Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-224
560 Az országgyűlés képviselőházának 22 is lehetetlenség és képtelenség. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Rassay Károly: 35 pengős áron!) T. Ház! Rátérek arra, amit a közeilátási politika irányítástában a leginkább kifogásolok, ez pedig az árpolitika. A földmívelésügyi tárca költségvetésének tárgyalása során minden oldalról — talán egy kivétellel — mindenki súlyosan kifogásolta azt az árpolitikát, amely ma mezőgazdasági viszonylatban Magyarországon uralkodik. Egyetlen felszólaló képviselőtársam volt, aki ezzel félig-meddig ellenkezőt állított, Piukovieh József, aki azt mondotta, hogy »nekünk nem az értékesítés szempontjaira, hanem a magyar mezőgazdaság áldozatosságára kellett volna felépítenünk a költségvetést«. Országos nagy érdek az, t. Képviselőház, hogy a mezőgazdasági termelést ne tegyük lehetetlenné sok viszonylatban az árpolitikával. A mezőgazdaság áldozott az elmúlt két évtizedben eleget. Méltóztassék visszaemlékezni azokra az időkre, amikor itt a Háziban agrárius részről súlyosan kifogásolták elsősorban azt az adópolitikát, amelyet a Bethlen-kormányzat 1922-ben vezetett be, azután azt a vámpolitikát, amelyet 1924-ben hozott be. Ennek a vámpolitikái törvénynek tárgyalása során ipari ankéteken nyilt felszólalások hangzottak ol abban a tekintetben, hogy igenis, a mezőgazdaságnak meg kell hoznia az áldozatot — ahogyan ők mondották — az ország pallérozódása érdekében, vagyis az ipari termelés érdekében. Én nem vagyok iparellenes, nagyon jól tudom azt, hogy az országnak a ma meglévő iparunk milyen mérhetetlen szolgálatot tesz, de nem lehet az egyik termelési ágat a másik termelési ág áldozatából felépíteni. (Úgy van! Ügy van!) Ha áldozat kell valamelyik termelési ág érdekében, áldozzon az egész ország, de ne a másik termelési ág. (ügy van! "Ügy van! a baloldalon.) Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a világháború utáni egészen rövid konjunktúra után a mezőgazdaság az összeomlás szélére került, eladósodott, tönkrement és ebből az állapotából még ma sem gyógyult ki egészen. Nincs áru a pesti piacon és akkor az intézkedés az, hogy leszállítom az árakat, hogy megbüntessem a spekulációt. (Zaj a bal és a szélsőbaloldalon.) Tisztán csak ezzel a metódussal elsősorban magát a termelőróteget büntetjük és tisztán csak ezzel a metódussal nem lehet egyebet elérni, mint azt, hogy az áru eltűnik és az intéző szervek kénytelenek az ultima ratiohoz fordulni. Csak eréllyel elő lehet venni a meglévő készleteket és szét lehet osztani (Igaz! Úgy van! jobbfelől. — Nagy Ferenc: De termelni nem!), de aki, nem ismeri ezeknek a problémáknak magával a termeléssel való szoros összefüggését, az nagyon súlyos károkat fog okozni. (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) Lehet, hogy elér eredményeket, pillanatnyilag (Br. Vay Miklós: Látszólag!) és látszólag, de ezek az eredmények nagyon sokba fognak még kerülni az országnak. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A magyar föld gazdája dolgozik. Ha a termelés valamelyik területén nem lehet szabotálni, akkor az a magyar föld. