XIX. század uralkodó esziméi közé sorozta, és ennek ellenére ezzel ma is foglalkoznunk kell, a XX. században, miután saját százada azt megoldani nem tudta. A megoldásra^ irányuló törekvéseket az 1868:XLIV. te. jelképezi, amely a nyelvi és kulturális szabadság és a teljes jogegyenlőség álláspontjára helyezkedett és mindennek dacára sikertelen kísérletnek bizonyult. így tehát, egy évszázad viharos vajúdása után, a nemzet megint ott áll, hogy ezt a kérdést valamiképpen meg kell oldania. Amikor a kérdéssel foglalkozom, annak nemzetközi vonatkozásait természetszerűleg teljesen kikapcsolom, csak hazai viszonylatban taglalom azt, nézem annak politikai, gazdasági, kulturális ós szociális jelentőségét, koresem a nehézségeket és vizsgálom azt, vájjon a kormány politikája mennyiben szolgálja az ország érdekét ezen a téren. T. Ház! Amikor a nemzetiségi kérdésről beszélünk, akkor illik Széchenyiről emlékezni. Széchenyiről nemcsak ászért, mert ezt az évet a nemzet az Ő tiszteletének szentelte, hanem azért is, mert száz évvel ezelőtt elhangzott tanításai ma is aktuálisak, ma is megfelelnek a helyzetnek. A nemzetiségi eszme a francia forradalom szabadság-gondolatainak hatása alatt keletkezett. Az elnyomatásban élő jobbágyság alacsony sorsában reagált ezekre a szabadságeszmékre, hiszen sorsának javulását várta tőlük. Már régebben is ez a szociális alkatelem az. ami jellemzi a nemzetiségi kérdést és az nagyon sokszor nem volt más, mint a jobbágysasr harca a földesúr ellen. így utalok a Horia-lázadásra is, amely a románság szemében, mint
