Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

Az országgyűlés képviselőházának 224- ülése 1941 november 25-én, kedden. 547 csolatban, nem akarok ezekről az elvekről le­térni. A megnagyobbodott Magyarországon ki­alakult bizonyos alapelvek, amelyek szerint az országban élő nemzeti kisebbségeknek élete, fejlődése kulturális és társadalmi vonatkozás­ban, feltétlenül kell. hogy biztosítassanak, azaz hogy az otthont hazának és a hazát egyformán otthonnak kell hogy; érezzék. A német nemzeti kisebbség helyzetét nemzetközi szerződés hatá­rozza meg, ennek megtartása, vaióraváltása egyszerűen a nemzeti becsület kérdése. (Ugy van! Ugy van!) Tudomásom szerint és tapasz­talataim alapján, ezekkel az elvekkel egyezik a kormány álláspontja is. Mégis hangsúlyozni kívánom, hogy kü'lönöseni szlovák és román vo­natkozásban, különösen tárgyi kérdésekben a magyar nemzeti érdek és önérzet erőteljesebb kidomborítását tartom szükségesnek. (Élénk helyeslés és taps.) hogy ezáltal az ottlakó szór­vány-magyarság helyzetét megkönnyítsük. Tudom, hogy Szlovákiában a reciprocitás elvét igyekeznek ránk erőszakolni, ami a gya­korlatban rendesen torz formában mutatkozik és felesleges mende-mondák alapján okoz sok­szor jóvátehetetlen, károkat a kisebbségi sors­ban élő egyéneknek. A gyakorlatban helytele­nül alkalmazott reciprocitásnak igen sok pél­dája volna. És amikor mutatóul hármat felso­rolok, nem kívánok az előbb hangoztatott el­vekről letérni. Hamgsiílyozom azt is, hogy bár a szlovák kérdést éveken át személyesen ismer­hettem meg, mert ott éltem, és tapasztalatokat gyűjtöttem, nem látom, hogy valami néven ne­vezendő politikai ok is volna arra, hogy kint a messze keleti fronton egymás mellett harcoló magyarok és szlovákok között a hátsó ország­ban érdekellentétek szíttassanak és nem látom okát annak, hogy miért ne tudúa ez a két ál­lam békésen, csendben egymás mellett élni. (Egy hang jobbfelől: Szlovákia miatt nem le­het — Meskó Zoltán: Üldözik a magyarokat Szlovákiában. — Elnök csenget.) A bajok gyö­kerére nem kívánok rámutatni éppen az előbb általam összegezettek értelmében, de vannak mégis bizonyos olyan tünetek, amelyek keze­lést igényelnek. A reciprocitás elve például Önmagában véve csak akkor használható és akkor vezet gyakorlati eredményekre, ha nemzetközi egyezményeken alapszik, mert nemzetközi egyezmények nélkül represszáliákra vezet és nem reciprocitás lesz, belőle. 1940 tavaszán pél­dául egy kassai szlovák gimnáziumi tanárt felfüggesztettünk és elbocsátottunk, azért, mert irredenta tevékenységet fejtett ki. Eá 48 órára elbocsátották és kiutasították Pozsony­ból a politikával soha nem foglalkozó dr. Mé­száros Gyöngy tanárt s azonnal, minden ki­elégítés nélkül a határra tették ki. Egy másik példa: Amikor papírhiány miatt a lapok oldalszámát korlátozták, ekkor természetszerűleg a Slovenska Jednota című szlovák lap oldalszámát is korlátozták ugyan­olyan mértékben, mint a többi lapét. Mégis represszáliakcppen a Pozsony ban megjelenő »Új Hirek« című magyar napilap terjdelmét négy oldalra korlátozták, holott az általános oldalkorlátozáson már szintén túlesett. A napokban fordult elő egy újabb, a recip­rocitás elvéből kifolyó anomália is. Egy ma­gyar cenzor feltétlenül tapintatlanságból meg­tiltotta, hogy Hlinka nevét kiírják a Slo­venska Jednota című