Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 19 U november 21-én, pénteken. 537 dalon. — Rapcsányi László: Nem egészen így van!), de•méltóztassék megengedni annak megállapítását, hogy ami a belpolitikában történik, az igenis teljes harmóniában van külpolitikai törekvéseinkkel. Nem deklarációk állnak ezekkel nem kongruens tények mellett, hanem ezek a tények elvi kijelentéseinket igenis alátámasztják. Ha az itt megforduló külföldiek, akiknek tekintélyét, súlyát én kétségbevonni nem akarom, ezt vagy azt kifogásolják, ezt nagyrészt azért teszik, mert így mutatnak rá informátoraik a szerintük kifogásolható momentumokra. A vita részleteibe belebocsátkozni nem akarok, mert hiszen az ellenzéki felszólalások nagyrésze azt a benyomást keltette, mintha nem is a külügyi költségvetés tárgyalásáról volna szó. Sok szónok kizárólag belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. (Ügy van! jobb felől.) Én itt _ külügyminiszteri minőségeinben vagyok jelen, külügyminiszteri minőségemben szólok hozzá a felszólalásokhoz, nem tévedhetek át arra az útra, amelyet az ellenzék a maga céljai megvalósításának érdekében követett. (Mozgás és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Rapcsányi László: Nemzeti érdekből!) De egyet meg kell állapítanom. Az ellenzék egyik szónoka azt mondotta, hogy boldogult eiőd om a külügyminiszteri székben talán nem is volt szolidáris azzal a kormánynyal, amelynek tagja volt. Köteles vagyok megvédeni az ő emlékét, az ő karakterét és politikai tisztességét. (Helyeslés jobb- és balJelöL) Arról a férfiúról, aki ezen a helyen ült és sokszor betegen, munkaerejének teljes megfeszítésével végezte dolgát, feltételezni sem lehet, hogy egy pillanatig is miniszter maradt volna, ha annak a kormánynak, amelynek tagja volt, (Ügy van! Úgy van! — Taps a középen, a jobb- és a balodalon.) minden akcióját, minden szándékát nem tette volna fenntartás nélkül magáévá. Arra, hogy a személyemben egyesülő külügyminisztert és miniszterelnököt egymással szembe akarták állítani, engedjék meg, hogy ne is válaszoljak. De egyre emlékeztetek. Mi igenis haladunk előre ázom az úton, amelyet követnünk kell azért, hogy a nemzeti céljaink akadálytalanul érvényesüljenek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Tesszük ezt tervszerűen, elgondolásainknak megfelelően, ide annak tudatában, hogy háborúban vagyunk. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassanak megengedni,^ hogy emlékeztessék arra, hogy a baráti államokban, Olaszországban és Németországban sem^ ment végbe az átalakulás egyik napról a másikra, (Zaj a szélsőbaloldalon.) 1922-ben egy tudatosan forradalomnak minősített mozgalom eredményeként uralomra került fasizmus évek hosszú során gondosan készítette elő azoknak a belső állami és társadalmi institúcióknak a kiépítését, amelyekkel talán még most sincsen egészen készen. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem is lehet!) Ugyanezt a példát látjuk Németországban. Pedig engedjék ezt nekem kü1Ö> kiemelni, ott a helyzet talán sok vonatkozásban könnyebb volt, mint nálunk. Könnyebb azért, mert bizonyos számbeli arányokban más volt a helyzet. Hogy nevén nevezzem a problémát, a zsidóság ott aránytalanul kisebb számban van képviselve, mint nálunk. (Ügy van! Ügy van!) Először közbeszólás formájában, utóbb felszólalás keretében egyenesen megjelölték azt a panaceát, amelyet a zsidókérdés megoldása tekintetében követnünk kellene. Azt mondották: miért nem telepítjük ki a zsidókat? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Gettóba!) Én erre most teljes őszinteséggel meg fogom adni a választ. (Halljuk! Halljuk!) Mi az ukrajnai területek elfoglalása után az odavaló, galíciai illetőségű zsidókat igen jelentékeny számban kitelepítettük. (Igaz! Ügy van!) Még többet akartunk kitelepíteni, de a velünk baráti Német birodalom figyelmeztetett bennünket, hogy ezt tovább ne tegyük. Ez előtt a kívánság előtt kétségtelenül meg kellett hajolnunk. (Zaj a szélsőbalodalon. — Elnök csenget. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Gettót kell csinálni! — Állandó zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Bárdossy László a külügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök: BajcsyZsilinszky Endre képviselő úr felszólalásán egy — rögtön megmondom, teljesen indokolatlan — aggodalom vibrált át. Az ő felszólalása valóságos clitirambus volt a független kicsi államok léte, szuverenitása mellett. Erre az aggodalomra, mintha a kis államok függetlenségét és szuverenitását valami veszély fenyegetné, nincs semmi ok. Hogy erre nincs ok, azt azzal fogom bebizonyítani, hogy utalok arra, milyen hatalmak voltak azok, amelyek az elnyomott, jogtalanul felosztott, megsanyargatott kicsi államok mellé álltak, (Felkiáltások: Igaz! Úgy van!) Magyarország és Bulgária mellé. (Élénk helyeslés és taps.) Ki emelte fel ezeknek az államoknak vérző homlokát, ki nyúlt a hónuk alá, ha nem a baráti nagyhatalmak? (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — JandI Lajos (Bajcsy-Zsilinszky Endre felé): Táviratozza meg Eekhardtnak, de gyorsan!) Legyen nyugodt a képviselő úr, senki tőlünk nem kívánja azt, hogy mi idegen állami törekvések csatlósai, kiszolgálói legyünk. (Ügy van! Úgy van!) De ha ezt kívánnák tőlünk, akkor nincs olyan magyar kormány, amely ezt a kívánságot teljesítené. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps.) Befejezésül csak ennyit: Meskó képviselő úr ellenzéki képviselőtől teljesen szokatlanul... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem ellenzéki! — Meskó Zoltán: Maguk állapítják meg? — Élénk derültség. — Meskó Zoltán: Űj nyilasok! Konjunktúra-nyilasok! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Meskó Zoltán: Konjunktúra-nyilasok! Ezt nem a konjunktúra-nyilasok állapítják meg!) Meskó képviselő urat kérem, maradjon csendben. Bárdossy László a külügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök: ... felszólalásában újabb állami hivatalok és szervek felállítását kérte. Abban a szerencsés helyzetben vagyo*k, hogy nem kell eleget tennem ennek a javaslatnak, mert azok a szervek, amelyeknek felállítását a képviselő úr sürgette, fennállanak. A külügyminisztérium kebelében egy tájékoztató osztály működik, amelynek az a feladata, hogy a külföldi propagandát végezze. Kritikák hangzottak el e propaganda hatályosságával kapcsolatban. Beismerem, hogy ez a propaganda nem olyan, amilyennek érdekeink szempontjából lennie kellene. Nem olyan, talán azért, mert nem áll minden eszköz rendelkezésünkre. De nemcsak ezért, hanem azért is, mert aki támad, aki valótlant állít, az minden becsületes propagandával szemben mérhetetlen előnyben van. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mi a helyreigazítással mindig csak utánuk futunk ezeknek a valótlanságoknak, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nekünk is támadni kell!) tehát a dolgok természete szerint elkésünk. Mi mindig abban a helyzetben vagyunk, hogy a