Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-224

Ô46 Az országgyűlés képviselőházának 22J*. ülése 1941 november 25-én, kedden. törlését rendelte el. (Olvassa): »Ezt a teret akarjuk újra magyarrá tenni. Ha magyarrá tettük, akkor magyar értelemben európaivá is tettük.« Ez olyan mondat, amelyet minden ma­f yar ember aláír a szó bármely értelmezésé­én. Kérdem, milyen állampolitikai, nemzetpo­litikai vágy külpolitikai érdek akadályozza ennek a mondatnak a kinyomtatását. (Szöllósi Jenő: A butaság!) v A közelmúltban egyik vezércikkemből a következő mondatot operálta ki a cenzúra. Foglalkoztam a lövészárok katonájának szel­lemiségével, a magyar katona szellemével és ezt írtam (olvassa): »Ezt a lángot politikai ér­telemben Gömbös Gyula gyújtotta újból meg és Imrédy BpiLa fogalmazta meg később tüze­tesebben.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon. Ezt nem lehet! Ez lehetetlen! — Oláh György: Nem csodálkozunk semmin!) íme, Gömbös Gyula oly sok kegyelettel emlegetett szemé­lyisége már nem kaphat nyomdafestéket, ha bizonyos közelebbi vonatkozásba kerül Im­re di Béla nevével. (Palló Imre: Viharos csend a kormánypárton! — Zaj a jobboldalon.) Ez a cenzúra nem engedélyezte többek kö­zött^ olyan cikk megjelenését, amelynek az volt á címe, hogy »Kik a pogányok?«. Ez a cikk körülbelül egy hasábon keresztül magyarázta, hogy az angol püspökök által olyan rendkí­vüli módon támogatott orosz bolsevisták a tu­lajdonképpeni pogányok. (Ügy van! a szélső­baloldalon.) Hogy ennek a cikknek a közlése miért volt aggályos, az érthetetlen. (Meskó Zoltán: Az izro-indiánok miatt!) Szintén még az elvszerűség síkján mozogva mondom, hogy a cenzúra nem engedélyezte a Magyarság gaz­dasági rovatában a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara véleményező bizottságának ülé­séről szóló közleményben, tehát egy gazdaság; politikai jellegű közleményben a következő kitételeket (olvassa): »Elözönlötték a háziipart a zsidók.« »A kamara nagy súlyt fektet arra is, hogy az építőanyagok elosztásába a ma­gyar, illetve nemzsidó kereskedők fokozottabb mértekben vonassanak be.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kihúzták!) Ez a kormány hi­vatalos politikájával tökéletesen egyező mon­dat. A cenzúra nem járult hozzá a közléséhez. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Jellemző! — Horváth Géza: Nagyon félnek!) Még egy ilyen mondat (olvassa): »Nem közömbös ugyanis az, hogy az (építtetők az államalkotó magyar nép­hez, vagy pedig a zsidókhoz tartoznak.« (Baky László: A cenzúrának közömbös! — Incze An­tal: A cenzúrának sem közömbös! — Meskó Zoltán: Küheljük a zsidókati) A cenzúra ilyen gyakorlata mellett hatá­rozottan sajnálkoznom kell azon a kormány­férfiún, aki kénytelen lesz bizonyítani azt, hogy a kormány a zsidó tlauítás álláspontján van. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem még a cenzúra-gyakorlatnak egy másik^ furcsa gyakorlati kinövését is, amelyen szintén vál­toztatnunk keli és azt hiszem, hogy a képvi­selőház e tekintetben határozottan, egysége­sen tud állástfoglalni szavaim mellett. Ha valaki a Képviselőházi Naplót teljes terjedel­mében vásárolja meg az } Atheneumnál. akkor cenzuramentesen kaphatja meg, ha ellen Den egy képviselő a választói tájékoztatása céljá­ból különlenyomatot készíttet (Nagy László; Maximum száz példányban!), — mondjuk száz példányban, mert többről nem is lehet szó — akkor már beszédét cenzúrázzák. (Meskó Zoltán; Pénz dolga az egész!) Enge­delmet