Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

Az országgyűlés képviselőházának 224. baloldalon. — Csoór Lajos: Internálnak! — Rassay Károly: Tiszta anarchia!) rendőri felügyelet alá helyeznek azért, ami a kiadott rendeletben zárójelben van megállapítva, hogy diót, mézet, mákot adtak el drágábban, mint amennyiért szabad lett volna. Én innen vakon állítom, hogy ezek a szegény emberek nem is tudták azt, hogy mit csinálnak. (Ügy van! balfelől.) T. Képviselőház! Mielőtt közellátási politikánknak a mezőgazdasági termelés szempontjából legsúlyosabb problémájára mutatnék rá, legyen szabad megemlítenem néhány egészen súlyos és hibás intézkedést. A nyáron megjelent a gabonarendelet és ennek folyományaképpen a cséplőgépeknél megjelentek az ellenőrök, legtöbbször tapasztalatlan, hozzá nem értő fiatalemberek. Az én vidékemen rendkívül szigorúan vették azt a rendeletei, amely kiadatott és a cséplőgépeknél minden olyan szemetet, ocsút, amelyben megítélésük szerint 2 szá zaléknál több volt a búza, búzaként számoltak el. (Felkiáltások balfelöl: Hallatlan!) Én a gazdáknak más tanácsot nem tudtam adni, magam sem tehettem egybet, mint hogy azt a szemetet gondosan őrzöm padlásomon, hogyha netán majd elszámolás következik be, meg tudjam mutatni, hogy ime, itt van az a »búzamennyiség«, tegyen vele az illető, amit akar. (Szöllősi Jenő: Ez az ország »búzakészlete«!) Ez azonban nemcsak ebből a szempontból veszélyes. Nagyon tartok attól, hogy ezzel a szigorú eljárással talán egy kissé becsaptuk magunkat a búzamennyiség tekintetében. (Ügy van! Úgy van! jobb- és balfelől.) Általában én már évek hosszú sora óta mindig figyelmeztetem itt a kormányzatot, különösen a földmívelésügyi kormányzatot, hogy nagyon vigyázzunk az optimista termésbecslésekkel. (Úgy van! balfelől.) Megjelentek itt — emlékszem rá — olyan esztendőkben, amikor azután katasztrófa következett be, olyan hallatlanul optimista termésbecslések (vitéz gr. Hunyady Ferenc: Az idén már jobbak!), hogy egyik nagy közgazdasági lapunk például egy cikket jelentetett meg, azzal az •óriási betűs címmel, hogy »Mit fog csinálni a mezőgazdaság ezé vi 800 milliós többletbevételé veH« (Mozgás.) A termésbecslés megjelenése után jött egy hirtelen kánikula és abban az esztendőben legalább 5 millió métermázsával volt kesébb búzánk, mint ahogyan a június közepén megjelent termésbecslés jósolni merte. T. Ház! A túlságosan optimista termésbecslés azt is eredményezheti, hogy esetlégtöbbet adunk el, vagy többet ajánlunk fel eladásra kifelé, mint amennyit egyáltalán r eladhatunk. Nem akarok erről a kérdésről részletesen beszélni, de a kormányzat megítélését nem kedvezően befolyásolja az, ha olyan árukkal dobálózunk, amelyek azután nincsenek birtokunkban. (Úgy van! jobbfelől.) Hallottam, hogy például kölestermésünket is ,anynyira túlbecsültük ebben az esztendőben, hogy nagyobb mennyiséget ajánlottuk ki eladásra, mint amennyit kiajánlanunk szabad lett volna. , . , , . T. Képviselőház! A gabonarendeletnek súlyosan kifogásolható része az, hogy az 50 holdon aluli gazdák részére az idénymunkasok számára nem hagyott vissza semmit. Egy 49 holdas vagy egy 30 holdas belterjesebben gazdálkodó ember is éppen annyira.rá van utalva a maga igénymunkásaira, mint egy nagyobb gazda. Ezek számára az 50 holdon aluli gazdáknál semmit sem hagytak vissza. Ennek a következménye az lesz, hogy ezek a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. ülése 1941 november 25-én, kedden. 