Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

Az országgyűlés képviselőházának 224. zunk el. Nézetem szerint minden lehetőt el kell követni a budapesti tranzitóforgalomnak legalábbis kis részben való eltérítésére. Nem az elméleti optimumot gondolom elérni, vagy elérhetni, de legalább is gondolom azt elérni, amit elég gyorsan és kevesebb költséggel meglehetne valósítani. Felemlítem itt például a Sió-csatornát, amelynek a jelentősége most a Délvidék hozzánkkapcsolása következtében természetesen még nagyobb, mint eddig veit. Viszont a volt Déli vasút, a győri és komáromi relációkon keresztül akár a Dunántúlra, akár a Felvidékre le tudná bonyolítani a forgalmat. De ha már szállítóeszközökről van szó, akkor nagyon is figyelmébe ajánlom a kormánynak és az igen t. miniszter úrnak a gabonafélék és a liszt tárolását, illetőleg ezeknek szállítását, mert ezek az anyagok, mondhatom, a múltban rengeteget utaztak Magyarországon és igazán ideje volna, hogy megfelelő rayonírozás révén ez a jövőben lehetőleg kikerültessék. Örömmel halottam a bizottságban a miniszter úrtól, hogy a liszt kérdésében is azon a nézeten van,, hogy a kiőrlési százaléknak kérdését újból rendezni kell. Ezt nagy örömmel és megnyugvással vettem elősorban a tejtermelés szempontjából. De nem elég tejet termelni és annak megfelelő árat biztosítani, hanem a tejet szállítani is kell a városokba és egyéb helyekre. Bármilyen lappáliának is látszik, bátor vagyok utalni arra, hogy a tejeskannák egyre rosszabb állapotba kerülve, javításuk egyre nehezebb és drágább lesz. Nagyon kérem tehát a kormányt, méltóztassék ezzel a kérdéssel is foglalkozni, mert ha majd nyáron egyszerre 10—20.000 kanna lyukas lesz, akkor majd semmiféle tejet nem lehet szállítani. Ha esetleg drágább anyásból kell a kannákat készíteni, például alumíniumból vagy másféle anyagból, mert az olcsóbbak elfogytak, akkor ezt bizonyos hitelakció segítségével elő lehetne mozdítani, mert nem hiszem, hosry a vállalatok a niai margeban nag-yobb^ megterhelést elbírnának, aminek következménye csak az lenne, hogy a szállítás késnék, illetőleg elmaradna. Nézetem szerint az egész közellátásnak az alapja a helyes nyilvántartás, mert csakis ennek alapján diszponálhat helyesen a miniszter úr. Hiába van a legzseniálisabb hadvezér i$. ha egyszer arra ébred, — hogy egy egészen szélsőséges példával éljek — hogy gyalogsági töltényt vittek az ágyúhoz

% mert téves volt a nyilvántartás. Helyes nyilvántartást azonban szervezett közegek nélkül el sem tudok képzelni, ezt össze sem lehet állítani, nem lehet ellenőrizni és még kevésbbé lehet azsurban tartani. De helyes nyilvántartás esetében is csak úgy lehet helyesen rendelkezni, ha megvan az erre való helyes szerv, végig az utolsó kézig, az utolsó emberig. Csakis ezeken a szerveken keresztül lehetséges a helyesen nyilvántartott termelésnek a feleslegét, illetőleg a továbbtermeléshez szükséges anyagokat helyes rendelkezés mellett és annak révén lehetőleg gyorsan, simán és késedelem nélkül rendeltetési helyére juttatni. Mezőgazdasági vonalon azt hiszem, hogy talán a gazdaközönséget az érdekképviseletek útján jobban és hathatósabban lehet bekapcsolni, mint eddig. Àz 1914—18. évi világháborús gazdálkodás, az akkori rendeletek, helyesebben mondva, az akkori rendelkezések fejlődési folyamata ebben a tekintetben igen tanulságos. À háló szemeit — hogy így fejezzem ki inagap