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztatnak emlékezni azokra az időkre, amikor a mezőgazdasági termelés kifejezetten veszélyes volt. (Csór Lajos: 6 pengős búza!) A magyar gazda akkor is szántott és vetett, amikor tudta azt, hogy még az adóját is csak &, ülése 19Uí november 25-én, kedde'ii. kölcsönből tudja megfizetni. (Egy hang jobbfclől: Invesztíciók!) Soha egy pillanatig nem hagyta oda a maga munkáját és még agitálni sem lehet ebben a tekintetben közöttük. A magyar gazda még súlyos és igazságtalan intézkedések után is dolgozni fog, de akkor nemcsak ő szenved, hanem az a termelés is szenvedni fog, amely ezt az országot van hivatva táplálni, (ügy van! a baloldalon.) Lehet az áldozatot megkívánni és lehet fokozna, de van egy vonal, amelyen túl az áldozat már nem mehet tovább, mert kai lenben a termelés fog kárt szenvedni. TV Képviselőház! Ügy látom, hogy az idő nagyon előrehaladt. Legyen szabad az árkérdésben felolvasnom a pénzügyminiszter úrnak, remélem, illetékes megnyilatkozását. A. pénzügyminiszter úr azt mondotta expozéja során, hogy (olvassa): »A háború kitörése idején — tehát 1939 augusztusában — a mezőgazdasági termelés — merem állítani — ráfizetéssel járt.« (Csoór Lajos: Azóta a helyzet csak romlott!) A miniszter úr tehát azt mondja, hogy 1939 augusztusában a mezőgazdasági termelés még mindig veszteséges volt. Ha pedig megnézem a gazdaságkutató intézet jelentését, abban a következőket látom (olvassa): »Az egész 1940/41. évben a mezőgazdaság pénzbevétele körülbelül akkora volt, mint az 1939/40. esztendőben, reál-vásárlóereje pedig körülbelül 19%kal csökkent.« Megnőttek a termelési költségek, megnőtt az iparcikkek ára, viszont még azoknak a cikkeknek is, amelyeket á mezőgazdaság ipari célokra ad el, egészen nevetségesen csekély az ára. Például azt írja nekem az egyik gazda, hogy eladott egy négy és fél kilogrammos sertésbőrt ós kapott érte pontosan 1 pengő 80 fillért. (Rassay Károly: Abból lesz a százhúszpengős csizma!) Azelőtt ebben a dologban az volt a helyzet, hogy a marha bőrt vagy a gazdaságban felhasználható bőröket a helyi tímár felében kidolgozta és a fele bőrt a gazda visszakapta. (Ügy van! Ügy van!) Most méltóztassék megnézni azt, hogy mit kap pénzben ezért az értékes cikkért és mit vehet azért a pénzért, amelyet kapott. (Horváth Zoltán: Száz pengőért egy pár csizmát!) A földmívelésügyi tárca előadója, Boér Ágoston megjegyezte: méltóztassék elgondolni, mit jelent a termelést, különösen pedig a több termelést vezetni, irányítani, amikor a termelés kulcsa, az árpolitika, nem az irányítószerv kezében van. Jurcsek képviselőtársam pedig azt a meglepő kijelentést tette, hogy a földmívelésügyi minisztérium keretében szervezett mezőgazdasági árvizsgáló inté zétnek eleddig egyetlen kalkulációját sem fogadták el. (Szöllősi Jenő: így van!) Milyen kirívó eset volt például a csövestengeri árának megállapítása. Ezt már többen szóvátették a Házban. Megvárták azt, hogy a csövestengeriben kialakuljon egy ár és amikor már kialakult és lefelé menő tendenciát mutatott, akkor jelentkeztek az új maximális árral. Mx lehetett a [következménye? Az árueltűnés. Tudom, hogy a 4990-es rendeletben már van utalás a májusi szemestengerire; de nem lehetett volna-e előrelátóan magának a esövestengerinek az árát is szabályozni? Akkor nem következett volna be ez a jelenség. Itt van a burgonya példája is. Közvetlenül azután tűnt el a burgonya, amikor az ára leszállott. T. Képviselőház! A mezőgazdasági árkérdés igen sok vonatkozásban szociális probléma is, mert a gazda azt a fizetést, amelyet ma már jogosan elvárnak tőle, csak megfelelő ár-