lapban, amire rögtön riposztozott a pozsonyi cenzor azzal, hogy az Új Hírek hasábjain nem engedte meg Szé­chenyi István nevének a kinyomatását. Érte­sülünk arról is, — az előbbeni mondottakra csak megjegyezte egynéhány képviselőtársam — hogy igenis Szloviában feleslegesen, ok nél­kül tartóztatnak le egészen ártatlan magyar embereket és ugyanakkor nálunk viszont a méltányos politikát inaugurálják. Például csak a napokban fordult elő, hogy Toraóc mellett, Nyitra-Pozsony megyében e<gy cseh­szlovák legionistát, Dobrovodszky Ferencet helyezték újból birtokába egy maradék birtok­nak, amelyet előzőleg a földmívelésügyi mi­nisztérium már egy volt magyar párttitkár­nak utalt ki. Ez a külügyminisztérium egye­nes intervenciójára történt. (Meskó Zoltán: Túl gavallérok vagyunk!) Amíg kisebbségi magyarok lesznek hatá­rainkon túl ennek az életnek mindig lesznek nemcsak szsenvedő részesei, hanem, elesettjei is. A magyar állam és a kormányzat köteles­sége az édesanya szeretetével és az édesapa gondosságával felkarolni őket. Nem vagyok híve annak, hogy magyar emberek elhagyják házitűzhelyeiket, melyek egyben őrhelyek a Kárpát-medencében, de vannak esetek, mikor tényleg életről és biztonságról van szó. Ilyen­kor éreznie kell az elesettnek, hogy a magyar hazában becsületes kenyérre és otthonra talál. (Úgy van! Ügy van!) Tudom, hogy a minisz­terelnökség megfelelő szervei ilyenkor latba vetik minden befolyásukat, de egyes szakmi­nisztériumok ellenállásán megtörik az igyeke­zetük. Például az előbb említettem dr. Mészáros György esetét, akit retorzióképpen utasítottak ki Szlovákiából. Nem titok, hogy Mészáros György háromnegyed éven át tengődött, míg rendezték állampolgárságát, ennek rendezése után kezdő állást kapott közel 30 évi tanítás után a szegedi gimnáziumban, s amikor végre mostanában nemrégen rangsorozták, ez szin­tén méltatlanul történt, úgyhogy ma is felleb­bezés alatt áll az ügye. (Oláh György: A leg­különb magyar volt Pozsonyban!) T. Ház! Neon tudunk sem gyorsan jutal­mazni, sem gyorsan büntetni. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A kis^ magyar életet éljük a szó minden vonatkozásában. Az elmúlt trianoni időben különböztettek meg egy kis magyar gondolatot a nagy magyar gon­dolattól. Az előbbeni a, magyar etnikum szám­bavételével gondolkozott, az utóhbi a törté­nelmi magyarság, a régi területi integritásra törekvőt jellemezte. Egy hasonló megkülön­böztetést tudnék tenni most más síkon, mely­nek a mai magyar tudat, a mai magyar szel­lem szempontjából mérném le az értékeit. Van egy magyar tudat, mely azt mondja, bogy nagy veszélyek idejét éljük. Tegyünk úgy, mint az Alföld lakosai évszázadokkal ez­előtt, akik a veszély idején eltűntek a lápok­ban, a mocsarakban s megvárták, míg elzúg a veszély fejük felett. Ezek azt mondják, le­gyünk csendesek, halk szavuak, egyensúlyt ke­resők, a nagy európai történésekből minél ke­vesebb részt vállaljunk, mert hátha az ellen­fél kerekedik felül. Egy győzelem alkalmával nem kell örülni, nem kell tüntetni^ a nép csendben dolgozzék, ne mutassunk erőt, nem kell szervezettség, mert ki tudja, kinek fog az használni. ».'••',., A másik magyar tudat érzi, bogy hatal­mas nagy erők mérkőznek meg az európai arénán és ösztönösen érzi, hogy a magyarnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom