Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.
Ülésnapok - 1939-224
544 Az országgyűlés képviselőházának 22h selőt az ülésben tanúsított magatartása miatt a mentelini bizottsághoz utasította. A bizottság megállapította, hogy a^ bizottsági ülés helyéről, idejéről nevezett képviselő értesíttetett. (Nagy László: De éppen beszélt!) A képviselőház említett üléséről kiadott értesítő alapján a bizottság megállapította a következőket: Mester Miklós országgyűlési képviselőnek az erdélyi magyar papság és felekezetig tanítóság helyzete tárgyában a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett szóbeli interpellációjának indokolása közben Rajniss Ferenc közbeszólt: »Rendet kell teremteni kérem! Nem hallgatni kell!« Elnöklő Szinyei Merse Jenő alelnök ekkor Rajniss képviselőt rendreutasította. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ma sem tudjuk, hogy miért!) Elnök egyben kijelentette, hogy a rendreutasítás azért történt, mert ahogy nevezett képviselő a közbeszólást tette és a padot csapkodta, az a parlamenti illemnek meg nem felelő magatartás volt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rajniss képviselő ezután még többízben közbeszólt és a padot is csapkodta. A harmadik közbeszólása után az elnök őt rendreutasította és ezzel egyidejűleg a mentelmi bizottsághoz ntasította. A mentelmi bizottság megállapította, hogy Rajniss Ferenc országgyűlési képviselő ezen magatartása a házszabályok 190, §-ának (3) bekezdésébe ütközik, ennélfogva a bizottság a házszabályok 193. §-ának (2) bekezdésében foglaltakhoz képest javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Rajniss Ferenc országgyűlési képviselőt a házszabályok 193. Várnak (4) bekezdése szerint a Ház ünnepélyes megkövetésére kötelezze. Elnök: Határozatunkat vita nélkül kell meghoznunk. Felteszem ezért a kérdést, méltóztatnak -e a mentelmi bizottság javaslatát magukévá tenni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát magukévá teszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a mentelmi bizottság javaslatát magáévá teszi, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ellenpróbét kérünk!) vagyis Rajniss Ferenc képviselő urat a Ház ünnepélyes megkövetésérc ítéli. T. Ház! Mielőtt a napirendre áttérnénk, kijelentést és egyben javaslatot kívánok tenni. Amint méltóztatnak emlékezni, folyó évi november hó 10-én tartott ülésünkön a Ház akként határozott, hogy a miniszterelnöki tárca kapcsán letárgyalandó közellátási miniszteri költségvetés tárgyalására külön legfeljebb; nyolc tanácskozási óra fordíttassék. Ügy látom, t. Ház, hogy ennek a határozatnak mikénti végrehajtása tekintetében bizonyos félreértés forog fenn, aminek következménye volt az is, hogy az előadó úr beszédében a közellátási ügyekre nem tért ki. Ennek a félreértésnek a tisztázására, illetőleg kiküszöbölésére javaslom, hogy a tárgyalás tekintetében ez alkalommal a következő eljárás követtessék. A miniszterelnökségi tárcához feliratkozott szónokok a közellátási kérdésekkel is foglalkozhatnak; a miniszterelnöki tárca letárgyalása után a Ház külön, az előbb említett határozatnak megfelelően legfeljebb nyolc tanácskozási órát fordít kizárólag a közellátási költségvetés tárgyalására, amelyet az előadó űr előadása vezet be. Utána a feliratkozott szónokok a báz ülése 19 Uí november 25-én, kedden. szabályokban előírt módon hivatnak fel szólásra, de ők már természetesen csak a közellátási kérdésekkel foglalkozhatnak. (Helyes lés.) Méltóztatnak a javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként kimondom. Ezekután áttérünk a napirendre, a miniszterelnöki tárca és az ezzel kapcsolatos költségvetési fejezetek tárgyalására. Szólásra következik a vezérszónokok közüH Mocsáry Ödön jegyző: vitéz Jaross Andor. Elnök: vitéz Jaross Andor képviselő urat illeti a szó. vitéz Jaross Andor: T. Ház! (Hulljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elöljáróban engedtessék meg nekem, hogy ma, amikor a miniszterelnöki tárca költségvetésének szakrészét tárgyaljuk, egy pillanatra elszálljon a gondolatom Berlinbe, ahol ma egy rendkívül fontos diplomáciai aktuson vesz részt miniszterelnökünk, külügyminiszterünk. (Helyeslés.) Legyen meggyőződve a miniszterelnök úr, ^SY is, mint külügyminiszter úr, és az egész kormányzat, hogy e mögött az aktus mögött ott áll minden a magyar multat megbecsülni tudó és a jelen történelem feladatait felmérni tudó magyar ember. (Éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a szélsőbaloldalon.) Bízunk benne, sőt meggyőződésünk, hogy a ma a zöldasztalnál kialakítandó diplomáciai arcvonal, amely hátterét alkotja a már hónapok óta messze keleten kialakult katonai arcvonalnak, minden tekintetben győzelmet arat és hogy a világbolsevizmussal végleg le fognak tudni számolni. (Úgy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Egyidejűleg ezzel kapcsolatban ünnepélyesen leszögezem, hogy a Magyar Megújulás—Nemzeti Szocialista Pártszövetség minden egyes képviselője az öncélú magyar gondolatot szolgálja, minden néven nevezendő függőségre való tekintet néYkül.(Űgy van! Ügy van! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rokonszenvvel viseltetünk igenisi a nagy német birodalomnak sorsa alakulása iránt, mert a közösen kiontott véren kívül világnézeti közösség is fűz hozzája, (tlgy van! a szélsőbaloldalon.) Valljuk azonkívül tántoríthatatlanul, hogy a kivívandó közös győzelem egyformán magyar és német ügy, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az előadó úr nagyon helyesen említette meg előadói beszédében, hogy a miniszterelnöki tárcában szereplő tételek és azoknak öszszegszerűsége messze elmarad! azoknak a feladatoknak nagysága és kiterjedése mögött, amelyeket lényegében véve a miniszterelnöknek és a miniszterelnökségnek kell megoldania. Ezzel kapcsolatban csak felötlik nekem az egyik kormánypárti képviselőnek a bizottságban elhangzott nyilatkozata, amelyben utalt arra, hogy tulajdonképpen a miniszterelnök jogkörét újólag kellene szabályozni és a miniszterelnöknek lényegébenvéve nagyobb jogkört kellene biztosítani, hogy ne csak a tanácskozó testület, a minisztertanács, tehát a miniszterek kollégiumának elnöke legyen, hanem egyben a minisztériumnak a feje is. Ennek az alkotmányjogi változtatásnak gondolatát tavaly programadó megnyilatkozásaink keretében mi már hangsúlyoztuk. A magam részéről örülök annak, hogy másnak is támadt ez a gondolata, bár most hozzá kell fűznöm azt, hogy ennek a gondolatnak realizálása bizonyos