ia

t — évről-évre kisebbre kötni, másrészt a ülése 19Ul november 25-én, kedden. 56?> hálót egyre mélyebb és szélesebb vizekre kellett lebocsátani, egyszerűen azért, mert a legkisebb ellenállás törvényénél fogva a legnagyobb nyomás mindig a leggyengébb pontján jelentkezik az egtész szervezetnek és minthogy minden háló csak olyan erős, mint amilyen erős a leggyengébb szem, ennek következtében azt hiszem, igen tanulságos következtetéseket vonhatunk le az 1914—18. évi rendeletek fejlődési vonalából. De tanulságos az is, ha összehasonlítjuk az akkori termelést, az akkori szükségleteket és fogyasztást, az akkori importot a mai helyzettel és egybevetjük az akkori közlekedési eszközeinek számát, természetét, igénybevételét, a frontnak akkori távolságát és mindezeknek a tényezőknek mai helyzetét. Igazán nem azért hívom fel az igen t. kormány figyelmét erre az összehasonlításra, mert egypár Kérdést annakidején különösen báró Kürthyvel és utódaival magam is végigrágtam, hanem főleg azért, mert nem látom be, hogy miért kövessük el ugyan azokat, vagy a hasonló botlásokat és hibákat, amelyeket a világháború alatt elkövettünk, de világháborús tapasztalatok híján, mert hiszen a boszniai okkupáció volt az utolsó katonai művelet, amely azonban ebben a tekintetben a mai háborúkkal össze sem hasonlítható. Nem tudom tehát belátni, hogy miért ne vegyük igénybe azokat a szervezeteket és rendelkezéseket, amelyek 1914—18-ban beváltak és hozzájárultak ahhoz, hogy az elkerülhetetlen zökke

: nések erejét bizonyos fokig mégis csak letompítsák. Természetes az ezekkel való összehasonlítás, mutatis mutandis, mert az akkori rendelkezések egyszerűen lemásolása a mai megváltozott termelési tényezők és a többiek mellett hamis képet és hamis eredményt idézne elő. De más tanulságok is vannak abból az időből, mint például az, hogy maximálás, rekvirálás nélkül nem sokat ér. Ilyen például az is, hogy meglegyen a lehetősége a pártatlan jogDrvoslatnak, mert ez pszichológiai szempontból rendkívül fontos, ugyanis igen sok bajnak, vajúdásnak és panamának elejét veszi. Nem tudom, hogy a fellebbezési fórumnak vagy fellebbezési lehetőségnek amelyet a 777.000-es rendelet 8. §-a megállapít gyakorlati hatása mi lesz, bevonják-e ide a gazdasági érdekképviseleteket, vagy legalábbis valami szakértőt a gazdák részéről, stb. Ezt nem tudom teljesen megérteni, s errevonatkozólag kérem az igen t. miniszter úr nyilatkozatát. Nézetem szerint azonban ha valóban megvan àz, hogy csak birtokon kívül van jogorvoslatnak helye, aminek szükségességét megengedem, nem ismerem, akkor nagyon kérném, hogy viszont az a közeg, téve a városi és falusi lakosok között, azonkíaki a gazdák tiltakozása ellenére többet vesz el jogtalanul, mint amennyit szabad lett {Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Anyagilag is!) Azt hiszem, ez nagy megnyugtatásul szolgálna. Letelvén a beszédidőm, felszólalásomat befejezem. Még csak a halászat, a, csillagfürt kérdését, valamint a szalámigyártás megszorítását ajánlom az igen t. miniszter úr figyelmébe. A fejkvótánál talán a sokgyermekes családokat némi előnyben is részesíteném, különbséget volna, azután felelősségre vonható is legyen, vül a munkaerő csorbítatlan fenntartásának szem előtt tartását kérem. Egyébre nem telvén időm, a költségvetést elfogadom, abban a reményben, hogy az^ igen t. miniszter úr polgári vonalon is oly szép sikerekre fog visszatekinthetni, mint amilye-