kérek, nincs semmi értelme annak, hogy ilyen szűklátókörűén szabályozzuk ezt a kérdést, amikor — mint a hátam mögött ülő képviselőtársamtól hallom — nyilvánvaló, hogy ez kizárólag pénzkérdés. Azt hiszem, ha a miniszterelnök úr jelen volna, akkor csodál­kozással hallaná — mint ahogyan most az ő helyettesítésével megbízott államtitkár úr is bizonyára csodálkozással hallotta — ezeket a példákat, amelyeket az imént felsoroltam. (Kunder Antal: Nem csodálkozott!) Nem hi­szem, hogy ezek az ő intencióit fednék és azt sem hiszem, hogy' arra a kényelmes állás­pontra helyezkedne, miszerint a törölt részek nem befolyásolják lényegileg a közvéleményt, éppen azért, mert csak a szerkesztőségek érte­sülnek róla és így a cenzor ügyetlenségének, vagy rosszakaratának nincs közvetlen rom­boló következménye. Ne feledjük el ugyanis, hogy ilyen cenzúra-gyakorlat mellett, amely bizonyos kisszerűséget jelent, lassan, de bizto­san elmosódnak a határozott elvek, elkopnak az eszmék (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és ennek nyomában irány talanul tántorog a nem­zet tekintélyes része, s kezes befogadójává válik a nemzet érdekeivel ellentétes eszmék­nek, (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbal­oldalon. — vitéz Lipcsey Márton közbeszól. Zaj. — Horváth Géza: Marci különvélemé­nyen van!) Jelenlegi sajtópolitikánk és a vele karöltve jelentkező cenzúra-gyakorlatunk nem alkalmas egy nehéz időket élő társadalom lelkületének ápolására, egy áldozatkész, hittel telt, erős, magyar szellem biztosítására. (Ügy van! Ügy van! a szélsóbaloldalon.) Lehet, hogy ez a stílus alkalmas arra, hogy jólétben élő polgárok a Gerbeaud-ban naponta nyugodtan szürcsöljék a csokoládéjukat, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) vagy messze Nyu­gatról jött diplomaták továbbra is dicsérjék fővárosunk szépségét, előkelő társadalmi éle­tét és békés nyugalmát, de semmiesetre sem fo­kozza a dolgozó magyar ember önbizalmát, céltudatos munkáját ós az új megszülető Európa ideáljáért való harckészségét. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Állítom, hogy osztatlan magyar érdek: beállni az új Európa harcosai közé, nemcsak a szó parti­kuláris katonai értelmében, hanem egész saj­tónkkal és ennek nyomán egész belső arcvo­nalunkkal. (Füssy Kálmán: Kellene! — He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) A fiatal, erős nem­zetiszocialista magyarság hangja, szava és tettrekészsége meg tudja valósítani ezt az arc­vonalat, ha nem akadályozzák, nem gátolják meg ebben. T. Ház! A miniszterelnökség munkafelada­tainak egyik legfontosabbika a hazai kisebb­ségek és az idegenben élő magyarok gondo­zása. Ezzel kapcsolatban le kívánom szögezni pártunk álláspontját. A nemzetiségi kérdésben az a felfogásunk, hogy minden idevonatkozó intézkedés, —- akár belügyi természetű, akár nemzetközi jellegű — mint a bécsi német-ma­gyar megállapodás, nemkülönben az ilyen in­tézkedések előkészítése, sőt magyar részről bármilyen ideirányuló kezdeményező lépés, ki­zárólag a magyar állam mindenkori kormá­nyának hatáskörbe tartozik, {ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért a Magyar Meg­újulás Nemzeti Szocialista Pártszövetség a nemzetiségi politika terén alapelvek leszögezé­sén kívül, a hatalmon kívül álló politikai pár­tok vagy mozgalmak részéről a tartózkodás ál­láspontját tekinti egyedül helyes magatartás­nak. Éppen ezért, amikor egypár mozzanatra kívánok rámutatni a kisebbségi kérdéssel kap-

Next

/
Oldalképek
Tartalom