Képviselőházi napló, 1939. XI. kötet • 1941. október 22. - 1941. november 25.

Ülésnapok - 1939-223

536 Az országgyűlés képviselőházának 2Ê3. ülése 19

il november 21-én, pénteken. milyen irányban történjék? Lehetett-e a mi helyünk másutt, mint ahol van, lehetett-e másutt, mint a szövetségesek oldalán, ebben a harcban? T. Ház! Az elmúlt világháború után, amikor Amerika közömbössége olyan kiáltó módon érvényesült az európai nagy problémákkal szemben, azt kellett látnunk, hogy az az Amerika, amely fegyveres y

döntésévei győzelemhez juttatta a demokráciát, Franciaországot és Angliát, amint ez a. döntés megtörtént és a szerencsétlen párizskörnyéki békék létrejöttek, egyszerre visszavonult ettől a szereptől, lemondott erről a hivatásról, Wilson maga úgyszólván megtagadta ezt az egész békét, a kongreszszus is megtagadta a békét, nem csatlakoztak a Népszövetséghez, szóval hátat fordítottak annak az Európának, amelynek politikai belső életét, egész gazdasági és politikai struktúráját ezekben a szörnyű békében annyira összezilálták. Ilyen tapasztalatok után az embernek és a magyar közvélemény jobbik, nagyobbik részének is egészen érthető módon az az érzése és az a meggyőződése, hogy a jelen esetben tulajdonképpen ugyanez ismétlődik meg velünk szemben: Amerikának egy nagy desinteressementja a plutokráciák esetleges győzelme után. S ez a nagy désintéressement természetes dolog; hiszen láttuk a múltban is, hogy Amerikát, az Egyesült Államokat a múlt világháború után óriási módon lekötötte egy belső gazdasági és szociális válságnak a terhe, annak gondjai foglalkoztatták, úgyhogy nem is lehetett sem kedve, sem ideje arra, hogy az európai részletkérdések iránt érdeklődjék. Most is ugyanez lenne a helyzet, ugyanolyan visszahatás következnék a háború nyomán — akárhogy is végződjék az — és ezenkívül, amint látjuk, az amerikai uralmi igények és uralmi tendenciák egészen más területek^ felé gravitálnak, elsősorban Délamerika felé, amelyet a politikai és gazdasági befolyások egyre erősebb szálaival igyekeznek a maguk érdekköreihez és hatalmi szférájához láncolni. Ilyen kilátások mellett egészen nyilvánvaló dolog és megérthetjük, hogy az Egyesült Államok közvéleme; myének egy része csodálkozó és megnemértő álláspontot foglal el a magyarság jogos küzdelmével szemben. . T. Képviselőház! Befejezem mondanivalóimat. Még csak arra szeretnék utalni^ hogy annakidején a wilsoni békék jóvoltából Magyarország szétdaraboltatott és mi abba a helyzetbe kerültünk, hogy tulajdonképpen az elsők voltunk a nemzetek között, amelyek az új Európát áhították és amelyek az új Európát követelték. (Úgy van! Ügy van! — Taps a szélső baloldalon.) Az elsők voltunk, mert húsz éven át sínylettük ennek a tengerentúli idegen beavatkozásnak következményeit, • olyan körülmények között, hogy jajszavunkat húsz éven át az Óceánon túl legalább is a hivatalos Amerika meg nem hallotta, meg nem r hallgatta; sőt ellenkezőleg az a népszövetség is, amelyet a wilsoni elgondolás alapján létesítettek, süket fülekkel állt ezekkel a panaszokkal szemben. Nemcsak hogy minket nem segített, hanem elnyomóinkat segítette. Es egeszén nyilvánvaló dolog, hogy ha ezzel a rendszerrel szemben, ezzel a régi Európával, ezzel a megfejelt, ezzel a végkép elrontott Európával szemben fel nem támad az olasz és a német reszurrekció, akkor, t. Képviselőház, mi ma nem ülünk itt együtt, akkor sem a Felvidék képviselői, sem az erdélyi képviselők, sem Ru szkiszkó képviselői nincsenek itt közöttünk, (Ugy van! Ügy van!) hanem itt ül a trianoni Magyarország mint egy siralomházban, az elítéltek börtönében, reménytelenül és tehetetlenül. (Úgy van! Úgy van!) T. Képviselőház!' Ezeknek az emlékeknek hatása alatt úgy éreztem, nem végzek felesleges munkát, ha azoknak az argumentumoknak nyomatékához, amelyek itt a mi állásfoglalásunk jogossága mellett elhangzottak, a magam részéről is hozzáteszek valamit. Elvégeztem ezt a munkát legjobb lelkiismeretem szerint, a külügyi tárca költségvetését pedig, minthogyha minisztériumot és az irányítást hivatott kezekben látom, a magam részéről elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki a tárca költségvetéséhez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A külügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úr kíván szólni. Bárdossy László a külügy minisztérium vezetésevei megbízott .miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Csak egészen rövid időre szeretnem még igénybevenni a Ház türelmét es tigyelmét. Elsősorban azért teszem ezt, hogy megköszönjem a minden oldalról emelkedett szellemben, emelkedett hangon elmondott felszólalásokat. Csak egy-két megjegyzést szeretnek meg tenni. (Halljuk! Halljuk!) Ellenzéki oldalról is megnyilvánult az a teltogas, hogy ott is átérzik, átlátják a kormány külpolitikai akciójának, külpolitikai célkitűzéseinek helyességét. Félreértések elkerülése végett le akarom szögezni, hogy távol áll tőlem, hogy ezeket a megnyilatkozásokat a magam vagy a kormány javára könyveljem el. Nagyon jól tudom, hogy ezek nem a kormánynak és nem nekem szólnak, hanem azoknak a nagyobb nemzeti érdekeknek és szempontoknak, amelyeket minden magyar szem előtt kell hogy tartson (Ugy van! Ügy van! Elénk éljenzés és taps.) és amelyeket, tudom, tiszteletben tartanak a túlsó oldalon is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A felszólalások során sok szó esett a külpolitika ós a belpolitika szoros és belső kapcsolatáról. (Halljuk a szélsőbaloldalon.) Ebben a tekintetben nincs közöttünk nézeteltérés. Senki sem vitatja azt, hogy az állami életet élesen elválasztott szektorokra lehetne bontani, amelyek között nem lenne összefüggés. A nemzeti élet szellemi élet, amely nem bontható részekre. Ebben az életben minden összefügg és egymásra minden kölcsönösen visszahat. Nemcsak a nelpolitika hat ki a külpolitikára, hanem mindkettőjüknek szerepe^ van a nemzet kulturális, szellemi és gazdasági életében és a nemzet minden életmegnyilvánulásában. Ebben ; a tekintetben tehát nincs közöttünk nézeteltérés. Annyira nincs, hogy Matolcsy képviselő úr egyenesen idézte boldogult elődömnek, Teleki Pálnak egyik kijelentését, aki maga állapította meg, hogy nincsen külön külpolitika és külön belpolitika, hanem csak nemzeti politika van. (Meskó Zoltán: Ügy van!) De nem is erről van szó, hanem arról, hogy ellenzéki oldalról úgy látják, hogy a belpolitika nem fedi a külpolitika céljait. Ezt mi innen kétségbevonjuk, tagadjuk és cáfoljuk. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Én nem csodálom, hogy ellenzéki oldalon ezt a felfogást vallják, mert hiszen azért ülnek azon az oldalon (Ellenmondások a szélsőbalol-