55Ô gazdák nem jutnak majd megfelelő munkáskézhez. (Úgy van! balfelől.) Amit én nagyon súlyosan kifogásoltam a közellátási politika irányításában, az többek között a következő volt: A nyár folyamán azok a kishizlalók, akik pedig az ország hizlalóinak igen jelentős részét teszik, akik a maguk számára hizlaltak sertést, — esetleg kettőt hizlaltak és egyet azután a közellátás céljaira adtak el — nem tudtak erőtakarmányhoz jutni. (Szöllősi Jenő: Ügy van!) Vidéki kistisztviselők, kisiparosok, vasúti bakterok, postások és más kategóriákhoz tartozók, akik eddig hizlaltak és így eddig mindig ellátták magukat, nem tudtak erőtakarmányhoz jutni. Én a közellátásügyi miniszter úrnak július elején írtam ebben a kérdésben egy expresszlevelet (Csoór Lajos: Hányat kapott ilyet!) és bejelenthetem a t. Háznak, hogy az utódjától most tegnapelőtt kaptam levelemre választ. Ez az említett helyzet azt eredményezte, hogy becslésem szerint körülbelül 3 millió főt kitevő lakosság, amely önellátó volt, most közelláttásra szorul (Szöllősi Jenő: Mesterségesen ellátatlanná lett!) és megnehezíti a közellátási minisztérium munkáját. (Rassay Károly: Most meg vágják a 60 kilós disznókat, mert nem tudnak velük mit csinálni!) Ma ugyan az egyik napilapban megjelent egy humoros tudósítás arról, hogy a Dunántúl mennyi a sertés és hogy minden kisember, szegény ember óljában — mint a' cikkíró mondja — két-három hízott disznó szuszog (Mozgás.) és alig várja az elszállítást, de nekem meg kell állapítanom, hogy ha netán ennek a riportnak igaza is volna a Dunántúl viszonylatában, (Ellenmondások a jobboldalon.) az én vidékemen, az Alföldön még azok a legszegényebb egyszerű kisgazdák és törpebirtokosok sem képesek a maguk számára hizlalni, akiknek a termését elvitte a víz, inert nem tudtak erőtakarmány hoz jutni. Ugyanilyen panasz az, hogy a baromfiellátás számára sem hagyott vissza a minisztérium semmit. Tegnap olvastam az egyik lapban, hogy milyen bőséges a Budapestre való baromfifelhozatal. (Mozgás) Most esz.-, szűk meg a jövendőt! (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Most esszük meg a jövendőt, mert baromfitenyésztésünk menynyiségben és minőségben le fog romlani és sok helyen meg fog szűnni ennek az előrelátás nélküli politikának az eredményeképpen. (Rassay Károly: így van!) T. Képviselőház! Meg kell említenem azt, hogy a legújabban megjelent 8040. és 8050. számú miniszteri rendelkezések, amelyek a zsírellá'tást szabályozzák, megint egy sérelmes intézkedést tartalmaznak, 11 kilogrammiban szabván meg a vidéki mezőgazdsági lakosság fejadagját. Mindig tekintetbe kellett volna venni, t. Képviselőház, a közellátási politika inté ősénél, hogy országunk mezőgazdasági lakosságának két fő tápláléka a kenyér és a özalonna. (Ügy van! balfelől.) A mezőgazdasági lakosság nem fogja, átalakítani és ne>mis tudja átalakítani a maga táplálkozását. Reggel beleteszi a tarisznyába a kenyeret es a SZH* lonnát s elmegy a sokszor 20 kilométerre lévő tanyára, ahol nem tud főzni. Ezeknek az embereknek fizikai munkaerejét fogja befolyásolni az, ha nem engedünk nekik bővebb táplálékot ebben a tekintetben. Olyan vidékeken, ahol termés nem volt vagy kevés volt, erőtakarmányt beszerezni ma 79